Palanszki Benjamint külföldi golfpályafutása állomásairól, a profi golfkarrier csodáiról és buktatóiról, valamint innovatív golfvállalkozásának titkairól kérdeztük.
Hogyan alakult a golfpályafutásod az Egyesült Államokban?
Mint tudod, mind a nemzetközi, mind pedig a magyar golf igen közel áll a szívemhez, számos kedves emlékem kötődik ahhoz az időszakhoz, amikor a hazai golfélet része voltam. Már több, mint hat éve Amerikában, Texasban élek, ahol remekül érezzük magunkat a családommal. Külföldön olyan PGA játékosokkal köthettem ismeretséget, mint például Mark Howard és Jonathan Vegas, akikkel a mai napig sokat golfozom. Egy ideje már visszavonultam az aktív, profi versenygolftól, ennek ellenére az utóbbi években kínai és kanadai golfviadalokon is megfordultam. Ezeken a versenyeken nagyobb beugróval lehet elindulni, ugyanakkor gazdagabb nyereményt is kínálnak a résztvevőknek. Jelenleg tajga vagyok a PGA of America South Texas Legion-jének, illetve két évvel ezelőtt egy golffal kapcsolatos céget is alapítottam.
Erről mit érdemes tudni?
Mike Johnsonnal közösen alapítottuk meg a Spadagolf nevű céget, elsősorban gripeket árusítunk. Az volt a célunk, hogy olyan prémium minőségű, ugyanakkor megfizethető áron kapható gripeket hozzunk létre, amelyek nem használódnak el olyan könnyen, mint a jelenlegi piacon elérhető többi márka. Három különböző terméket gyártunk, különféle méretekben. Az egyedülálló, ún. diamond technology segítségével előállított, a PGA Touron akkreditált termékeinkkel akár kesztyű nélkül is lehet golfozni. Egyelőre még gyerekcipőben járunk, egy online platformon árusítjuk a gripeket, ám reményeim szerint a nem is olyan távoli jövőben a hazai junior játékosok is kezükbe vehetik ezeket a termékeket.
Hogyan fejlődött a golftudásod az elmúlt években?
2008-tól kezdve aktívan golfoztam Amerikában, David Leadbetter szakmai iránymutatása révén sokat fejlődtem, majd sikeresen elvégeztem az IMG Akadémiát. Ezt követően tíz éven keresztül versenyeztem Floridában, illetve számos európai versenysorozaton is elindultam. 2017-ben döntöttem úgy, hogy kint maradok az Egyesült Államokban és új életet kezdek. Az utóbbi időben azt tapasztaltam, hogy egyre jobban játszom, hiszen csökkentek az önmagammal szemben támasztott elvárásaim. A játéktudást mindig lehet még tovább fejleszteni, senki sem válik tökéletes golfozóvá, ám ha minél több olyan játékossal veszed körbe magad, aki eszi, issza, lélegzi ezt a sportot, annál nagyobb esélyed lesz arra, hogy megértsd és élvezd a golf körüli életmódot. Természetesen örülnék neki, ha visszatérhetnék a profigolf vérkeringésébe, ám nagyon sok részletkérdést kéne megoldanom ahhoz, hogy mindez teljesüljön.
Hazánkban több tehetséges junior hasonló pályát próbál meg bejárni. Milyen tanácsot adnál nekik, mire érdemes odafigyelniük és mi szükséges ahhoz, hogy külföldön profi játékossá válhassanak?
A pénz igen fontos kérdés, de ha valaki Magyarországról kijut egy kiváló golfprogrammal rendelkező amerikai egyetemre, az már félsiker. Amerikában én az első húszban voltam tizennyolc éves koromban, ami azt eredményezte, hogy kitűnő iskolák – többek között a University of Florida és a Stanford is - ajánlottak nekem helyet. Visszatekintve úgy gondolom, bölcsebben tettem volna, ha egyetemre járok, a profi golfozói élet ugyanis rendkívül nehéz. Azt tanácsolnám az Amerikába vágyó fiataloknak, hogy legyenek konkrét, rövid- és hosszútávú terveik arról, pontosan mit szeretnének elérni, és szánjanak rá időt, hogy áttekintsék és megértsék, mi minden szükséges ennek a megvalósulásához. Azt is figyelembe kell venni, hogy egy amerikai egyetemi edzőnek nem az a feladata, hogy a tanulókat felkészítse a PGA Tour-ra, hanem hogy az intézményben töltött évek alatt a golfozók a legjobban tudjanak teljesíteni a csapat és a program számára. Ennek az edzőnek valószínűleg nem áll az érdekében az, hogy a tanuló játékán radikálisan változtasson. Érdemes kijelölni egy profi játékost is, és egy egész éven át figyelemmel kísérni a játékát, illetve a pályafutása alakulását. Lesz olyan hét, amikor gyönyörűen játszik és bajnokságokat nyer, és olyan időszak is, amikor gyengébben, már-már amatőr szinten teljesít. Úgy gondolom, ha a játékos beleteszi a golfba a megfelelő energiát és szeretetet, annak előbb-utóbb látható eredménye lesz. Fontos azonban hangsúlyoznom, hogy nem bántam meg korábbi döntéseimet, minden a lehető legcsodálatosabban alakult az életemben.
Milyen kihívásokkal küzdöttél meg profi karriered során?
Mindig is stabil eredményeket mutattam fel a másod- és harmadszintű profi golf világában: a legtöbb bajnokságon bejutottam a CUT-ba, a PGA Tour előselejtezőin pedig általában továbbjutottam. Azt azonban mindig is tudtam: ahhoz, hogy világhírű golfozó váljon belőlem, többre volna szükség. Többek között egy olyan tőkére, amelynek birtokában az ember már nem nézi a pénztárcája tartalmát, csak megy előre, egyre tovább és tovább versenyez. Sajnos az infláció már a golf világát is elérte. Egyre drágább az utazás és a versenyzés, ugyanakkor a díjazás nem lett bőkezűbb, a másod- és harmadosztályú golfban csak a legkiemelkedőbb játékosok kapnak busás pénzjutalmat. Emlékszem, előfordult olyan helyzet, amikor egy megmérettetésen a legjobb tizenöt között végeztem, mégis csak annyi pénzt kaptam, amennyi éppen elég volt ahhoz, hogy az adott héten fedezze a költségeimet.
