Caddie memories

Hazánkban egyre többször figyelhetjük meg, hogy a játékosok egy-egy kísérővel érkeznek a pályára. Ezek a kísérők azonban nem csupán lelkes szemlélői a barátjuk kedvenc hobbijának, alaposan kiveszik a részüket a versenyből.

Hazánkban egyre többször figyelhetjük meg, hogy a játékosok egy-egy kísérővel érkeznek a pályára. Ezek a kísérők azonban nem csupán lelkes szemlélői a barátjuk kedvenc hobbijának, alaposan kiveszik a részüket a versenyből. A caddie fogalma itthon természetesen még nem ért el olyan magas szintre, mint külföldön, de érdekes kérdés, hogy kinek mit jelent a golfozó segítése, ki hogyan tudja segíteni a másikat a pályán, milyen technikák alakultak ki, lehet-e tanulni ezt a „szakmát”?

Hahn Ildikó
Számomra mindig fantasztikus élmény a férjemnek vagy a fiamnak segíteni. (Hahn Árpád és Hahn Roland – a szerk.) Ez nekem sosem fárasztó, élvezem a táj szépségét, a hangulatot. Nálunk úgy működik a rendszer, hogy ha egy versenyen mindketten részt vesznek, első körben a párommal tartok, és utána, a további fordulókon jutalomként azt kísérem, akinek a korábbiakban jobban ment a játék. Örülök annak, hogy mindketten igénylik a jelenlétem. Nagyobb magabiztosságot ad nekik az, ha van velük valaki, akit szeretnek, számomra pedig mindkét fiú nagy büszkeség. Menet közben nem szoktam beleszólni a játékukba, mert nem merem vállalni a felelősséget, hiába faggatnak. Ám ha hezitálnak két lehetőség között, az élettapasztalatom azt súgja, hogy mindig az első gondolat a jobb. Ha valami nem jól sikerül, utólag szoktuk inkább megbeszélni a játékot, például, hogy egy döntés volt-e rossz, vagy egy ütés. Talán Rolanddal izgalmasabb a caddie-zés, ugyanis nála nagyobb a tét: igazi nagy profivá szeretne válni, hatalmas tervei vannak. Árpi nem akar mindenáron bizonyítani, de azért sportos múltja miatt ő is eredmény centrikus gondolkodású.


banner ugynoksegi v2 260px

Keresés