81 éves korában, a koronavírus-fertőzés szövődményei miatt meghalt a Bergendy-együttes alapítója, Bergendy István. A zenekar nevéhez olyan slágerek fűződnek, mint a Jöjj vissza, vándor, a Sajtból van a Hold, a Darabokra törted a szívem vagy az Iskolatáska.
A Szolnokon született Bergendy István első hangszere a tangóharmonika volt, majd szaxofonra váltott. A középiskolában Rock néven megalapította első együttesét. A Műszaki Egyetemen tanult, ahol játszott a helyi szimfonikus zenekarban is. Élete első zeneakadémiás fellépése is ezzel a zenekarral volt 1958-ban. Abban az évben alapították meg a Közgazdasági Egyetem klubjában megalakult Ifjúsági Jazzegyüttest, amelyben öccse, Péter szaxofonozott és fuvolázott. A zenekar a Bergendy nevet 1962-ben vette fel. Ettől az évtől kezdve már rendszeres fellépéseik voltak: nyáron a Budai Ifjúsági Parkban, télen pedig annak fedett klubjában, a Dáliában.
A beathullám hatására a dixieland és a jazz mellett ők is egyre több gitárzenét játszottak, ki is bővült egy gitárossal a zenekar. Majdnem Szörényi Levente lett a Bergendy-együttes gitárosa. Erről Bergendy István az Origónak 8 évvel ezelőtt azt mondta: „1964-ben én is hívtam Szörényi Leventét a Bergendybe, de azt mondta nekem, hogy csak akkor tud jönni, ha hozhatja a bátyját is basszusgitározni. Nekünk viszont ott volt basszgitárosnak a Gáspár Karcsi, akinek akkor született gyereke, nem tehettem meg, hogy kirúgom a zenekarból. Úgyhogy végül csak a Kár a benzinért című filmben zenéltünk együtt, ő pedig elment az Illésbe.” A zenekar komoly szakmai elismertséget szerzett már az első években, többek között ennek köszönhetően is hívták őket különböző helyekre. A sokak által éveken át csak áhított lemezfelvétel, élő rádióadás, vagy egy komolyabb turné nekik valamivel könnyebben jött össze. A Bergendy-együttes Delhusa Gjont is felkérte énekesnek Demjén Ferenc kiválása után.
A hatvanas évek második felében a zenekar éveken át külföldön „vendéglátózott”. Játszottak Svájcban, Németországban és néhány skandináv országban is. Hazatérésük után, 1969-ben saját klubot alapítottak a Ganz-MÁVAG Művelődési Házban. 1970-ben csatlakozott hozzájuk Latzin Norbert billentyűs-zeneszerző és Demjén Ferenc basszusgitáros-énekes-szövegíró. Ez volt a zenekar legsikeresebb korszaka. Az 1970-es szilveszteri tévéműsor révén már országszerte ismertek lettek. Ez a komoly sikereket hozó korszak 1976-ig tartott. Demjén Ferenc 1977-ben kivált az együttesből, megalapította a rockosabb vonalat képviselő V' Moto Rock együttest. Bergendy István Demjén kiválásával kapcsolatban a Hanglemezgyár rettegett menedzseréről, Erdős Péterről az Origónak azt mondta, „róla csak annyit, hogy bejött hozzánk '76-ban, hogy a Rózsi el van nyomva a zenekarban, kellene neki egy szólólemez. Egy évvel később már nem volt az együttes tagja.”
Valamivel Demjén Ferenc kiválása előtt Latzin Norbert is elhagyta az együttest. Két alapvető szerzőjüket veszítették el akkor Bergendy Istvánék. Erről azt mondta, „mindenféle stílusban csináltunk utána zenét, volt őszinte kőkemény rockkorszakunk is, akkor jött hozzánk énekesnek a Balogh Feri. Én pedig azt mondtam, hogy ha eddig operettzenekar voltunk, akkor most meghasonlunk, és megmutatjuk, hogy nem vagyunk az: én egy évig fél hajjal, fél szakállal, fél arccal jártam mindenhová.”
A Bergendy-együttesnek fontos szerepe volt Zalatnay Sarolta első rádió- és tévéfelvételének elkészítésében. Bergendy Istvánék segítették pályáján Komár Lászlót, Máté Pétert és Katona Klárit is.
Bergendy István, a Süsü, a sárkány zeneszerzője zenél a Déryné közben, ahol utcabált tartott az 53. születésnapját ünneplő József Attila Színház 2009-ben.
Az együttes néhány jazzfesztiválos koncertlemez után 1980-tól egyre több mesejátékhoz készített zenét, valamint gyermekalbumokat is kiadtak. Bergendy István szerezte a Süsü, a sárkány, a Futrinka utca és több más tévésorozat, valamint az Én táncolnék veled című televíziós tánciskola zenéjét, emellett musicaleket is írt. A Bergendy-együttes működése a 2000 utáni években leginkább csak báli, privát rendezvényekre, valamint utcabálokra, szabadtéri fesztiválokra korlátozódott. Bergendy István ezekben az években megalapította a Bergendy Koncert-, Tánc-, Jazz- és Szalon Zenekart, amelynek tizenkét tagja közül nyolc volt zenész, négy pedig énekes és vokalista. Az együttes a 20. század mindenfajta könnyűzenéjét, tánczenéjét adta elő showszerűen, elegáns egyenruhákban. Bálok rendszeres fellépői voltak, tánciskola-felvételeik lemezen, televízió-sorozatban és videokazettán is megjelentek. 2009 októberében a zenekart kisebb létszámú együttes váltotta fel, amelyet 2017-ben feloszlatott. A Bergendy tizenöt nagylemezt készített.
Bergendy Istvánt 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki, 2011-ben kiemelkedő zenei és előadóművészi tevékenysége elismeréseként Liszt Ferenc-díjjal jutalmazták.
Az Iskolatáska című dalt jóformán minden magyar hallotta már százszor, fülbemászó melódiája miatt rendszeresen játsszák a rádiók, de a zenekarvezető Bergendy István blődnek tartotta. Bergendy István meghalt, 81 éves volt.
„A hatvanas években felemás helyzetben voltunk. Igaz, show nélkül, de azt játszottuk, amit ma a Hungária: rock and rollt, szólóénekesekkel, Zalatnayval, Komárral, Mátéval, de akkor még senkinek sem kellett ez a zene" – emlékezett egy 1982-es interjúban. „Háromévi külföldi szereplés után világslágereket játszottunk, saját feldolgozásban. Mást csináltunk, mint az itthoniak, a fúvósok is új színt hoztak a zenénkbe. Hirtelen közkedveltek lettünk. Latzin Norbert billentyűs, Debreceni Csaba dobos és Demjén Ferenc basszusgitáros-énekes belépésével pedig nőtt a népszerűségünk.
Lassan bekerültünk az élvonalba, ami fura módon a leszálló ág kezdetét is jelentette.
Elkészítettük ugyanis az első hazai dupla nagylemezt, a huszonnégy dalos Hétfőt, amelyről minden más, értékesebb kompozíciót lesöpört az Iskolatáska című szerzeményünk. Sajnos, a közönségnek csak ez a könnyűzenei blődli kellett, hiába próbáltunk mást is csinálni. Furcsa ellentmondásba kerültünk, a zenekarban zavar támadt, megindult az erjedés. A Hétfőből a jó, értékesebb kompozíciók nem kaptak levegőt az Iskolatáska mellett, és ezt a szakmabeliek is tudták."
Hajdú Sándor írta amúgy az Iskolatáska dallamát, egy 2002-es tévéinterjúban azt mondta, nem gondolta, hogy ekkora sláger lesz. "Úgy éreztem, hogy egy ilyen kis vacakkal is lehet valamit kezdeni. És erre kiderült, hogy egy csomó szerző később utánozni próbálta azt, hogy hogy lehet egy ilyen egyszerű dallamból mégis ennyit kihozni."
Természetes, hogy egy zenekaron belül megjelenik többféle vélemény, náluk sem volt ez másképp: „Amikor Demjén hozzánk került, szakmailag és emberileg is bíztam a hosszú távú közös munkában. A Bergendy az ő szólóénekesi alkatára épült. Elhatároztuk, hogy kicsit takarékra tesszük magunkat 'operettből', bizonyítani akartuk, tudunk mást is. Ekkor csináltunk egy dzsesszrock lemezt. Szerettük ezt a muzsikát, és végső összetűzésünk is emiatt volt Demjénnel, aki nem akart dzsesszt játszani, szemben például Debreceni Csabával. Közben az MHV exkluzív szerződést kötött velünk, és az volt a kérése, hogy mivel szerintük Demjén el van nyomva a zenekarban, csináljon egy szólólemezt. A Fújom a dalt megjelenésekor már nem is voltunk együtt, holott közösen csináltuk a lemezt" – emlékezett Bergendy István.
1977-től változtak meg radikálisan a dolgok: „Kicsit játszottunk külföldön, itthon stúdiómunkát vállaltunk, adtunk egy-egy koncertet. Elkezdtünk gyermekdarabokat írni: Mezei Andrással musicalt készítettünk A rendíthetetlen ólomkatona című Andersen-meséből, és megcsináltuk a Hóember című rockoperát. Közben szerződtettük a régi Metró dobosát, Bálint Istvánt, és a Piramis alapító tagját, a Betont és a Kék Csillagot megjárt Gábor Péter basszusgitárost. Az új társulattal készítettük el a Süsü, a sárkány filmzenéjét, és a Szervusz, Szergej! sorozatot. Próbáltunk Delhusa Gjonnal, Csuka Mónikával, de nem vált be a közös munka. Közben felléptem a Hobo Blues Band, a P. Mobil, a Beatrice koncertjein. Szóval, 1977 és 1981 között az volt az alapállásunk, hogy kiszállunk a könyöklésből, kivonjuk magunkat a forgalomból."
„Úgy döntöttünk, hogy kiülünk a nézőtérre. Nem tartoztunk senki barátai, senki ellenségei közé. Ez utóbbi ellenkezőjéről csak később győződtünk meg. Önszántunkból mentünk a partvonalon kívülre. Nos, ez a szándékos kívül maradás akkor vált feltűnővé, amikor a nyolcéves fiam megkérdezte, hogy mi miért nem csinálunk olyan nótákat, mint az Edda? Kezdtem észbe kapni" – mesélte egy régi interjúban.
Ezt a pár évet zárta le végül az Új Bergendy megalakulása: „Lehet, de mégis ezért döntöttünk úgy, hogy visszaszállunk a ringbe. Hiányzott a publicitás, a koncerthangulat. Az újrakezdéshez azonban kellett egy frontember. Tehetségkutató versenyen figyeltem fel Balogh Ferenc hangterjedelmére, énektudására, színpadi mozgására. Meghívtuk az együttesbe, közben Hajdú Sándor nyugatra ment zenélni, és megszületett az Új Bergendy."
Forrás és kép: Origo, Urbán Tamás, Mohai Balázs
