Szalay Attilával, a 35. Magyar Nyílt Szenior Bajnokság magyar szenior férfi bruttó kategóriájának második helyezettjével beszélgettünk, a többnapos viadal kihívásairól, buktatóiról és fénypontjairól.

Hogyan tudnád össze foglalni az idei Szenior Bajnokság három napjának eseményeit?

Maximálisan elégedett voltam anyaklubom, a Pannonia pályával, igaz, a közeli tavat leszámítva nem is nagyon lehet labdát veszíteni Máriavölgyben. Bár a verseny előtti és utáni napokon végig zuhogott az eső, az időjárás a bajnokság három napján csekély mértékben szólt bele a teljesítményekbe. Minden nap kiváló flightokban játszottam: az első körben a későbbi bajnokkal, Koller Györggyel haladtunk fej-fej mellett – bár az első körben egyikünk sem ért el kiemelkedő eredményt. Általában 10 körül ütök, ám még az aznap elért 13-as score is belefért, különösen, mivel úgy láttam, a többi játékosnak sem jött ki a lépés, a legtöbben hendikepjük felett játszottak.    

Mindhárom versenynapon 80 körüli score-t könyvelhettél el. Mennyire vagy elégedett az eredményeddel?

Ne feledjük, hogy szenior játékosok vagyunk, egyikünk sem lesz már fiatalabb. Ennek ellenére még mindig emlékszem rá, hogyan kell a sárga elütőről játszani. Tisztában vagyok azzal, hogy a sárgáról a máriavölgyi pálya nem tűnik rövidnek, ahhoz, hogy minden szakaszt elérjek regularban, legalább két jó ütést kell végrehajtani. Összességében elégedett vagyok a teljesítményemmel! 

Mennyire találtad nehéznek a pin pozíciókat? 

Őszintén szólva nem éreztem úgy, hogy ezek nehéz pin pozíciók lettek volna. A greensebességet is kedvezőnek és kiszámíthatónak találtam, igaz, az elmúlt években olyan nemzetközi versenyen is részt vettem már, amely gyorsabb greenekkel várta a golfozókat. Ez a sebesség mégis kedvező volt, ugyanis lehetővé tette számomra, hogy meg tudjam játszani azt, amit elvártam magamtól. 

Minek köszönhető, hogy a par 4-es tizenötös szakaszon becsúszott egy dupla bogey? 

Először leszorultam jobbra a fák közé, és onnan nem tudtam jól támadni a greent. A bunkerből rosszul ütöttem a labdát, ezért az a greenen túlra gurult. Ezt követően négy ütéssel sikerült a greenre kerülnöm. Labdát nem vesztettem, mégis nehéz helyzetbe hoztam magam. 

Mi történt a tizennyolcas szakaszon?

Sajnos megremegett a kezem, amikor a fairway közepéről, százötven méterről próbáltam támadni a greent, hogy elkerüljem a tavat. 

Mi a három nap tanulsága?

Meg kell, hogy mondjam, nagyon örülök az elért eredményemnek! Minden nagyobb viadal után teszek egy fogadalmat, hogyan és mit kellene másképp csinálnom. A fogadalomtétel ezúttal is megtörtént, de a tartalma hadd legyen meglepetés a versenytársaimnak! 

Mi az, amiben véleményed szerint még fejlődnöd kell?

Mentálisan mindenképp, ugyanakkor már ezen a téren is sokat javultam! A Szenior Bajnokság harmadik napján már szándékosan nem figyeltem, ki hol tart, ki hány ütéssel előzött meg, Fontos, hogy ne zavarjon az, hogy a lista elején tartok és üldöznek. Ezt a nyomást minden jó játékosnak el kell tudnia viselni, annak érdekében, hogy egyenletes teljesítményt nyújtson és kiegyensúlyozott játékot hozzon!