Tanár úr kérem – Számolás




Bodor Tibor szabályismertetője

Valakitől hallottam, hogy ne golfozzon, aki nem tud tízig számolni. Szerintem pedig de! Igenis golfozzon, csak tanuljon meg számolni is. Megjegyzem, a kettő közül a matek az egyszerűbb.

Játékos egy par 5-ös szakaszon bemondja a 7-et, de a jegyző szerint az 8 volt. Erre a játékos megsértődik, hogy ő nem csal, soha nem is szokott, és most már öreg ahhoz, hogy rászokjon. Kikéri magának. Ezután a jegyző írjon, amit akar.

Pedig nincs igaza. Csalás itt még szóba se került. De a matematika feltalálása óta olyan még nem volt, hogy valaki soha nem tévedett. Ha a játékos eredményét megkérdőjelezik, akkor nem felháborodni kell, nem megsértődni és duzzogni, hanem utána számolni. Ütésről ütésre.

"Volt egy drive, ami elment majdnem a fáig. Onnan egy hármas fa, a szikláig. A labda ott játszhatatlan volt, egy büntetőért ejteni kellett. Eddig három. Utána az ütés rövid lett, csak a gödörig ment. Az ötödikre a pitch felment a green-re, de túlgurult. Vissza kellett csippelni, ez már hat. A hosszú putt nem talált, a rövid bement. Összesen nyolc. Ja, tényleg."

Fontos azonban, hogy ne az érdekelt játékos vagy a jegyző egyedül, hanem a csoport közösen számoljon utána az ütéseknek. Amit az egyik nem látott, a másik jól láthatta, amit a harmadik észre sem vett, a negyediknek szemet szúrhatott. Ebből összeáll a kép. Mindegy, hogy mi jön ki belőle, 7 vagy 8, mindenki megnyugodhat. Aki tévedett belátja, a többiek megértően bólogatnak, hogy van ilyen, és mehet tovább a játék.

Megsértődni és csalást emlegetni azért nem jó, mert attól kezdve a játékosnak kötelező ragaszkodnia az állításához. Nem engedhet a 48-ból (azaz a 7-ből), különben azzal elismerné, hogy csalt, ami mellesleg másnak eszébe se jutott. A helyes hozzáállás az, hogy ha a játékos elbizonytalanodik a számolásban, ha elveszítette a fonalat, akkor kérje meg a játékos társakat, hogy segítsenek. Van aki ezt tiszteletre méltó önismerettel már induláskor eleve kéri.

Léteznek a piacon az ütések számlálását támogató berendezések, az egyszerű gyöngysortól a többszerű elektronikus kütyüig. Ezek azonban nem küszöbölik ki a tévedés lehetőségét. Bármikor elfelejthetjük regisztrálni rajtuk a megtörtént ütést. Nem beszélve az ideiglenes labda, illetve a kétlabdás játék követésének nehézségeiről. Valójában a legmegbízhatóbb szerkezet az emberi agy, különösen ha három-négy is van belőle a helyszínen. Lehet, hogy a kütyük kezdetben segítenek valamit, de mégis jobb rászokni az ütések menetének közös levezetésére.

Gyakori és tipikus számolási hiba, hogy folyamatosan csak a tényleges ütéseket számoljuk, a büntetőket csak a szakasz végén adjuk hozzá az ütésszámhoz. Ez rossz szokás. Szabályosan mindig időrendben folyamatosan kell számolni, a büntetőket az után az ütés után, amelynél a büntetésre sor került.
Különben könnyen előfordulhat, hogy egy büntetést elfelejtünk hozzáírni az eredményhez. Pláne, ha még több is volt. Pályahatáron kívülre ment drive után "hajlamos kimaradni" a számolásból a sikertelen drive.

Semmilyen szabály nem írja elő, de igen jó szokás, hogy amikor a labdánkat felütjük a green-re, bemondjuk, hogy az hányadik ütés volt. Amikor a labdát kivesszük a lyukból, illik hangosan bemondani az eredményünket. Alaposabb golfozók sűrűbben publikálják, hogy hol tartanak, leginkább kritikus helyzetek (erdőből kijövet, mentés, büntető, ideiglenes labda, béna ütés, stb.) után. A nyilvánosság sok későbbi félreértéstől, kellemetlen vitától megóvhat bennünket.

Figyelem! Match play esetén a számolás sokkal szigorúbb. Az ellenfél kérésére azonnal meg kell mondanunk, hogy hány ütésnél tartunk. Kérés nélkül is haladéktalanul közölnünk kell, ha büntetést kaptunk. Folyamatosan ismernünk kell a meccs állását. Ezek elmulasztása, vagy hibás adatközlés esetén a büntetés szakaszvesztés, hacsak a hiba nem javítható, vagy nincs mentő körülmény.

(Facebook/Tanár Úr Bodor Tibor)


banner ugynoksegi v2 260px

Keresés