Pontosan egy hete ütötte élete első hole in one-ját, melyhez azóta már emléktábla is készült, tegnap pedig Tatán remekelt Sárközi Richárd, aki kereken 17 éve golfozik már. A legjobb pillanatokról beszélgettünk.

Csütörtökön bonyolították Tatán a szlovák szervezésű golf tour hazai állomását, melyen Ricsi -2-es teljesítménnyel zárt, és így a legjobb magyarként a második helyen végzett. Interjúnk apropója most mégsem a tatai jó teljesítmény, hiszen Sárközi golfos születésnapja jött el a napokban, amit egy hole in one-al kellőképpen meg is koronázott.
„A vietnámi játékosokkal mindig pénzben játszom, egy héten egyszer vagy kétszer mindig feldobunk valamilyen összeget. Ez azért van rám pozitív hatással, mert ők a magasabb HCP-jük ellenére nagyon jól játszanak, így én is harcolok azért, hogy ne veszítsem el a pénzem. Ez egyfajta éles versenyérzetet ad, olyan mintha egy kisebb profi tour-on vennék részt. Így az oktatás mellett szerencsére van lehetőségem nyomás alatti golfot is gyakorolni.”

Így egy héttel az események után, hogyan értékeled az együtéses sikered?
Érdekes nagyon, hogy a 17 év alatt soha nem gondolkoztam azon, hogy mi lenne, ha hole in one-t ütnék, mi lenne, ha nekem is lenne ilyen élményem. Nem azt mondom, hogy nem vágytam rá, csak valahogy nem tudatosult bennem ez az érzés, hiszen ez azért mégis egy óriási dolog.

17 év… Hosszú idő. Össze lehet foglalni, hogy mit is kaptál ezekben az években a golftól?
Azt mindenki tudja, hogy Kisorosziban kezdtem el a golfot, ahol Szatmári István volt a mesterem, nagyon sokat köszönhetek neki. Nem volt pénzem, mindent magamnak kapartam ki. ’99-ben például egy nagy áruházban dolgoztam a sportosztályon, hogy el tudjak indulni a hazai bajnokságokon. Én úgy gondolom, hogy nem szégyen a munka. Ezután Tringer Laci jött haza Németországból, és akkor már szinte minden olyat elértem, amit egy golfozó hazai pályán el szeretne érni. Bajnoki címek, pályacsúcsok… Tringer Diósdra hívott, azt mondta legyek a segédje, és tanuljak meg mindent, ami a golfpályával, oktatással kapcsolatos. Szép időszak volt az a két év, nagyon sokat tanulhattam.

Itt lopták el az ütőkészletedet is…
Szintén Tringer nevéhez fűződik az az ütőkészlet, amit nekem akart adni. Akkoriban 850 000 HUF értéket képviseltek azok a játékszerek, amik a bag-ben voltak, ezeket lopták el. Két hétre rá úgy mentem ki külföldi versenyre, hogy Szigeti Csabitól kaptam drivert, de a cipőm is kölcsönben volt nálam. Ami azután történt az a mai napig hihetetlen a számomra: a Budai Golf Clubban ugyanis versenyt szerveztek, és a befolyt összeget nekem ajánlották fel, hogy vegyek belőle új szettet. Fel sem tudom sorolni azoknak az embereknek a nevét, akiknek hálával tartozom, mert ma biztos nem érnék a lista végére.

És ott volt még az a bizonyos British Open is.
London mellett játszottuk a kvalifikációt, és két kártyára voltunk 8-an a végén. 0-ban álltunk hét emberrel, és persze mindenkire rátelepedett a stressz. Én akkor azt mondtam, hogy nekem kártyát kell kapnom, ez most az én lehetőségem. Elővettem a driverem, majd egy kicsit szerencsétlenebb labdaleérkezés után a lyuk mellé tettem 20 centire a játékszert. A folytatás már Liverpoolban következett, ám Londonban még bevásároltunk egy golfos boltban. Összeszedtünk vagy ötvenezer forint értékű cuccot, majd fizetni szerettünk volna. Közben persze beszélgettünk, magyarul. Az eladó meg is kérdezte, hogy honnan jöttünk, és mondtam, hogy magyar vagyok, most jutottam tovább a British Open selejtezőjén. Az eladó rám nézett és azt mondta: „Akkor hajrá, sok sikert a játékhoz!”, majd az összeválogatott termékeket ajándékként átnyújtotta. Hihetetlen volt.

De pontosan emlékszem még arra is, amikor odaértünk a privát klubba, ahol Bobby Jones egyik eredeti festménye is megtalálható, és ahová csak úgy senki nem mehet be. Ott is feltűnt nekik a furcsa beszédünk, és ott is elmeséltük, hogy magyarok vagyunk. Kaptam egy névjegykártyát az egyik vezetőtől, és azt mondta: ha bármikor szeretnék bemenni, csak mondjam el ki vagyok, hivatkozzak rá, és mehetek. Sőt: felajánlotta a saját lakását is, ahol megszállhatok egy-egy verseny folyamán. Ilyet az ember nem mindennap él át. A 100 éves múltra visszatekintő klub azonban nem csak ezért volt különleges, hiszen rengeteg nagy gamer megfordult már ott előttem. Bementem az öltözőbe, és beleszagoltam az egyik szekrénybe. Behunytam a szemem és elképzeltem, hogy előtte Seve Ballesteros, Gary Player vagy éppen Bobby Jones öltözött itt. Ez egy akkor fíling volt, amit elmesélni nem is lehet…

Azt hiszem, még órákig el tudnánk beszélgetni, hiszen 17 év azért mégiscsak 17 év… Ricsit azonban eredményhirdetésre szólítják, és elengedem, hiszen ez az ő napja. Hole in one-ja, és sorozatos jó eredményei után most egy profi versenyen is összejött neki minden. A technika mellett most úgy néz ki, hogy mentálisan is sikerül egy jó utat elkapnia. Gratulálunk a magyarok szép tatai teljesítményéhez, a versenyről természetesen beszámolunk, és Sárközi versenyeiről is folyamatosan olvashatnak a Hungarian Golf portálon.