Szinte minden fontos éghajlati mutató kedvezőtlen irányba mozdult az elmúlt öt év adatai alapján; a globális felmelegedés a duplájára gyorsult, miközben a hatások exponenciálisan nőnek - olvasható a Másfélfok - Éghajlatváltozás közérthetően című szakportálon közzétett cikkben az Earth System Science Data oldalán publikált új nemzetközi jelentés alapján.

Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) legutóbbi, 2021-ben publikált jelentése óta eltelt évek nem írták át a klímaváltozásról alkotott tudományos képet, hanem megerősítették azt — jóval kedvezőtlenebb számokkal - olvasható a pénteken közzétett cikkben.

Szabó Péter és Pongrácz Rita, az ELTE Meteorológiai Tanszék kutatóinak elemzése szerint a legutóbbi tízéves időszak átlagában a globális felmelegedés már elérte az iparosodás előtti szinthez képest mért 1,26 Celsius-fokot, míg az IPCC legutóbbi, 2021-es jelentése még 1,09 fokos melegedésről számolt be.

A jelentés szerint a melegedés gyakorlatilag teljes egészében emberi eredetű, a természetes tényezők szerepe csak néhány század Celsius-fokos.

A háttérben elsősorban az üvegházgázok koncentrációjának emelkedése áll. A szén-dioxid, a metán és a dinitrogén-oxid önmagukban a jelenleginél is nagyobb melegedést okoznának, ezt azonban részben ellensúlyozta a légszennyezésből származó aeroszol hűtő hatása. A levegőminőség javulása és a technológiai változások miatt azonban egyre kevesebb aeroszol kerül a légkörbe, így egyre kevésbé tompítja az üvegházgázok melegítő hatását.

A felszínközeli hőmérséklet mellett a kutatók szerint legalább olyan fontos, hogy mennyi többletenergia marad a Föld éghajlati rendszerében.

A műholdas mérések azt mutatják, hogy a bolygó jóval több energiát nyel el a Napból érkező sugárzásból, mint amennyit visszasugároz a világűrbe. A legutóbbi tíz évben a Földön maradó többletenergia már közel háromszorosa az 1980-as években mért értéknek. Különösen a 2023-2024-es időszak mutatott példátlan ugrást, amelynek pontos okait még vizsgálják.

A többletenergia legnagyobb részét az óceánok nyelik el, a felső rétegek mellett a mélyebb zónák is melegszenek. Mivel az óceánok lassan reagálnak, a most elnyelt hő évtizedeken át a rendszerben marad és hosszú időn át befolyásolja a klímát. A kutatók szerint ez az egyik oka annak, hogy a felhalmozódó energiatöbblet és a globális melegedés tovább gyorsul, még akkor is, ha egyes években természetes lehűlési folyamatok jelentkeznek.

A jelentés szerint a jelenlegi melegedési ütem már inkább az IPCC korábbi pesszimista forgatókönyveinek felső tartományához áll közel. Bár a modellek korábban is számoltak ilyen lehetőséggel, a mostani adatok alapján a másfél fokos küszöb betartásához rendelkezésre álló kibocsátási mozgástér rendkívüli mértékben beszűkült. Vagyis, míg az előző IPCC jelentés szerint még volt erre esély, mára szinte biztosnak látszik, hogy a világ nem tudja tartani a Párizsi Megállapodás legismertebb célját.

A szárazföldi hőmérsékleti szélsőségek ennél is gyorsabban változnak: az éves maximumhőmérsékletek emelkedése öt év alatt 0,37 Celsius-fokkal nőtt, ami jóval gyorsabb változás a globális átlaghőmérséklet növekedésénél. Ez közvetlenül kapcsolódik a hőhullámok, az aszályok, a forró éjszakák és a mezőgazdasági stressz gyakoribbá válásához.

A szerzők szerint az elemzés meglepő eredményt hozott a globális csapadéktrendekkel kapcsolatban. Korábban ugyanis az látszott valószínűnek, hogy a melegedő légkör globálisan növekvő csapadékmennyiséggel jár együtt, az új elemzés viszont azt mutatja, hogy a különböző adatbázisok között nagyobbak az eltérések, és a teljes földi átlagban már nem rajzolódik ki egyértelmű növekedési trend.

Ez nem mond ellent annak az alapvető fizikai összefüggésnek, hogy a melegebb levegő több vízgőzt képes megtartani. Inkább arra utal, hogy a vízkörforgás változása regionálisan nagyon eltérő lehet. Egyes térségek csapadékosabbá válhatnak, míg máshol súlyosbodó szárazság és vízhiány alakulhat ki - írták a szerzők.

Forrás: MTI

Fotó: Flickr