Lugosi Tamás idén már második alkalommal vett részt csehországi profi versenyen. A balatonudvari pálya fiatal oktatója ezúttal egyedül érkezett a megmérettetésre, hiszen jó barátja Amin Najati ezúttal nem tudott vele tartani. Az első napi remek kezdés után aztán a második napon egy kicsit színesebb score kártyát produkált a profi játékos. Ennek okairól és a tapasztalatokról beszélgettünk Tomival.

Több profi is a csapatra esküszik. Nehezebb volt egyedül kimenni a versenyre?
Nekem nincsen problémám az egyedülléttel, a pályán úgyis a saját gondolataim és a saját játékom az, ami fontos, és amit előtérbe kell helyeznem. Ami miatt nehezebb volt talán, az a hosszú út egyedül, ami így kicsit unalmassá vált.

Mennyit vett ki ez belőled?
Egy nappal a verseny előtt érkeztem, úgyhogy volt időm rápihenni a megmérettetésre. Az első napon körbejártam a pályát, hogy azért mégis tudjam, hogy mire készüljek, de tudatosan nem játszottam, hogy ne fáradjak el. Aztán a második játéknap végére mégis kijött a fáradtság…

A pálya fárasztott le?
A pálya nem volt annyira nehéz. Nagyon hosszú pályán versenyezhettünk, de nem nehezítették meg annyira, hogy játszhatatlan legyen. A rough például mindenhol kezelhető volt, nem nagyon lehetett annyira rosszat ütni, hogy ne találjuk meg a játékszert. Ami kicsit nehezítette a dolgunkat, hogy a landing zone környékén összeszűkítették a pályát, és néhány homokcsapdával is megszínesítették, így azért volt izgalom. Összességében nagyon tetszett a pálya és játékélményben is pozitív tapasztalatokkal térhettem haza.

Hogyan értékeled a játékod?
Az első napi eredményemmel maximálisan meg vagyok elégedve, szerencsére meg tudtam mutatni a formámat. A második körben egész jól ment a játék, de a pálya felénél jött az egyik bíró, aki ránk szólt, hogy menjünk gyorsabban. Általában ezek a dolgok engem soha nem zavarnak meg a játékban, de most valamiért összezavart egy kicsit, és azon a két szakaszon rögtön ütöttem egy +3-at. Persze, lehet, hogy a bíró nélkül is ugyanúgy elrontottam volna a szakaszt, úgyhogy nem panaszkodni akarok.

Ezután tudtam, hogy lesz két olyan szakasz a vége felé, ahol viszonylag könnyen lehet jót játszani, és rámentem a birdie-kre. Sajnos elkövettem buta hibákat, kicsit talán szét is estem fejben, és emiatt nem hogy birdie-t nem ütöttem, de bizony becsúszott egy dupla is. Ami a score-kártyámra azonban a pontot feltette, az a 18-as szakasz volt, ahol egy körülbelül négy négyzetméteres területen sikerült elvesztenem a labdámat, így a par4-es szakaszról 8-al jöttem le. Ezzel a plusz 3-4 ütéssel biztosan rontottam legalább tíz helyet.

Ennek ellenére azt érzem a hangodon, hogy nagyon jól érezted magad.
Nagyon jó volt a játék, és örülök, hogy végre ismét külföldön játszhattam. Tavasszal volt egy időszak, amikor nagyon éreztem a golfot, és jól is ment a játék. Szeretném, ha ez a forma visszajönne, de nem szabad elfelejteni, hogy nekem itt az oktatás is, ahol szintén maximumot kell teljesítenem. Annak azért örülök, hogy a rövidjátékom még mindig reménykeltő, ez jó alap lehet a folytatásra.

Amire már nem is kell sokat várni…
Hétfőn Hencsén állok majd rajthoz a Golf Sztár Szuper Tour következő állomásán, de igyekszem most összeállítani még egy kisebb versenynaptárat az idei szezonra, amibe legalább 2-3 külföldi versenyt is szeretnék majd betenni.