„A macskák nem voltak ott…”

A május közepén Kisorosziban megrendezett Pascucci Ranglista Verseny győztesét, Szalay Attilát kérdeztük, aki szeniorként első sikerét könyvelhette el.

 

Gratulálunk a Kisorosziban nyújtott pazar teljesítményedhez és a szeniorok között elért első győzelemhez!

Ez a nap nemcsak számomra hozta meg a győzelmet: a családom minden tagja ütőt fogott, sőt, a feleségem hendikepet is szerzett, így túl van a tűzkeresztségen. A család többi tagja azóta is látogatja a pályákat időnként, kisebb-nagyobb lelkesedéssel: van, aki a par hármas versenyen, van, aki a Highlanden méretteti meg magát.

 

Hogyan készültél fel a Kisoroszi ranglistaversenyre?

Leginkább pihenéssel, ugyanis váratlanul kitört rajtam az allergia, és nem éreztem magam valami fényesen. Éppen ezért sokkal nyugodtabban játszottam, nem hajtottam, nem stresszeltem magam, és nem érdekelt, milyen eredményt érek el. Hozzátenném, hogy a kiváló teljesítményhez kell némi szerencse is, és ez az én esetemben sem volt másképp. A tizenhatoson homokból ütöttem ki a labdát, majd háromszor puttoltam, az utolsó két, up-and-down szakaszon is par-t ütöttem! Hiába, a pálya ad, ugyanakkor vissza is vesz – a lényeg, hogy megpróbálok mindig a szépre emlékezni!

 

A május közepi hidegfront mennyire befolyásolta a játékodat?

Nem mondhatnám, hogy mostoha időjárási körülmények uralkodtak, egy-két szakaszt leszámítva kellemes, szélcsendes időben játszottunk. Nem zuhogott az eső és nem sütött a nap, szerencsések voltunk! A pálya csodálatos állapotban várt minket, mindenhol zölden virított a fű. A greenek nem voltak betonkemények, vagy túl gyorsak, hanem egyenletesek, ami éppen kedvemre való, így a puttolás is remekül ment. Azonban függetlenül az időjárástól, és minden egyéb körülménytől, mivel a legjobb szeniorok egy része nem indult, az első szenior győzelmemet úgy jellemzném, hogy „a macskák nem voltak ott, tehát cincoghattak az egerek” (Nevet).


banner ugynoksegi v2 260px

Keresés