Hiába küzdött óriásit, és mentette meg szinte a sírból a negyeddöntőjét a magyar válogatott az Egyiptomban zajló kézilabda világbajnokságon, hosszabbítás után Franciaország győzött 35-32-re, így a franciák játszhatnak Svédországgal a pénteki elődöntőben.
Négy év után újra világbajnoki negyeddöntőre készült a magyar férfi kézilabda válogatott. Az első öt mérkőzését megnyerő csapat a középdöntő utolsó körében, már biztos továbbjutóként, legjobbjai nélkül elég csúnya vereséget szenvedett Spanyolországtól, ám a kétségtelenül kifacsart sztárjaink pihentetésén túl az edző stáb erre vonatkozó döntésében szerepet játszhatott az is, hogy győzelem esetén Norvégiával játszottunk volna a negyeddöntőben, márpedig az elmúlt három alkalommal sima vereségeket szenvedtünk a norvégoktól.
Az ellenfelünk így Franciaország lett, amely százszázalékos teljesítménnyel zárta le a vb első két szakaszát, úgy, hogy minden mérkőzését megnyerte a legnehezebbnek tűnő csoportokban az első és a második körben is. Igaz, a győzelmek mögött azért sokszor láttunk hullámzó teljesítményeket a franciáktól, különösen Svájc, Algéria és Izland ellen, ám a két legfontosabb meccsét Norvégia és Portugália ellen is elég simán megnyerte Guillaume Gille csapata.
A magyar csapatból ezúttal Borbély, Hanusz, Nagy Bence és Topić maradt ki, szerintünk is ennek a négyesnek lógott ki lefelé a teljesítménye a csapatból az eddigiek során. Az első tíz percben mutatott játék egészen kiemelkedő volt: jól működött a védekezés, a francia átlövők nem találták az utat a kapuba, a veszprémi Kentin Mahé pedig tíz perc alatt kijátszotta magát a csapatból azzal, hogy labdákat adott el, és sorozatban rossz döntéseket hozott. Támadásban sok lerohanásgólt tudtunk lőni, amikor pedig visszaértek a franciák, Lékai volt eredményes jó cselezésekkel, vagy átlövésekből.
Tíz perc után 7-1-re vezettünk, majd 9-3-as állásnál jött egy kilenc perces gólcsendünk, a csereként beálló Bodó sem tudott lendületet vinni elöl, aminek az lett az eredménye, hogy a franciák Guigou vezetésével felzárkóztak. A gólcsendet Bóka törte meg 9-8-nál, és a feléledő támadójáték eredményeként akár négy góllal is vezethettünk volna, ha Pedro Rodríguez nem ront el három lövést is jobbszélről (mindháromszor Gérard védett). Egy Ancsin által eladott labdát követően újra egy gólra zárkóztak vissza a franciák, ám a félidő vége előtt másodpercekkel Lékai közbelövésével 14-12-re módosította az állást, így kétgólos eredménnyel mentünk a szünetre.
Ami furcsa volt az első félidőben, az talán az edzői stáb kissé passzív hozzáállása. Igaz, hogy még volt hátra tíz perc a szünetig, amikor a franciák felzárkóztak, de elképzelhető, hogy két-három gólos előnynél érdemes lett volna időt kérni, és az is érdekes, hogy hiába nem ment Pedrónak a lövés, nem cserélték le őt Gulyás Istvánék a szünetig, a második félidőre már Hornyák jött ki a jobbszélen.
A második félidő első tíz percében végig egy-két góllal mi vezettünk, ám már ekkor érződött a meccs dinamikájának a fordulása, a franciák nagyon sok könnyű gólt lőttek, sokszor akár csak két-három passz után, miközben mi óriási erőfeszítések árán tudtunk csak betalálni a szünetben beállt Genty kapujába. A játék képében már meglévő változás a 39. percben kezdett el az eredményjelzőn is meglátszódni, amikor kiegyenlített a francia csapat, majd gyorsan el is lépett két góllal. A gödörből ezúttal Szita tolta ki a csapatot, két gólt szerzett, majd adott egy gólpasszt, amivel huszonkét gólnál utolértük a franciákat.
Ekkor tizenöt perc volt hátra, ám a francia csapat nagyon hamar újra ellépett két góllal, Lékai Remilinek adott ajándéklabdáját követően. De támadásban újra megvolt a lendület, játszottuk a szokásos játékainkat, és 25-25-nél ismét döntetlen volt az állás, így fordultunk rá az utolsó tíz percre. A hajrát a franciák kezdték jobban, Lagarde két gólja között Rostának volt balszerencséje egy kapufával, és három góllal léptek el a franciák. Ekkor jött egy változtatás a védekezésben, Pedro előretolt zavaró emberként kezdett védekezni, a nyitott védekezés pedig megzavarta a franciákat. Négy perccel a vége előtt még három gól volt a hátrányunk, ám Bóka, Máthé és Bánhidi góljaival kiegyenlítettünk, az utolsó francia támadást pedig Sipos nagy védekezésével tudtuk hatástalanítani, így 30-30-as rendes játékidő után jöhetett a nap második hosszabbítása.
Bodó óriási átlövésgólja jó előjeleket mutatott, de a francia csapat könnyen harcolt ki hétmétereseket a hosszabbítás elején. Descat az övét kihagyta, Mahé viszont nem, majd Lagarde gólja jelentett egy gólos francia vezetést a hosszabbítás szünetére. Mindössze húsz másodperc után egyenlíthettünk volna, ám Máthé a legrosszabbkor rontott először hétméteresből a tornán, a kapuba visszaálló Gérard védett nagyot. Az újabb egyenlítési lehetőségnél Lékainak beleragadt a labda a kezébe, az ellentámadásból Descat növelte kettőre a francia előnyt. A mérkőzésen egy percet nem játszó Balogh Zsolt hideg kézzel értékesített egy Lékai által kiharcolt büntetőt, amivel megint csak egy gól volt a hátrányunk, innentől viszont már csak a franciák lőttek gólt, így ők jutottak be a legjobb négybe, a végeredmény 35-32 lett.
Az eredmény miatt joggal lehet bennünk csalódás, hiszen mindannyian azt szerettük volna, ha tovább folytatódik a mieink szereplése, de ha azt nézzük, hogy a négy átlövőnknek inkább csak jó periódusai voltak, de egyikőjükre se lehetne azt mondani, hogy különösebben jól játszott volna, a jobbszélről az összes ziccerünket kihagytuk, valamint a második félidőre a végig pályán lévő Lékai is lelassult fejben, és így kényszerítettük hosszabbításra a torna négy legjobb csapatának egyikét, akkor büszkeséggel gondolhatunk erre a csapatra, amely teljesítette a célkitűzést, bejutott a legjobb nyolc közé, fejlődött a tavalyi Eb-hez képest, és készen áll arra, hogy egy év múlva, remélhetőleg húszezer néző előtt, éremért harcoljon a hazai rendezésű Európa-bajnokságon.
Forrás: Eurosport.hosszabitas.hu
Kép: Europress/ AFP
