Folytatjuk múlt héten elkezdett sorozatunkat. Biztosan emlékeznek még, hogy nemrég Szigeti Csabát és Tóbiás Zsoltot megkérdeztük, ők hogyan kutatják a tehetséget. A leggyakrabban elővett szó a kitartás volt, ami az edzők szerint sokszor többet ér, mint a tehetség. Ezzel Balogh László is egyetértett. Ráadásul neki nem csak a golfos tapasztalatai állnak rendelkezésére tehetségkutatás terén, hiszen régebben a magyar rúdugró válogatott edzője is volt. A Golftanya trénerét kérdeztük.

„A legtöbb sportágat gyermekkorban, 6-8 évesen elkezdik a gyerekek. Az itthoni golfban más a helyzet, mert ritkán jönnek le 6-8 évesen a gyerekek golfozni. Inkább a 14 éves kor a jellemző. Így mások a definíciók” – mondta Balogh.

„Tehetségnek lehet nevezni, ha egy játékos egyből megérzi a sportágra jellemző mozdulatsort, de ami ennél sokkal fontosabb, hogy ez párosul-e kitartással.”

Az interjú során itt érkeztünk el ahhoz, amit már az előzőleg megkérdezett trénerek is folyton ismételgettek.

„Fontos, hogyan él meg egy-két pofont a játékos, vagy azokat a periódusokat, amikor nem mennek annyira az ütések. Hogy mennyire bírja a monotonitást és hogy mennyire versenyzőtípus. Ezek viszont mind csak hosszútávon derülnek ki” – mondta Balogh, majd hozzá is tette.

„Csínján kell bánni ezzel a témával, mert egy adott pillanatban nem lehet rámondani senkire, hogy tehetséges-e vagy sem. Ez csak hosszú idő után derül ki. Még egy év is kevés erre. Három vagy négy év kell, hogy biztosan véleményt lehessen mondani valakiről. Például a monotonitás tűrését nem is lehet 8-10 évesen tesztelni, hiszen egy monoton edzésprogrammal a gyerekek el is veszíthetik a kedvüket a játékhoz.”

Ami nagyon fontos még a tehetséggondozásban, az a szülők szerepe. Szigeti Csaba is szentelt nekik pár mondatot és Balogh László is egyetértett abban, hogy a szülői befolyásnak nagy szerepe van egy fiatal sportoló fejlődésében.

„Sajnos kicsi korban a szülőknek nagyon nagy hatásuk van a gyerekek sportkarrierjére. Vannak tipikus sportszülők is, akik csak beíratják a gyereküket függetlenül attól, hogy a fiataloknak van-e kedvük ahhoz a sporthoz vagy sem. Atlétika terén sok ilyet láttam, de sajnos a gyerekek, akik csak apu, vagy anyu vágya miatt kezdték el a sportot eltűnnek egy idő után. Túl vannak hajszolva, nincs kedvük csinálni és amint 16 éves korukban önállóbbakká válnak már ellenkeznek a szüleikkel és nincs esély, hogy a rájuk kényszerített sportokat megszeressék. Van persze kivétel, de a legtöbb ilyen nem jut sokáig a sportban, ami igazán kár, hiszen ha a szülők nem hajszolják annyira, lehet hogy végül a kedvenc elfoglaltsága lett volna edzésre járni.”