Dr. Bognár László, országosan elismert idegsebész, bepillantást enged egy játékos alapvető döntési helyzeteit befolyásoló tudatalatti folyamatokba, a mentális felkészülésbe.

Minek köszönhető, hogy az elmúlt időszakban változó eredmények születtek?

Véleményem szerint ez a tanulás egy fázisa: már vannak jó ütések de még nincs konzisztencia. Bizonyos elemeket céltudatosan gyakorlok és vannak olyan napok, amikor az ütéseknél mindig eszembe jut, mit hogyan kellene csinálnom, amitől megnő az önbizalmam és jön a siker. A következő napon pedig ismét rám tör a kudarctól való szorongás és akkor már azt is elfelejtem, hogyan kell fogni az ütőt. Jelenleg itt tartok a tanulási folyamatban.

Világhírű agysebészként mi a véleményed arról, hogy minden a fejben dől el?

Én is ezt a nézetet vallom. Jelenleg még csak tanulom, hogyan kell golfozni és még nem vagyok olyan magabiztos, hogy minden helyzetben kiismerjem magam. Ha a gyakorlás során még nem bizonyítottam magamnak, hiába mondogatom a pályán, hogy hinnem kell az ütésem sikerében. A ritka és szerencsés játéknapokon az ütések nyolcvan százalékánál van önbizalmam, ilyenkor jön az eredmény. De amikor száz körüli eredményt hozok, eltűnik a magabiztosság. Ennek valószínűleg a kudarctól való kóros félelem az oka, hiszen a szakmámban nincs helye tévedésnek. Ez folyamatos küzdelmet jelent önmagammal. Minden lépésemet úgy tervezem meg, hogy analizálom, egy adott ütésből milyen bajok származhatnak (a sport pszichológia az ellenkezőjét javasolja: nincs víz, nincs obi, nincs homok). Jelenleg ha úgy találom, egy lépés rizikóval jár, inkább nem teszem meg. A magabiztosság alapja csak a tudás lehet, a sport igazságos. Ha majd a közelítő ütésem a gyakorlásnál eléri a 80-90%-os pontosságot akkor magamévá tudom tenni a javasolt bölcsességet és nem látom a veszélyeket és szárnyalok a pozitív gondolatokon. A műtétjeim éppen ennek a rigorózus, elemző attitűdnek köszönhetik sikerüket. A golfban is azért vagyok olyan macerás, mert borzasztóan komolyan veszem. Régen ez már-már komikusnak tűnt, amikor minden ütésem előtt annyit koncentráltam, mintha metszeni készülnék agyműtét közben, pedig és is láttam hogy a labda nincs eleltatva csak a haverok. Mára semmi sem változott lényegében, de mivel időnként nyolcvanat is ütök, igy eme ritka alkalmakból felgyorsul a játékom hiszen megtakarítok 20 ütés előtti sóhajtozást. Röviden: van még mit rendbe tenni odafőnt is.

A teljes interjú szövegét a hamarosan megjelenő Kincses Kalendáriumban olvashatják!