Interjú Lakatos Vilivel

Lakatos Vili bácsi, hétszeres magyar golfbajnok szerint a játék két legfontosabb szabálya a szerénység és alázat. Az elmúlt évtizedekben egy sereg hazai gyermekkel szerettette meg a népszerű sport kevéssé ismert értékeit. Bajnokok című sorozatunk legújabb részében elsöprő sikereinek titkáról, a golfhoz kapcsolódó filozófiájáról kérdeztük.

Te, a magyar golf nagy doyenje, hányszor is voltál magyar bajnok?

Hétszer, illetve többször voltam az év golfozója is.

Bajnokként sokat teszel a magyar golfért is. Régebben mindig azt mondtad, ez a sport olyan, mint a barátság, most is ez a véleményed?

Úgy gondolom, a golf egy életstílus. Ha az ember megszereti, akkor nagyon sokat nyújthat az életében, olyan helyekre járhat, ahol játszhat, bár ez nem csak a játékról van szó, hanem a szabályokról is, amelyek egy magas nívót kölcsönöznek az ember életének. A futással ellentétben, ahol ha eléred a száz métert, nyersz, a golfban a másik játékára is figyelsz, a golf tehát becsületességre és felebaráti szolidaritásra nevel. Akárhová is mész, általában a legszebb helyeken játszol. Ez egy olyan életstílust nyújt, amit még kilencven éves korodban is megőrizhetsz, ha megéled azt a kort. Azt is észreveszed, hogy szinte lépten-nyomon meg akarod tanítani az embereket, milyen szép is az élet és milyen sokat jelent neked ez a sport.

Hétszer nyerted el a bajnoki címet és többször is voltál az év játékosa. Mit gondolsz, mi a kötelessége egy bajnoknak?

Bajnokként a nevelés és a tanácsadás a legfőbb feladataim közé tartozik. A pályán és a magánéletben is hasonlóképpen kell viselkednem. Fontos, hogy a többi embernek példát mutassak a játékommal és a hozzáállásommal – még akkor is, ha nem éppen nem vagyunk formában -, hiszen négy-öt órát is eltöltünk együtt a pályán. Szeretném hangsúlyozni, az amatőr golfról beszélek, nem az a célom, hogy Tiger Woods legyek. Ez egy szabadidősport, ami élete végéig rengeteget nyújt az embernek. Bárhová is mész a világban, kettőt-hármat ütsz a Driving Ranch-en, abban a pillanatban új barátokat szerzel. Kevés ilyen sport létezik.

Egy bajnoknak tehát példát kell mutatnia és támogatnia kell a golf népszerűsítését?

Az csak természetes, hogy a bajnoki cím kötelez. Amatőr sportról van szó, és mivel egy klub tagja vagyok, a klub által a golfhoz is tartozom, így ez a sport engem, mint bajnokot kötelez arra, hogy példakép legyek. Ennek elsősorban nem a versenyen elért eredményhez van köze. Amikor 1989-ben Magyarországra érkeztem, a kisoroszi gyerekekkel – például Szigeti Csabával és Tóbiás Zsolttal – Franciaországba utaztunk, hogy különböző táborokban gyakorolják a golfot. Nem pénzért tettem, hanem hogy nemzetközi környezetben sajátítsák el ezt az életstílust, lehetőség szerint már fiatalon. Bár nem voltam tréner, mellettem nőttek fel és szerettem volna a példaképük lenni a sportban és az életben egyaránt, ez volt nekem a legfontosabb. A golf terén soha nem tekintettem magam bajnoknak, inkább a fiatalokkal való kapcsolatomban jeleskedtem. Ha soha nem nyertem volna, akkor is ugyanolyan boldog lennék. Nem az volt a fontos számomra, hogy bajnoki érmét vagy kupát kapjak, hanem hogy az ifjú játékosok barátként tekintsenek rám.