Veszélyes, ha valaki azt mondja: „profi akarok lenni”

 

Az évek során komoly golfedzővé váló Verpeleti Richárd ma már olyan hazai tehetségeknek is szakmai segítséget nyújt, mint ifj. Sárközi Richárd (a vele készült legfrissebb interjúnkat itt lehet elolvasni). A Kincses Kalendáriumban megjelent interjúból osztunk meg részleteket: 

 

Hogyan lépett be az életedbe a golf?

Három és fél éves voltam, amikor megismerkedtem a golffal, abban a kis golfklubban – a Golf Club Mahlow-ban -, ahol a karrierem indult és ahol jelenleg is dolgozom. Mivel a szüleim akkoriban még nem sokat hallottak erről a sportról, fogalmuk sem volt, mi lesz belőlem, ha nagy leszek, de az egyik kedves barátjuk azt ajánlotta, próbáljam ki a játékot. Kezdetben David Wilson, egy ausztrál edző segítette a fejlődésemet, aki egy nagyon kedves, szimpatikus sportoló volt. Az első két-három évben csakis kedvtelésből játszottam, mert viccesnek találtam a golfot, senki nem gyakorolt rám nyomást. Hat-hét éves koromra azonban már mindenki felfigyelt arra a kis vörös hajú fiúra, aki egész ügyesen ütötte a labdát a pályán. Akkoriban Brandenburg környékén legalább tizenhét golfpálya volt, míg Magyarország még csak ismerkedett a sportággal - mind a mai napig legalább három órát kell utazni az országon belül, ha át szeretnénk menni egyik pályáról a másikra. Hét éves koromban már 18-as hendikeppel rendelkeztem és hamarosan más klubokban is elkezdtem játszani. A juniorok berlini csapatában már tizenkét éves gyerekekkel edzettem együtt, akik bár idősebbek voltak, ugyanannyi hendikeppel rendelkeztek. Az edzéseim során nagy hangsúlyt fektettem a kondira, az erőnlétre, az úszásra, de a súlyzókkal való edzést a szüleim ekkor még nem engedték, mert a testem még fejlődött.

Nyolc éves koromban – szüleim legnagyobb örömére – minden játékot megnyertem és az idősebb gyerekeket is rendszeresen legyőztem. Ugyanakkor azt is megértettem, hogy iskola után nem a barátaim oldalán, hanem a golfpályán a helyem, és rengeteget kell gyakorolnom, akár milliószor is próbálnom ugyanazt az ütést. Apukámmal mindig három szakaszt mentem, az edzés során kedvesen kritizált, tudtam, hogy csak segíteni szeretne. Ennek eredményeképpen tizenegy éves koromban a European Golf Ranking 97. helyén álltam. Sorra arattam sikereimet a német előbajnokságokon, ám egy idő után kiderült, hogy nem is vagyok német állampolgár és emiatt nem szerepelhetek a versenyeken. Végül megszereztem a kettős állampolgárságot, de ekkor a térdem megsérült, amely a megfelelő nyújtás hiányára vezethető vissza. Ebben a korban, bár már 5 körüli hendikepem volt, még nem igazán tudtam, mi történik a testemmel és hogyan kell gondoskodni a megfelelő erőnlétről. Szomorúan vettem tudomásul, hogy a térdsérülésem miatt nyolc hónapig szüneteltetnem kell a golfozást...

 

A teljes interjú elolvasható a Hungarian Golf Kincses Kalendárium 2021-es kaidványában, melyből kiderül, hogyan folytatódik Richárd pályafutása, és hogyan értékeli az ifjú Sárközi Ricsivel való közös munkát. 


banner ugynoksegi v2 260px

Keresés