A párizsi olimpián a Magyar Olimpiai Csapat (Team Hungary) 6 arany, 7 ezüst és 6 bronzérmet szerzett a francia fővárosban. A csapat harmadik ezüstérme Halász Bencéhez kapcsolódik, ennek a története következik most. Igaz Bálint, fízióterapeuta, masszázsterapeuta, autogén tréner és a csapat mindenesének írása.

Ez volt a harmincharmadik az újkori olimpiák történetében, és a harmadik Párizsban. Nekem pedig London, Rió, Tokió után a negyedik. Mindegyik más, mindegyik máshogy különleges. Az első felejthetetlen élmény. London nemcsak azért foglal el különleges helyet az emlékeimben, mert először tapasztalhattam meg testközelből az olimpia hangulatát, hanem mert Pars Krisztián révén (aki mellett végig asszisztálhattam az felkészülés teljes négy éves ciklusát) aranyéremmel térhetett haza a magyar atlétika. A sikernek köszönhetően az atlétika is bekerült a kiemelt sportágak közé, így (hála a kormány akkori döntésének, hogy stratégiai ágazattá nyilvánította a sportot) sokkal több lehetőség nyílt meg a következő évekre, főleg anyagi vonatkozásban.

Ebben az időszakban kezdett el gondolkozni Jánoshalmán egy volt gerelyhajító apuka és felesége a hatalmas földterületek művelése közben, hogy legkisebb gyermeküket, Halász Bencét a legjobb lehetőség felé terelgetik, miután kiderült, hogy kimagasló teljesítményre képes az atlétikai versenyszámokban. Így esett a választás a kalapácsvetés magyarországi fellegvárára, a Szombathelyi Dobó SE-re (Németh Pál Dobó Akadémia). Ehhez az kellett, hogy anyukájával átköltözzenek a városba és Bence elkezdje a közös munkát Németh Zsolt mesteredző vezetésével. Ekkor találkoztam vele először (2013-ban) egy tatai edzőtáborban, és kezdtünk neki a közös menetelésnek.

A TELJES CIKKET ELOLVASHATJA A 2024-ES HUNGARIAN GOLF KINCSES KALENDÁRIUMBAN, AMELY ITT RENDELHETŐ MEG!