Jon Rahm megállíthatatlannak tűnik



Cservák László írása

Abban mindenki biztos lehet, hogy a Madridban pályára lépett golfozók mindegyike jól, sőt, kitűnően üti a labdát. A verseny sorrendet az dönti el, ki-hogyan kezeli az adott napon, illetve napokon a nyomást. Anélkül, hogy ezt a „nyomás” kérdést fetisizálni akarnám, szerintem adja magát a magyarázat a szombati eredményekkel kapcsolatban.

Itt van ugyanis egy sokra hivatott fiatalember, Adri Arnaus, akinek ugyan még nem sikerült nyernie a Touron, de második helyeivel többször is nagyon közel került hozzá. Ez, és a hazai pálya adhatott neki önbizalmat csütörtökön a jó kezdéshez, a jó kezdés meg a jó folytatáshoz. Aztán a harmadik fordulóban hazai nézők előtt az utolsó flightban már nem úgy ment a játék, ahogyan az első két napon. Pénteken az utolsó lyukon rontott mínusz 12-ről 11-re, szombaton egész napos kínlódás után mínusz 11-ről 10-re. Ez még a kezelhető kategóriában van, kérdés, vasárnap tud-e nyugodtan játszani?

Ugyanakkor az egyik legnagyobb vetélytársa viszonylag fordított utat járt be a héten. A tavalyi győztes Jon Rahm az első két körben nem mutatott jó formát, szerintem eléggé arrogánsan játszott. Mindennel és mindenkivel el volt foglalva, folyamatosan morgott magában. Aztán szombaton megindult a szekere, sorban hozta a birdie-ket. Az utolsó flightban szerepelt három spanyol el volt foglalva egymással, Rahmnak csak magával kellett foglalkoznia. Noha a napot mínusz kilencen,  kétütéses hátrányban kezdte, hamarosan ő állt az élen -12-vel. Ekkor meg neki remeghetett meg a keze, legalábbis az egymás utáni két bogey erre utalt.

Ezt a többiek nem tudták kihasználni, viszont Rahm ismét megtalálta a fonalat, és megint gyűjtötte a birdie-ket. Aztán (szerintem legalábbis) elkövette a verseny nyerő ütését, amikor a 16-os lyukon a fairway közepéről másodikra a lyukba talált! Ezzel az eagle-lel mínusz 17-re alakította eredményét, és magabiztosan vezet a versenyben.


A spanyol háziversenyben a viszonylag ismeretlen Samuel del Val került a második helyre, nem is érdemtelenül. Játéka messze nem volt hibátlan, de javításai kihúzták a bajból, végül -12-vel zárt. Rafa Cabrera Bello folyamatosan hullámvasutazott, egy-egy jó szakaszt szinte azonnal egy gyengébb követett, és fordítva, végül ő is -12-vel fejezte be a harmadik napot. Nem lenne meglepetés, ha ők hárman elosztanák egymás közt az első három helyet. Amennyire öröm volt látni Jon Rahm szombati jó teljesítményét, annyira kár azért, hogy valószínűleg izgalommentes kört láthatunk vasárnap, legalábbis ami az első hely sorsát illeti.

Külön kell szólni arról, hogy Adrian Arnaus (egyik) edzője az a Martin Cummins, aki Király Levente és Bertényi Balázs közbenjárására több éve elismerésre méltóan foglalkozik pár magyar fiatallal is. A Spanyolországban dolgozó angol edző jó munkát végzett korábban a fenegyerek John Dalyvel, és a szintén nem könnyen kezelhető Georgia Hallal is, utóbbi tavaly Women’s British Opent nyert! A kis magyar csapat Kötél Bence, Bertényi Bence rendszeresen, Horváth Ákos és Horváth Erik alkalmanként gyakorol Martinnal, hol Spanyolországban, hol Balatonudvariban, látszik rajtuk a külföldi edző munkája. És attól, hogy nagyon szurkolunk Martinnak és tanítványának, Arnausnak, nem állíthatjuk, hogy a golf törvényszerűségei rá nem vonatkoznak!  

Csak annyit tehetünk, hogy drukkolunk a jó játékért és az azzal elérhető jó eredményért!



Király Levente képén balról Martin Cummins (másik edző), Adri Arnaus, és Ignacio Garrido (egyik edző)

Versenynaptár

H K Sze Cs P Szo V
1
7
8
9
11
14
15
16
18
21
22
24
25
27
28
29
30
31



banner ugynoksegi v2 260px


zsirafmagazin hg re

 

joga ipaper header

Keresés