A tegnapi nap óriási küzdelmeket hozott az írországi pályán, aminek az lett az eredménye, hogy a két csapat egyenlő pontaránnyal vághat neki a vasárnapi utolsó összecsapásnak. Adja magát a kérdés: van-e az európai gárdában annyi kitartás és erő, hogy elhódítsák a kupát tengerentúli ellenfeleiktől?

Szerva itt csere ott. A 2011-es Solheim Cup versenynapjain a kiváló egyéni- és csapatteljesítmények mellett a kiegyensúlyozott játéké volt a főszerep. Úgy tűnhetett, hogy az amerikaiak loholnak az eredmény után, de valójában semmi olyan nem történt, ami megingathatta volna a tengerentúliak esélyeit. A második nap egálban végeztek, amely arány kialakításában ismét nagy részt vállalt az amerikai profi, Paula Creamer is.

Az amerikai csapat nagy erőkkel azon dolgozik, hogy sorozatban negyedik alkalommal is az övék legyen a nívós verseny főnyereménye, helyben hagyva az európai válogatottat, már sokadszorra. Ehhez azonban a hazai csapatnak is lesz egy-két szava, vagy inkább ütése, mivel idén mindennél jobban szeretnék a kontinensen tudni a kupát. Tegnap nagyon is jól kezdtek, hiszen megnyerték a reggeli négyes meccseket, és el is léptek 7-5 arányban, de az amerikai csapat ezt nem hagyhatta szó nélkül, így beerősítettek, és koncentrált játékkal 8-8-ra hozták végül a második fordulót.

Rossz ómen lehet azonban az a tény, hogy 2005-ben és 2009-ben, amikor az utolsó nap szintén egyenlő pontaránnyal kezdhették meg a nők a verseny utolsó összecsapásait, rendre az amerikaiak kerültek ki győztesként. Amerikának összesen 14 pontra van szüksége, hogy ismét biztonságban tudja a kupát saját hazájában, Európának pedig 14 és fél pont kell ahhoz, hogy 2003 után ismét ő birtokolhassa a serleget.