Sokak számára ismerős lehet azon játékosok névsora, akik egykoron Kisorosziban nevelkedtek, és akiket még sokszor most is előszeretettel emlegetünk a 2009-ben újra megnyitott klubbal egy lapon. Tóbiás Zsolt is egyike a kisoroszi különítménynek, ha valaki, ő biztosan tudja, hogy mit jelent keményen megdolgozni a célokért, tudja mi az igazi golf.

A kezdetek…
Adott néhány vagány fiatal, egy golfpálya, és egy kis pénzkereseti lehetőség. A 11 éves Tóbi és társai szabadidejükben szívesen jártak a közeli erdőbe, ahol nagyon sok golflabda landolt abban az időben. Az okos gyerekek rájöttek, hogyha összegyűjtik ezeket a labdákat, akkor azokat újra el tudják adni a játékosoknak, és így egy kis plusz pénzhez jutottak. Az akkoriban még sokkal inkább focistának készülő kissrác aztán egyszer csak olyat talált, amire ő maga sem számított: egy golfütőt. Kíváncsi volt arra, hogy milyen is ez a sport, és a focipályán a barátokkal együtt elkezdtek ütögetni, ennél tovább azonban nem merészkedtek. Az újabb fordulat akkor következett be Tóbi életében, mikor Sárközi Richárd belépett a kisoroszi klubba. Ekkor ugyanis több alkalommal belógott a pályára, és a hátsó szakaszokon kezdett el ütögetni, hogy már igazi golfos körülmények között is kipróbálhassa ezt a sportot. Aztán az egyik ilyen illegális tartózkodás alkalmával a semmiből jelent meg a pálya tulajdonosa, aki meglátta, hogy az akkor serdülőkorban lévő fiú labdái igencsak szépen szállnak. A férfi nem habozott, felajánlotta a fiatal srácnak, hogy ingyenesen beléphet a klubba, ha cserébe az iskola után besegít a pálya körüli munkákban.

„Range labdákat szedtem a pályán, este beszedtem a zászlókat, hogy nem lopják el őket, ütőket és cipőket pucoltam, és ahogy egyre idősödtem, a feladataim is komolyodtak. Belekóstoltam a greenkeeperkedésbe, de voltam recepciós is.” – emlékszik vissza büszkén Tóbi.

Ha nappal iskolába jártál, délután pedig a klubban dolgoztál, akkor mikor játszottál?
Szerencsére mindig volt arra időm, hogy játsszak. Egy nap általában egy-két órát mindig tudtam gyakorolni, de ha véletlenül nem lett volna rá lehetőség, akkor is a játék közelébe tudtam kerülni. Esténként például mikor a range labdákat kellett összeszednem, akkor azt csináltam, hogy az összeset egy helyre ütögettem, így egyrészt könnyebb volt a végén összeszedni, másrészt jó volt, mert így gyakoroltam is. Így ment ez hét közben. Hétvégén pedig teljesen más volt a menet, hiszen akkor nem volt iskola, így még több időm maradt a golfra.

Kitől tanultál?
Szatmári István és Lakatos Vilmos segített, de nem csupán nekem, hanem az összes kisoroszi srácnak. Vili bácsi amolyan mentor volt, hiszen kaptunk tőle ütőt, ruhát és versenyekre is nagyon sokszor elvitt minket. Olyan számunkra, mint egy pótapa, nagyon sokat köszönhetünk neki, és nem csak akkor segített, most is bármikor számíthatunk rá. Emellett a klubban minden évben volt egy-egy külföldi oktató, akik szintén ránéztek a játékunkra, és esetenként segítettek kijavítani, ami nem volt jó.

Folytatás a Hungarian Golf Magazin idei első számában, amit jövő héttől már az interneten is lapozgathatnak!