Egyik év végi interjújában Justin Rose hosszabban is mesélt idei major győzelméről. Amikor az angol játékos évértékeléséről van szó, természetes, hogy mindenki egyből a US Open győzelméről kérdezi, még szerencse, hogy Rose szívesen válaszol újra és újra ezekre a kérdésekre.

A 33 éves játékos ebben az évben 1970 után az első angol lett, aki meg tudta nyerni a US Open-t. Legutóbb ez Tony Jacklin-nek sikerült.

Bár major-t nyerni sosem lehet könnyű feladat, Rose utólag elmondta, egy természetes fejlődési folyamat részének érzi győzelmét. Az elmúlt három évben érzése szerint folyamatosan javult a játéka, és idén pont annyit tett hozzá, ami még hiányzott egy nagy győzelemhez. Ezek pontosan a hosszabb ütések és a magabiztosság voltak.

„Nagyszerű évem volt” – mondta. „Valószínűleg minden golfozó egyetért abban, hogyha az ember major-t nyer, akkor már csak pozitívan tud nyilatkozni évéről.”

Az év eleji versenyen, Abu Dhabiban jól kezdtem a szezont. Ott két napon keresztül Ernie Els-szel játszottam együtt, aki emlékszem, azt mondta a caddie-mnek, ha így játszom tovább, idén major-t fogok nyerni.”

„Onnantól kezdve egyszerűen elhittem, hogy a játékom elég jó, és a technikai tudásom megfelelő. Ettől kezdve, csak észben kellett ezt tartanom. Ebben sokat fejlődtem, de emellé jött még, hogy idén hosszabbak lettek az ütéseim, ami szintén fontos eleme volt a győzelmemnek.”

„2010-től 2012-ig nagyon sokat fejlődtem, és tudtam, hogy jó úton járok. Egyre magabiztosabb voltam, és egyre nagyobb versenyeket tudtam megnyerni. Tavaly év végére eljutottam oda, hogy úgy éreztem, innentől a következő lépés már a major győzelem lesz. 2013-ban folytatódott a jó sorozatom, és sikerült is ezt megvalósítani.”

Rose mindemellett elmondta, sokat segített neki, hogy a verseny előtt egy héttel megjátszhatta a Merion pályáját.

„Három napot voltam ott, és szinte teljesen egyedül” – mondta. „Közönség nem volt, és játékosok is alig. Ekkor szerettem bele teljesen a pályába, és ekkor alakítottam ki a tervemet, hogy hogyan fogok játszani a US Open-en. Amikor a verseny elkezdődött, már úgy éreztem, megértettem a pálya lényegét.”

Az utolsó nap előtt Rose legnagyobb ellenfele a közönségkedvenc Phil Mickelson volt. Kettejük küzdelme izgalmasra sikerült, míg nem a későbbi győztes előhúzta tarsolyából a verseny két legszebb ütését. Egy gyönyörű drive-ot, ami megfelezte a fairway-t, és egy gyönyörű négyes vassal elengedett közelítést, ami elérhető közelségbe repítette a major címet.

„Az utolsó napon tudtam, hogy megvan az esélyem a győzelemre” – mondta Rose. „Végig tudtam, hogy Phil miket üt, mert a közönség egyértelműen vele volt, viszont próbáltam a saját játékomra fókuszálni. Felkészültem minden kockázatra, arra is, hogy el is veszíthetem a címet, mert ilyenkor tisztán kell látnunk, racionálisan kell mérlegelni egy-egy helyzetet.”

„Az utolsó ütésig koncentrálni kell, és azt sem lehet félvállról venni. Mély lélegzetet vettem, és egy higgadt próbawing után egyszerűen csak a képzettségemre bíztam magam. Fejben tudtam, hogy egy ilyen putt-ot be tudok ütni. Nem komplikáltam túl, nem akartam gyönyörűen, mértanian befejezni, csak rábíztam magam az érzéseimre, és hagytam, hogy a labda beguruljon.”

„Könnyebb persze ezt mondani, mint megcsinálni. Még mindig szürreális érzés fog el, amikor ránézek a kupára. Hamarosan persze egy replika veszi át a helyét, de addig arra gondolok, hogy ez pontosan ugyanaz a trófea, amit annak idején Hogan, Tiger, Jack és Arnold is a kezébe tartott. Ki tudja, talán jövőre még egyszer megnyerem, és akkor még tovább gyönyörködhetek a történelem ezen darabjában” – mondta Rose.