A világ egyik legerősebb csapatától a másikhoz, a Ferencvárostól az olasz Pro Reccóhoz igazolt a nyáron Zalánki Gergő. Az elmúlt időszakban nagyjából beilleszkedett a kultúrába és a csapatba is; a bajnokságban négy meccsen hat, a Bajnokok Ligájában egy találkozón négy gólt szerzett a magyar válogatott balkezes klasszisa.

– Hogy ment a beilleszkedés?

– Alapvetően gyorsan – válaszolta Zalánki Gergő. – Az idény előtt Máltára utaztunk edzőtáborba egy hétre, és ott közelebb kerültünk egymáshoz a csapattársaimmal, mindenki megtalálta a helyét. Bár Budapestről nehéz volt albérletet foglalni Reccóban, korábbi csapattársam, Aaron Younger segített. Végül az uszodától egy perc sétára lévő, tengerre néző, erkélyes lakásba költöztem be – csodálatos! A szabad délutánokat, hétvégéket nagyon élvezem, rengeteg a természeti szépség. Illetve szeretem azt a nyugodtságot, ami az egész környezetemet jellemzi. Minden lassú, és bevallom, nem hiányzik a budapesti folytonos rohanás és dugóban ülés.

– Okozott bármi problémát?

– Egyértelműen az olasz nyelv a legnagyobb nehézség. A kezdeti időszakban kicsit kellemetlenül éreztem magam az edzéseken emiatt, hiszen nem értettem a feladatokat. Ebben is Aaron segített ki, fordított nekem, hiszen ő már egy éve a Recco játékosa, és Olaszországban él. Az alap- és a vízilabdás fogalmakat egész gyorsan megtanultam, úgyhogy most már nincs ilyen jellegű problémám. Nyilván az is segít, hogy az edzőnk, Sandro Sukno sem olasz, ezért lassabban és – számomra – érthetőbben beszél. Azonban amikor a helyi srácok elkezdenek sztorizgatni a közös étkezések vagy egyéb programok közben, sokat még nem értek a mondanivalójukból.

– Azt kapta a külföldi élettől, amit várt?

– Igen, abszolút. Bár tartottam kicsit az olaszok habitusától, kellemes meglepetés ért. Mindenki kedves és segítőkész; tanítják a nyelvet, ahogy csak tudják; különböző éttermeket és látnivalókat ajánlanak. Tényleg minden szuper!

– És szakmai szempontból?

– Egész karrieremben bajnok­esélyes csapatban játszottam, illetve a jelenlegi már a nyolcadik idényem a Bajnokok-Ligájában, úgyhogy eddig is alapvető volt, hogy a bajnokságot és a kupát meg kell nyerni, ez nem újdonság. Ami különbség, hogy – ismerve a Pro Recco történetét – a BL-ezüst nem feltétlenül ad okot örömre, ezzel szemben a Ferencvárossal az előző idény végén kifejezetten boldogok voltunk a második hellyel. Itt csak a győzelemmel elégedettek az emberek. Igazából ezért igazoltam ide, én is így fogom fel, eddig is így éltem az életemet, és az élsportot nem is lehet más hozzáállással űzni.

– Általános meglepődés kísérte nyáron a játékosként olimpiai, világ- és Európa-bajnok, az aktív pályafutással szívproblémái miatt 2019-ben felhagyó, mindössze 31 éves Sandro Sukno kinevezését. Mi a benyomása az új edzőjéről?

– Az átigazolásom után hallottam, hogy a korábbi tréner, Gabriel Hernández nem marad... Sokáig nem tudtuk, ki követi. Végül mindenkit meglepett, hogy Sandrót nevezték ki az utódjának – őt senkinek sem kell bemutatni. Az első nagycsapata a Pro Recco, hiszen alig néhány éve edzősködik. Minden napját a vízilabdának szenteli, otthon is biztosan ezzel foglalkozik, mivel nagyon felkészült, és rendkívül tudatosan edzünk. Szisztematikusan felépítette a játékunkat – horvát stílusú gyilkos, szoros védekezés –, a mérkőzésekre pedig mindig több új ötlettel áll elő. Szerintem még azt is pontosan tudja, hogy például február 15-én milyen feladatokat fogunk végrehajtani. Nagyon profi, felkészült és szigorú. Nekem kifejezetten szimpatikus, és az edzések is tetszenek.

– Mit gondol a BL-sorsolásról?

– Mivel ez a két együttes vívta az előző finálét, a Ferencvárossal nem kerülhettünk össze. Brutálisan erős a másik csoport, nehéz dolga lesz a Fradinak... A Dinamo Tbiliszin kívül mindegyik csapat reális eséllyel pályázik a nyolcas döntőbe jutásra. Ettől függetlenül szurkolok az FTC-nek, nagyon szeretem a klubot! Erős csapat, és megérdemelné, hogy az első négyben végezzen. A mi csoportunkban szereplő OSC-nek reális cél a belgrádi végjáték – főleg látva, milyen magabiztosan nyerte meg az első meccsét. Az egymás elleni találkozó egy a megoldandó feladatok közül, de minden fontos mérkőzést várok.

– Nagy a különbség az olasz és a magyar bajnokság között?

– Az olasz jóval dinamikusabb és pörgősebb az otthoni statikus, erőn alapuló játéknál. Több koncentrációt és lábmunkát igényel, de eddig még nem volt nehéz meccsünk – a Brescia elleni lesz az első. A Ferencváros ellen a múlt héten láttuk, hogy kellemetlen ellenfél, biztosan kiélezett összecsapás lesz.

– Milyen a hangulat a mérkőzéseiken?

– Van szurkolótáborunk, de korántsem olyan, mint a Fradié; nincsenek dobok és különböző pirotechnikai elemek. Inkább idősek látogatják a meccseinket, de szeretem őket, kedvesek, és családias hangulatot varázsolnak az uszodába.

Forrás: Nemzeti Sport

Fotó: Pro Recco