Minden évben eljönnek azok az aranybetűs Napok, amelyekre minden lány vár: nevezzük Glamour napoknak, Joy napoknak, egyéb másnak. A cikket az éppen aktuális Joy napok apropóján írom, ma és holnap is vásárolhattok még összesen 270 kupon felhasználásával az ország számos üzletében. Szerintem a számuk meghaladja a 100-at, úgyhogy el kell ismernem, egy olyan akcióról van szó, amely többféle ágat is átfog. Idén a szépségápolási, ruhavásárlási lehetőségek mellett másra is bőven volt lehetőség: elektronikai üzletekbe, háztartási kellékekre is volt kedvezmény bőven.

Bevallom, évek óta nem vállalkoztam nagyobb bevásárlásra ilyen országméretű program keretében. A kifejezés elég hivatalosnak hangzik, de valljuk be, tényleg erről van szó. A lányok (és egyébként kapjanak szót a fiúk is, saját bőrömön tapasztaltam) már napokkal előtte forgatják a kuponfüzetet, kivágják azokat, ami kell nekik, cserélgetik másokkal, hogy egyféléből több is legyen náluk, tényleg őrületről beszélünk. Szóval, én igyekeztem ezt az őrületet megúszni, ha egy módom volt rá, idén azonban pont úgy jött ki a lépés, hogy az összes olyan üzletbe találtam mínusz százalékokat, ahol egyébként már rég kinéztem magamnak valamit. Én is csatlakoztam hát a Joy-hadjárathoz. Egyetlen dolgot viszont idén is betartottam: a bevásárlóközpontoknak közelébe sem mentem. 

Talán idén először volt olyan újféle trend, hogy a DM Magyarország bevezetett egy 0. napot a shoppingtúrába - tiszta fesztivál feeling. Így a hosszú hétvége helyett egészen szerdától kezdve özönlöttek az emberek a drogériákba, sőt, ahogy észrevettem, több másik márka is kapott az alkalmon és a kuponjaikat már május 10-én is be lehetett váltani. Én próbáltam mértéktartó lenni, ami nem mindig sikerült, de kommunikáció szakosként megvan a magyarázatom, miért. Az egész tulajdonképpen pszichológia. Van egy rakás akció a kezedben, - 20%, -50%, és a végén mégis csak azt veszed észre, hogy a tárcádban egy fillér sem maradt. Nagyon szélsőséges esetben.

De térjünk csak vissza egy pillanatra az én stratégiámra. Megvettem a magazint, végigpörgettem a kuponos oldalakat, és a fejemben végigfuttattam, mi is az, amit mindenképp meg szeretnék venni. Kellett egy új cipő, ami kényelmes, de lapos talpú (mert mindig sietek) és legyen olyan, ami illik is hozzám. Találtam kupont Toms cipőkre, meg voltam elégedve magammal. Szerettem volna egy termálvizes sprayt az arcomra, irány a gyógyszertár. Egy krémes szemhéjfesték féláron. És egy micellás víz, a legjobbra is volt -25 %. Meg ha már ott vagyunk, akkor kuponra veszünk mosóport és öblítőt is. És hajfestéket.

És ezek csak azok voltak, amiket a lelkiismeretem alapján tényleg meg akartam venni. A vásárlás pszichológiája azonban engem is rabul ejtett és tulajdonképpen ennek a dupláját sikerült elköltenem végül. Kedden a szerkesztőségből hazafelé eszembe jutott, hogy elfogyott az arckrémem, a kedvenc natúrkozmetikai boltom pedig épp útba esett a Jászain. Így a villamoson arra gondoltam, egye-fene, holnaptól úgyis Joy napok, igaz, ide nincs kedvezmény, de megveszem. Ismétlem: még el sem kezdődött a hisztéria, de én már szórtam a pénzem. Másnap iskola előtt elballagtunk a DM-be, vettünk a fent idézett dolgokból mindent, amire volt akció. De mégis, előadás után még egy utam vezetett a Károly körútra és beruháztam egy féláras pirosítóra, meg egy olyan hajvégápoló szérumra, amire nem is volt kedvezmény. Összesen 3000 forint lesz, mondta a pénztáros, én pedig arra gondoltam, nem gond, Joy napok van.

Aznap megjött egy sminkes rendelésem is, amit szintén hét elején adtam fel a Joy napok apropóján. Végül csütörtökre csak a cipő maradt, amiért képes voltam elgyalogolni szakadó esőben. De arra legalább tényleg volt kupon. 

Nem számoltam össze, mennyi pénzt spórolhattam volna meg a pénztárcámnak, ha egyáltalán nem vágok bele a vásárlásba. De arra sem vállalkoztam, hogy azokat a dolgokat összeszedjem, amikre nem is volt szükségem valójában. Bejelentkeztem a fodrászomhoz is csütörtök délutánra, hogy teljes legyen a csajos program. Ha már lúd, legyen kövér. 

Nem mondom, hogy kísérleti jelleggel vágtam bele a dologba, de végül az lett belőle. Laikus Joy napozóként elkövettem azt a hibát, amit a fogyasztói társadalom 70 százaléka szintén elkövetett volna (és minden bizonnyal el is követett) a helyemben: úgy gondoltam, ha már épp ott vagyok, akkor megveszek valami mást is, csak azért, hogy nekem is meglegyen. És sok múlt a szerencsén, hogy az impulzusvásárláson beszerzett termékek tényleg beváltak. Járhattam volna rosszabbul is. Bár azt hiszem így is elég rosszul jártam, mert ezt a cikket most az ágyból írom, megfázva. Arról nem is beszélve, hogy az esőben el is csúsztam és elszakadt a nadrágom. Meg hogy a frissen vágott hajamat is elmosta az eső. Most már csak szegény vagyok és gyűjtök a következő Joy napokig.