Tristan Jones volt Cservák idegenvezetője
„Tristannal 13 éve ismerjük egymást”
A szerda délutánom kellemesen alakult. Ebéd után a putting greenen nézegettem a gyakorló játékosokat, ahogy mindenféle segédeszközzel meg eszköz nélkül számolatlanul gurították labdájukat a lyukba. Vagy nem. Aztán a szép napsütésben sétálgattam a blue course tizennyolcas greenje körül, amikor megjött kis kocsijával Tristan Jones, a Ladies European Tour hivatalos fotósa.
Tristannal tizenhárom éve ismerjük egymást, minden találkozásunkkor jókat beszélgetünk. Érdemes figyelni a mozgását, tudja, kit-hol érdemes fotózni. Dar Es Salamban egymás előtt ülünk a média központban, és túl is voltunk már egy kiadós beszélgetésen, most a green mellett azt kérdezte, hogy ismerem-e a pályát? Mivel először járok itt, mondtam, hogy nem voltam még kint a pályán. Tristan fölajánlotta, hogy megmutatja azt, amit természetesen nagy örömmel vettem.
Az elmúlt húsz évben közel 200 profi versenyen voltam jelen, és általában ugyanazokkal a tudósítókkal találkozik az ember. A legnagyobb versenyekre (Ryder Kupa, Solheim Kupa) 300 zsurnaliszta is eljön, a komolyabbakra 100-150, és a kisebbekre is 100 fő körül van a létszám. Mindenki segíti a másikat egészen vasárnap délutánig, amikor komoly harcok folynak minden egyes lábfejnyi helyért a 18-as greenen, a díjkiosztáskor pedig egymásnak feszülnek a vállak.
Az én megítélésemben eddig ez a marokkói verseny nem tartozott a nagy versenyek közé, ezért is csak most járok itt először. Minden helyszínen az angol az általános nyelv, Németországban és Spanyolországban is, és ahogy utaltam rá, itt arabul és franciául folyik a kommunikáció. A nyomtatott anyag sem olyan bőséges, mint más helyszíneken, így történt, hogy nincs információm a pályán végzett átalakításokról. Viszont Tristan minden tudott, sorban mutogatta, hol szüntették meg a bunkert, és hova helyezték, hol nem volt előzőleg, és hol létesítettek. Néhány greent is átformáltak, mutogatta, és közben meg-megálltunk egy-egy fotóra, vagy csak pár baráti szóra a játékosokkal. Hiszen ő mindenkit ismer, mindenkivel jóban van, nem mehetett el csak úgy mellettük! Ritka érdekes kis kocsikázás volt!
Amikor este a szállodában beszálltam a liftbe, mielőtt becsukódott az ajtó, beszállt még egy idősebb hölgy, és az amerikai golfozó, Suri. A hölgy udvariasságból megkérdezte a bagjét letevő fiatalembert, hogy van, milyen volt a napja? A srác lelkesen válaszolt, köszöni, nagyon jól van, jót gyakorolt, de a pálya nagyon nehéz! Elnézést kérve, megkérdeztem, mondja már el, miért olyan nehéz, hihetetlen széles fairwayk vannak, óriási greenek, mi benne az annyira nehéz?! Azt felelte, hogy mind a landing zónában, mind a greenek körül jobbra-balra csábító bunkerek vannak, hatalmasak, nagyon mélyek, félelmetes látványt keltenek. Az elütőről a bunkerek miatt, között, néha nem látni a fairwayt, a fairwayről pedig a bunkerek miatt néha nem látni a greent! Megkérdezte, hogy nekem nem ez-e a véleményem? Kamerával a kezemben biztosan más érzésem van, mintha golfütő lenne az eszközöm, és ütéshez készülnék, ismertem el jobban belegondolva.
És persze emlékszem a Robert Trent Jonesszal készült interjúra, amikor elmondta, a bunkereket sokszor csak megfélemlítésből alkalmazzák, az igazi csapdákat pedig jelentéktelennek tűntetik föl, azokra már csak akkor figyelnek föl, amikor már beütött a baj... Ezekre is utalt az amerikai játékos, elég csak 5-10 méterrel eltéveszteni a kitűzött célpontot, és a labda egy lejtőre kerül, elkezd gurulni, aztán vagy homok, vagy víz a vége! Megköszöntem Surinak a beszélgetést, jó pihenést és csütörtökre jó játékot kívántam neki.
Ennyi szakmaiság fért bele a szerda délutánba, csütörtökön végre kezdődik a verseny, beszámolunk arról is!
View the embedded image gallery online at:
http://hungariangolf.hu/index.php/component/k2/item/27170-tristan-jones-volt-cservak-idegenvezetoje#sigProIde99e02c6a1
http://hungariangolf.hu/index.php/component/k2/item/27170-tristan-jones-volt-cservak-idegenvezetoje#sigProIde99e02c6a1
