Urbán László 2021-es sikerszériája a Forest Hills-en megrendezett Pénteki Versenyen és a St. Lőrinc pályáján lezajlott Sunset harmadik fordulóján is folytatódott. A Budapest Highland Golf Club játékosával a versenyzés pszichológiájáról és a golfpályák egyedülálló szépségéről beszélgettünk. 

Eseménydús hétvégét tudhat maga mögött: pénteken hole-in-one a Forest Hills-en, majd két nappal később megnyerte a St. Lőrinc Golf Club pályáján megrendezett Sunset Tour harmadik fordulóját.

Szarvaskút már régóta a kedvenc pályáim közé tartozik, szorosan kötődöm a helyhez, még nászútra is odautaztunk a feleségemmel. A Forest Hills-en megrendezett Pénteki Versenye azért is emlékezetes a számomra, mert az áprilisi Ranglista Versenyen történő gyengébb szereplésemet sikerült korrigálni – méghozzá egy ilyen gyönyörű hole-in-one-nal, amelyet három birdie putt kihagyását követően, egy 150 méteres labdával sikerült elérnem. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, a flighttársaim – Berkes Zoltán és Török László – pedig sokat segítettek abban, hogy a tizennyolc szakaszt tréfálkozós, kellemes hangulatban játsszuk végig. Kivételes élményt nyújtott, hogy a megmérettetést egy szép, +4-es eredménnyel zártam!

Érdekes egybeesés, talán a sors keze, hogy a vasárnapi Sunset III. során is éppen az ötös szakaszon sikerült birdie-t szereznie. Mi volt a verseny fénypontja az Ön számára?

A Sunseten nyújtott teljesítményemre is büszke vagyok, hiszen olyan fiatal vetélytársakkal is megküzdöttem, akik lényegesen kisebb hendikeppel rendelkeztek, mégis többet hibáztak aznap. A némileg frusztráló, kevésbé sikeres heteket követően tehát végre megcsillant a remény, hogy javíthatok a hendikepemen, ami az új rendszer ez évi bevezetése után 8,3 lett, majd a tavaszi hónapokban sajnos 11-re emelkedett. Bár a 2021-es szezon kissé gyengén indult, mindenképpen az a célom, hogy az év végére a hendikepemet 10 alá vigyem.

Mi volt a Sunset legnagyobb kihívása?

Mindjárt az első szakasznál vétettem egy hibát: nem sikerült átütnöm a vízen a labdát, és ez ideje korán a kedvemet szegte. A verseny előrehaladtával szerencsére összeszedtem magam, egyre szebb ütéseket produkáltam, sőt, egy birdie-t is szereztem, így végül győzelmet arattam! A golf érdekessége, hogy a pszichikai állóképesség éppen olyan nagy szerepet játszik a jó eredmény elérésében, mint a fizikai erőnlét. Nincs két egyforma játék, és amikor versenyzem, a közvetlen környezetem, az időjárás, a pillanatnyi fizikai és lelkiállapotom egyaránt befolyásolnak – éppen ez teszi lebilincselően izgalmas játékká a golfot. A titkom az, hogy nem gyakorlok nyomást magamra, nem terhelem magamat különböző elvárásokkal. Bár Szigeti Csabától időnként kapok eligazítást és hasznos, golffal kapcsolatos tanácsokat, javarészt önállóan gyakorlok, nem veszem igénybe edző segítségét.

A Magyarországon és szerte a világban fellelhető golfpályák közül melyik áll közel a szívéhez?

A már említett Forest Hills mellett Magyarország egyik legkorszerűbb, bár kissé félreeső pályája, a Zala Springs is közel áll hozzám. Hencsébe az arborétumi környezetre emlékeztető szépsége, illetve a jelentős szintkülönbségek és erdős térségek miatt szerettem bele. A különleges fekvésű golfpályák terén a külföldi országoknak sem kell szégyenkezniük. A Kalifornia és Nevada állam találkozásánál felépült Prime Valley-ben található pálya például a sivatag kellős közepén terül el, de nem kell az Egyesült Államokig utazni ahhoz, hogy páratlan golfélményben legyen részünk: a Royal Bled Golfpálya, illetve a ljubljanai Arboretum Golfpálya, ahol gyakran játszom, a világ leglenyűgözőbb helyszíneivel is felveszik a versenyt. Az az igazság, hogy minden pályának megvan a maga jellegzetessége és egyedi szépsége, éppen ez a golf ajándéka!

Fotó: Urbán László