R&A vizsga: Küldetés teljesítve
Maradandó élmények St. Andrewsban
Semmi mással nem helyettesíthető! Igy határozhatjuk meg legjobban azt a pár napot, amit a TARS 2020-on módunk volt megélni Bangó Berger Botond bíró kollégával. Az R&A, az eddigieknek megfelelően, a golf őshazájában, St. Andrewsban rendezte meg a Tournament Administrators and Referees Seminart február 4-7. között – számolt be lapunknak Buna Edvin, nemzetközi golfbíró.
A feszültség egyre nőtt
A február 3-i indulást megelőző időszak nem ment zökkenőmentesen, többek között olyan negatív előjelek, mint a pár nappal az utazást megelőző Brexit vagy a terjedő koronavírus járvány mindenképp óvatosságra intett minket. A negatív előjelek viszont teljesen elszálltak, amikor a TARS 2020 profi szervezésével személyesen is találkoztunk. Edinburgh-ban a leszállást követően a korábban megadott - fotókkal kiegészített - írásos információk alapján azonnal megtaláltuk a találkozási pontot a transzfer buszhoz, majd kb. 2 órás utazással eljutottunk St. Andrewsba, a Fairmont Hotelbe. Az út alatt a havas esőtől a szikrázó napsütésig mindenféle időjárási körülménnyel találkoztunk és több ismerős táj is felbukkant, hiszen már három alkalommal voltam Skóciában, igaz utoljára 12 évvel ezelőtt.
A megérkezés napján még nem voltak kötelező programok, így egy vacsorát követően a vizsgáig minden esténket tanulással töltöttük.
Micsoda társaság, profi mentalitás!
A gyakorlati képzés február 4-én, kedden indult és a regisztrációnál azonnal megkaptuk a kis R&A-s egységcsomagunkat. Ez tartalmazott egy vadonatúj kiadást a bíráskodáshoz használatos Official Guide-ból, egy keményfedeles jegyzettömböt, több kis kiadványt a szabályok kiegészítéseként, eltérő színű lapokra nyomtatva a különböző előadások segédleteit, illetve egy R&A-s kulacsot, egy kis logózott kézitáskában.
Azt a hotel recepcióján is láttuk, hogy a leghíresebb golfszakmai képzésre nagyon sok helyről érkeztek küldöttek, hiszen minden ország szövetsége csak 2-2 személyt jelölhet ide egy évben. Velünk együtt 44 ország 96 résztvevője volt az idei szemináriumon. Több országból is voltak küldöttek amatőr és profi szervezettől egyaránt, illetve bírók az Alps Tourról vagy a European Tourról.
A rendezvényt Doug Norval az R&A Rules of Golf Bizottságának elnöke nyitotta meg, de ő is tartott több előadást, elméletit és gyakorlatit egyaránt. A szeminárium négy napján összesen 15 előadó volt hallható különböző termekben.
Az előadások a bíráskodás alapjairól, a bizottság feladatairól, a játéktempóról, játékmegszakításról, a pályakiürítésről szóltak. Ez utóbbi kettőnél pl. öt oktató egy rögtönzött rádióforgalmazást is tartott nekünk a vezetőbíró irányításával, hogy miként zajlik pontosan. De volt beszámoló arról, milyen a bíráskodás az amatőr világversenyeken vagy akár a European Touron. Ennek előadója volt Kevin Feeney a European Tour egyik vezető bírója, akit addig civilben nem ismertünk, de fél órával korábban simán egy asztalnál ebédeltünk és beszélgettünk az étteremben. Fantasztikus élmény volt!
A szervezők ezt is profin kialakították, hiszen a reggeliknél, amikor nehezen kiszámíthatóan érkeztek a küldöttek, többségében 2-4 fős asztalok voltak megterítve, míg a közös ebédekhez, vacsorákhoz 6-8 fős asztalokhoz terítettek, vagyis segítették az ismerkedést a többi küldöttel.
Tetőpont: A számonkérés napja
Csütörtök reggel 9-től egy 120 perces teszttel kellett számot adni a tudásunkról öt feladatkörben. Az első három részt szabálykönyv nélkül, majd az utolsó kettőt már a könyv segítéségével oldhattuk meg. Egy szempillantás alatt elrepült a két óra, elég speciális angoltudást igényelt, de mindketten jó érzésekkel jöttünk ki a teremből.
Gyakorlati képzés Kevin Feeney-vel
A vizsga után a küldötteket három fő csoportra, majd azokat még három, kb. 10 fős alcsoportra osztották és jöttek a gyakorlati képzések, döntési helyzetek instruktorokkal, illetve a felszerelések vizsgálata, pálya-előkészítés vagy a World Handicap System sajátosságai.
A gyakorlati képzésnél a résztvevőknek berendezték a hatalmas báltermet öt pályaterületnek megfelelően: általános terület (pl. fairway mellette műttal, bokrokkal); büntető terület szimulált vízzel, de valós híddal, árokkal és karókkal, bunker, green, vagy TIO vagyis ideiglenesen mozdíthatatlan akadály: egy televíziós közvetítő torony, mert ilyen specialitásokra ott külön készülnek.
Itt minden bíró kolléga kapott egy szituációt, ahol az instruktor - mint játékos - döntést kért. Természetesen Kevin Feeney csoportjában kezdtem harmadikként, ahol egy több lehetőséget tartalmazó könnyítési szituációban kellett segíteni a játékost. Szinte azt sem tudtam zavaromban, hogy hol vagyok, amikor egy ilyen bíró áll mellettem a területen. Szerencsére a szituáció megismerésével visszajött pár korábban alkalmazott rutin, ráadásul csak az egyik könnyítési lehetőség miatt kért döntést az instruktor, amikor az úton volt a lába a beálláskor. A könnyítési terület kimérésénél természetesen igyekezett kicsit közelebb kerülni a zászlóhoz, vagy nem megfelelő magasságból droppolni, csak azt kiderítendő, mire figyel a bíró és mivel lehet elterelni a figyelmét. Jelen esetben azonnal, kedvesen, de határozottan reagálni kellett. Ez kimondottan jól sikerült. Kisebb-nagyobb mértékben azért mindenkit sikerült behúzniuk a csőbe valami más szituációban.
Az egyik kedvenc helyszín a bunker volt, ami kb. 20-30 cm-es oldalfallal körülvett valós homokbunker, ahol nem egyszer a döntést követően az oktató tényleg kiütötte a labdát és szállt a homok, koppant a labda a plafonon. Mindezt a bálteremben. Ez borzasztó emlékezetes volt a mindenki számára.
A gyakorlatot követően olyan kiemelt, versenyekhez tartozó képzést is kaptunk, mint a pálya-előkészítés: hogyan kell együtt dolgozni a verseny előtt és alatt a klubvezetéssel, a klub dolgozóival, a greenkeeperekkel, vagy akár a felszerelések ellenőrzése, a sérült ütők, megfelelő-nem megfelelő ütők, driverek, labdák, labdajelölők, tee-k stb...
A golf bölcsője
A sűrű program mellett a pénteken szakítottunk két órát, hogy bejussunk még világosban St. Andrews-ba és megnéztük a világhírű Old Course klubházát, valamint a kezdő és befejező szakaszát. Amikor nem volt az utolsó szakaszon játékos, a pályát átszelő műútról egy kicsit ráléptünk a fairwayre, fotózkodtunk a kőhídon, a tengerparton, ittunk egy üdítőt a pálya melletti múzeum bárjában, kilátással az Old Course-ra és a klubházra. Egyszerű, de nagyon maradandó élmények.
Visszatérve a Hotelbe - az utolsó előadást követően - egy záró résszel fejeződött be a hivatalos program, ahol már nem küldöttekként, hanem kollégákként köszöntöttek minket. A zárszó után átöltözés a dress code-nak megfelelően, férfiaknak öltöny, nyakkendő, hölgyeknek alkalomhoz illő viselet, mert ez az elvárás a vacsorához a Royal & Ancient Clubhouse-ban, St.Andrews-ban.
Mi tagadás a végén volt a csattanó: ugyanis az R&A klubházába a klubtagokon kívül másnak szinte lehetetlen bejutni. Mi aznap este végigjárhattuk, a termeit, megnézhettük a klub vezetőjének dolgozó szobáját, láthattunk eredetiben olyan híres trófeákat, mint pl. a Claret Jug, ami a The Open Champinship jól ismert kupája. Az ültetett vacsora több teremben zajlott és minden fogása fantasztikus volt az előételtől a desszertig, de bevallom az élmény mellé szinte bármit adhattak volna, a látvány és az érzés minden elképzelhetőt felülmúlt.
Küldetés teljesítve!
A szombatra már csak az elutazás maradt, egy korai ébredéssel, buszozással Edinburgh-be, majd repülőúttal Budapestre. Kis izgalom maradt még bennünk a vizsga kapcsán, mert az eredményt csak pár nappal később kaptuk meg, de bíztunk benne, hogy az igen komoly angol szövegezésű teszt azért valahogyan csak sikerült. És sikerült! Megkaptuk az eredményt Berivel, hogy mindketten magabiztosan letettük a Level 3-as vizsgát!
Visszatekintve arra a pár napra, a megszerzett impulzusok, élmények, az új ismeretségek, a közös munka azokkal az emberekkel, akikkel eddig ismeretlenül is együtt dolgozunk több ezer kilométerre egymástól, de a golf szellemiségében, annak szabályait követve, feledhetetlen élményt nyújtott! Jó lenne még visszamenni!
