Bírom a kritikát

Idén második alkalommal szervezhette Magyarország a 16 év alattiak Európa-bajnokságát, a European Young Masters versenyét. A Balatonudvariban lebonyolított versenyen idén három magyar állt rajthoz, akik nem hozták életük legjobb formáját. Mert hisz csodák nincsenek.

Idén második alkalommal szervezhette Magyarország a 16 év alattiak Európa-bajnokságát, a European Young Masters versenyét. A Balatonudvariban lebonyolított versenyen idén három magyar állt rajthoz, akik nem hozták életük legjobb formáját. Mert hisz csodák nincsenek.

Ezt Damian MacPherson sem ígérte kicsivel több, mint fél évvel ezelőtt, amikor hivatalosan is őt nevezték ki a junior válogatott szövetségi kapitányának. A botrányosnak mondható szereplés után persze ő volt az első, aki kapott hideget és meleget, azt azonban mindenki elfelejti, hogy fél év alatt nem lehet világot megváltani, pláne, ha valaki csupán tanácsokkal látja el a fiatalokat, akik saját edzővel készülnek a versenyekre. Damian a Hungarian Golf szerkesztőségében járt és egy finom tea mellett beszélgetett velünk. A téma természetesen a European Young Masters 2011.

Első körben tisztázzuk azt, hogy ki is az a szövetségi kapitány?
A szövetségi kapitány tulajdonképpen az edző meghosszabbított keze. Azé az edzőé, akivel egyébként a junior folyamatosan edz, azé az edzőé, aki saját tervet állít össze minden egyes tanítványának. A szövetségi kapitány számára fontos az, hogy kiépüljön egy junior golfpiramis, amire lehet építeni. Tömeget kell csinálni, akik közül később lehet válogatni. Ha nincsen miből válogatni, akkor csapatot is nehéz építeni. Fontos, hogy mindenki saját edzővel készül fel, a szövetségi kapitánytól csak a pluszt kaphatja meg, ami kiemeli őt a többiek közül.

Idén miért csak hárman kerültek be a csapatba?
Fél éve bíztak meg engem ezzel a feladattal. Én akkor sem ígértem azt, hogy ez idő alatt csodákat fogunk mutatni. Egy hosszú távú koncepciót dolgoztam ki, ahol a jövőre fektetjük a hangsúlyt, egy újabb generációt kell kinevelnünk, akiknek lehet esélye arra, hogy tovább vigyék a magyar golf hírnevét. Idén három olyan játékos volt, aki korilag és HCP ügyileg megütötte a szintet, én ebből a háromból választottam ki a legjobbakat, azt hiszem, egy vak sem csinálta volna jobban. Háromból három.

Amellett, hogy instrukciókkal láttad el a játékosokat, közös összetartásokat szerveztetek, ahol egy szakemberekből álló gárda volt a segítségedre. Milyen volt a közös munka?
Lehet bármilyen jó egy szakember és lehetnek akármilyen világmegváltó tanácsok, ha nincs olyan, aki meghallgatja és megfogadja azokat, akkor mit sem ér mindez. Nagyon sok plusz tudást próbáltunk átadni a junior válogatott tagjainak, de nagyon sokszor tapasztaltam érdektelenséget. Mit ér például az étkezési tanácsadó előírása, hogy ne igyunk cukros üdítőket, ha a verseny után már a kólát látom a gyerekek kezében? Ez alapján hogyan bízhatok abban, hogy bármilyen más tanácsot megfogadott és követ? De készítettünk egy rendszert, ahol mindenki vezethette (volna) a saját programját, és itt kérdésekkel is bombázhatták volna a szakembereket, akik készen álltak ezen kérdések megválaszolására. Amíg maguk az edzők sem ismerik el ezeknek a dolgoknak a fontosságát, nem hisznek ebben és nem beszélik át ezeket a gyerekekkel, addig hiába való minden próbálkozás.

Mi a helyzet az edzőkkel való kapcsolattartással?
A szezon közben minden edzővel felvettem a kapcsolatot, mindenkinek fel is ajánlottam, hogy jöjjenek el egy-egy összetartásra, közös edzésre, meg lehet kérdezni, hogy hányan jöttek el. Az EYM keret tagjai most a verseny aktualitása miatt főszerepet kaptak az edzőkkel való kapcsolattartásban.

A forma azonban ennek ellenére sem jött ki Balatonudvariban.
Tény, hogy vannak olyan játékosok, aki tudnak jól is játszani, de ha ott van az éles játék terhe, akkor az mindenki játékán meglátszik. A mostani versenyen sem kezelték jól a helyzetet a magyar fiatalok, de ha megnézzük, akkor a külföldi csapatok közül is kevesen játszották meg a HCP-jüket ilyen időjárási viszonyok és ilyen nehéz pálya mellett.

Élmény volt résztvenni a versenyen, de a magyar csapat eredménye egy negatív élmény mindenki számára. Ahogy mondtam korábban, sok mindent nem tudunk csinálni, ha a gyerekek nem nyitottak arra a lehetőségre, amit kínálunk nekik. Ha valaki arra hivatkozik, hogy neki van egy saját edzője, egy saját koncepcióval és csak ebbe az irányba megy minden más információ ellenére, akkor ott nem tudok mit tenni. De annál a játékosnál sem jobb a helyzet, aki mentálisan teljesen szét van esve, és csak csapkodni tud a pályán. Egy csapatkapitány vagyok, nem a játékosok egyéni golfedzője, irányítom a csapatot. A gyerekek most egy tükröt tartottak maguk elé, látjuk, hogy hol tartunk, és az út is megvan, hogy merre kellene haladnunk. A kérdés csak az, hogy ki tart velünk.

Olyan fiatalokra van szükségünk, akik motiváltak, és felmérik a válogatottság jelentőségét. A probléma sokszor ott kezdődik, hogy a mentális felkészülés a magyar edzők számára is egy új, egy idegen dolog. Ez egy külön szakma. Velük kell megértetni és tisztába tenni ennek a fontosságát, hogy ők is támogatni tudják a tanítványaikat ebben.

Továbbá mindenképpen fontos az, hogy valaki több hosszabb versenyen is részt vegyen, és ne csak egynapos töltelékversenyen induljon, hiszen azzal nem lehet felkészülni. Itt kell megjegyezni azt is, hogy ezeknek a fiataloknak már stroke play-ben kellene gondolkozni, hiszen teljesen más ez a játékforma, mint a stableford. Én javasolnám a versenyszervezőknek, hogy itthon az „A” kategóriában mostantól stroke számítás alapján kelljen értékelni, mert a fiatalokat is jobban rá lehetne vezetni erre a gondolkodásra.

Vége az idei év talán legfontosabb versenyének, már ami a hazai junior válogatottat illeti. Hogyan tovább?
Én egy jövőképet kezdtem el felépíteni, ami nem fél évről szólt, az eredményeket sem mostanra terveztük. A szövetségi kapitányokat persze csak addig vagy akkor dicsérik, amikor győznek. Bizakodó vagyok, van egy célom, egy koncepcióm. Bekérem az edzőktől azt a listát, ami új neveket tartalmaz, tehetséges fiatalok nevét, akikkel bővíteni lehet a csapatot. Bírom a kritikát, a megfelelően képzett szakemberek észrevételeit mindig szívesen fogadom, és megfogadom. A kontárok megjegyzései hidegen hagynak. Tudom, hogy milyen irányba kell mennem. Négy év múlva majd újra ismételjük meg ezt a beszélgetést, akkor már az eredményekről is be tudok számolni!


banner ugynoksegi v2 260px

Keresés