Jaj, de szép a karácsonyfa...

 

A fenyőfa elengedhetetlen kelléke a karácsonyi ünneplésnek. Felékesítjük kedvenc díszeinkkel, gyertyát és csillagszórót rakunk rá, hogy minél varázslatosabban nézzen ki. Este az ajándékokat alá tesszük és egy pillanatra elhisszük, hogy az angyal csilingel a kis csengővel, jelezvén, hogy megérkezett. A karácsonyfa eredetét azonban nem sokan ismerik, ezért mi most egy kis áttekintést adunk ezzel kapcsolatban.

 

 

Mióta van karácsonyfa?

Ma már világszerte karácsonyfákat állítunk az év legnagyobb ünnepe alkalmából, ez azonban nem mindig volt így. Örökzöld ágakat ugyan már régen is szokás volt a házakban felaggatni, de egész fenyőfát a legenda szerint a nagy reformátor, Luther Márton díszített fel először. Más források szerint egyfajta áldozatként már a középkorban is szokás volt fiatal fát kivágni. Azt is mondják, hogy a karácsonyfa a fából készült, piramis alakú karácsonyi gyertyatartókból alakult ki (melyeknek elektromos változatát ma is sok ablakban láthatjuk): ezeket kezdték fenyőgallyakkal díszíteni. Magyarországra német közvetítéssel került a szokás: valószínűleg Brunszvik Teréz állította az elsőt 1824-ben.

 

A karácsonyfa szimbolikája

Az örökzöld fenyőfa, melyet számos kultúrában az eget és földet összekötő világfaként tisztelnek, az életet és a fényt jelképezi (lásd: fény–fenyő, lux–luc). Az ágaira aggatott almák, diók az égitesteket jelképezik, amelyek a világfa ágai között járnak körbe, más magyarázat szerint ama híres-neves paradicsomi fának a gyümölcseit testesítik meg. A tetejére hagyományosan csillagot tűzünk, mely a betlehemi csillagot szimbolizálja. Szokás volt rá ezenkívül ostyát, mézeskalácsot is akasztani. A modern technikával az almákat mesterségesen gyártott, színes gömbök váltották fel, a csillag helyére pedig sokan hegyes, templomtoronyra emlékeztető csúcsdíszt tesznek, de sok minden egyébbel is bővült a karácsonyfa kelléktára. A szaloncukor magyar különlegesség, ezt más országban nem ismerik.

 

Milyen fenyő legyen?

Magyarország hagyományos karácsonyfája a lucfenyő, mert egyedül ez a faj őshonos nálunk. A karácsonyfa-ültetvényeken azonban más fajokat is termesztenek, így egyre gyakoribbá válik az ezüstfenyőként is emlegetett szúrós luc, illetve a különféle duglászfenyők és jegenyefenyők, köztük a nordmann fenyőnek is nevezett kaukázusi jegenyefenyő. Ezek látványosabbak, és tűlevelük is kevésbé hullik, ráadásul némelyik nem is szúr, ezért lassanként kiszorítják a lucfenyőt. A gyakorta „mókusfenyő” néven árusított feketefenyő hosszabb tűlevelei miatt kevésbé elegáns, de ez is előfordul karácsonyfaként.

 

Karácsonyi kecske

A skandináv országokban a karácsony kellékei közé tartozik a szalmából készült kecske, a julbock is. A köztereken hatalmas szobor formájában felállított, kis bábuként pedig a karácsonyfára akasztott kecskebak a hagyományok szerint az utolsó betakarított szalmából készül, és a megújulást szimbolizálja. Az ősi skandináv-germán hitvilág szerint ugyanis Thor, a mennydörgésisten szekerét kecskék húzták, melyeket este levághatott és megehetett, mert másnapra újjászülettek. Ennek fényében nem meglepő, hogy a skandináv karácsonyi gasztronómia hagyományaihoz is hozzátartozik a kecskevágás.


banner ugynoksegi v2 260px

Keresés