Avagy milyen egy junior pályafutása?

Elmúltak a junior évek, Fanni felnőtt, véget ért számára a junior versenyzés, junior válogatottság…
Igaz erről nem értesültünk a szövetség által csak észrevettük, hogy nincs rajta a levelezési listán, nem kap meghívót stb…érdekes, de azért hálásak vagyunk az együtt eltöltött időszakért.

Gondoltunk egy pár sorra, amely így kezdődik: köszönjük hogy a válogatott tagja voltál vagy valami, bár még nincs itt az év vége, végül is megnyerte a junior tour-t 2021-ben, lehet hogy lesz még lehetőség ennek kapcsán elbúcsúztatni és a vele hasonlóan elbúcsúzó juniorokat.

Igen, mi szülők nagyon sokat teszünk és tettünk hozzá azért, hogy gyerekünk ilyen szinten játszon, képviselhesse országunkat válogatottként.

Ennél sokkal többet kellene hogy jelentsen a válogatottság, hiszen ez mégiscsak egy kiemelt szintje a sportolásnak. Hiszen azért válogatott egy sportoló mert többet tud, ügyesebb, mint a kortársai.

Azt gondolom a szövetségnek sokkal többet és strukturáltabban kellene tennie azért, hogy ezeket a versenyzőket támogassák a felkészülésük során.

Az, hogy kapnak néhány pólót, labdát, cipőt, évi néhány alkalommal csoportos utazást, oktatást egy külföldi szakemberrel, ez nagyon kevés lenne, ha mi szülők nem tennénk bele iszonyatos időbeli és pénzbeli áldozatot.

Ahogy mondani szokták, ez nélkülünk nem jöhetne létre. Mi van azokkal a tehetséges gyerekekkel akiknek a szülei nem tudják felvállalni a “jó partner mert sokat áldoz a gyerekre” státuszt?

Régen sokszor jártam sportágválasztókon, mindig kivert a víz amikor egy szülő úgy jött oda, hogy kisfia, lánya nem nagyon szeret futni, úszni, sőt egyáltalán mozogni, ezért gondolták ez csak jó lesz neki, itt csak ütögetni kell a labdát egyhelyben, golfkocsival furikázni a labda után…

Szerintem kevés olyan sport van, ahol ennyit kell beletenni, hogy kijöjjön valami a végén.
Mikor mondom, hogy ez napi 5-6 órás edzés, igencsak elcsodálkoznak. Itt a tehetség jó tulajdonság, de ahhoz hogy stabil legyen valaki edzeni kell, rengeteget, napról-napra.
Ahogy szoktam mondani 5-10 körüli hcp-t elérni és tartani, már élsport!

Meg kell venni a kiszemelt vagy közeli pályára a tagságot, még a válogatottnak is, ja hogy több pályán is jó lenne játszani, akkor a többire is. Mindegyik pálya más. Van ami közel van, sok mindent lehet rajta gyakorolni, de nem olyan mint egy komoly versenypálya, ahová ugyanúgy el kell menni, hogy ne legyen meglepetés a green sebesség, vagy a szakaszok hosszúsága.
A versenyekkel járó rutinszerzésről nem is beszélve.

Itt egy maroknyi juniorról van szó, akiknek alapból lehetőséget kellene biztosítani ezen a szinten, hogy havi néhány alkalommal játszhassanak idegen pályákon is, versenyezhessenek néhányszor.

Hogy milyen egy junior pályafutása?

Ha 6-7 éves korában elkezdi és komolyan veszi(k), akkor 9-12 éves lesz mire kialakul belőle a játékos, a golfozó, aki tudja már hogy mit, mivel, merre és innen kezdődik a specifikus finomítás. Erőnléti, technikai, kiegészítő és nem mellékesen a mentális edzések sora.

Ha a szülői oldalról nézzük, ebben a korai időszakban sokan úgy vannak vele, hogy szeretnék, ha több sportágban is kipróbálná magát a gyerek, mielőtt leteszik valamelyik mellett a voksot.
Érthető ez legalább olyan nehéz döntés mint az iskolaválasztás. De hamar döntést kell hozni.

Nagyon határozottan kell terelgetni a gyereket, különböző fondorlatokkal becserkészni, ha valaki errefelé indítja, hogy ez legyen a sportja. Nyílván, ha a szülők is golfoznak, akkor ez könnyebb.
Ha már sínen van a gyerek, akkor klubnak, edzőnek, sportoló társaknak, közösségnek is igen komoly szerep jut.
Persze vannak gyerekek akik rákattannak szülői segítség nélkül is, de van, hogy ezeknek nem biztos, hogy megvan a megfelelő anyagi hátterük ehhez a sporthoz.
Ne próbáljuk szépíteni a dolgot, ide milliók kellenek, az eltökéltségen és szorgalmon kívül.
Igen, nem kell, hogy mindenki golfozó legyen, de ezt mi döntsük el?

Itt jön a kérdés, hogy mennyire fontos a szövetségnek egy-egy tehetség, aki a golfsportot népszerűsíti, példakép vonzóerő lehet a többi gyerek számára?
A visszajelzésekből egyértelműen kiderült a számunkra, hogy Fanni sok szülő példaképe volt az elmúlt évek során. A mai napig sokan érdeklődnek utána, mi van vele, mi lesz vele?

Nehéz a válasz erre, hiszen úgymond kiesett egy a sportot kiemelten meghatározó csoportból, a válogatottból, ráadásul mint minden hasonló korúnak, előtérbe kerül a tanulás, az érettségi, a felvételi.
Ez rengeteg idővel, tanulással jár, amely mellett hétvégén lehet idő a sportolásra. De ott is küzdelem van az idővel, hiszen felnőtt már, ott vannak a barátok, szerelmek…

Mert milyen perspektívája van egy junior sportolónak, mondjuk egy golfozónak, atlétának, úszónak, a középiskolai évek után?
Sajnos nálunk nem kellően népszerűek a főiskolai, egyetemi csapatsportok, ahol tudnák folytatni a tanulás mellett az aktív sportolást is.

Sokan, akik megtehetik, ezért külföldön tanulnak tovább. De ez nem csak a pénzről szól, iszonyatos utánajárást igényel a szerencsén és a személyes kapcsolatokon kívül, de kétségtelen, hogy megoldható, ha a gyerek eredményei megvannak hozzá.

Összegezve, én azt gondolom a szövetségnek egy átlátható támogatási rendszert, jövőképet, kellene kialakítani, a klubokkal, edzőkkel és nem utolsó sorban a szülőkkel együttműködve, hogy könnyebben tudjanak a szülők döntéseket hozni. Amíg erről nincs egy kialakult koncepció, addig elsősorban a kiváltságosok sportja lesz a hazai golf.

Pedig érdeklődőkből nincs hiány, ahogy ez látszik a szövetség által támogatott felnőtt tanfolyamok utáni érdeklődésből! Valami hasonló koncepciót kellene kialakítani a junioroknak is, hiszen ők lesznek majd a jővő felnőtt golfozói és ha olyan helyzetbe kerülnek, ők lesznek majd a legfőbb támogatói népszerűsítői a hazai golfsportnak.

Lehoczky Gábor