Mint bizonyára sokan hallottatok róla, Kovács Titusz szenior bajnokunk megsérült, így nem lehet ott a hétvégi Magyar Kupán. De az elmúlt napokban minden erről a versenyről szólt. Sok játékossal beszélt, hogy ki hogyan készül. Az éjszaka folyamán azonban felriadt, már-már hajnalhasadt, szíve hevesen vert, pulzusa szapora volt, kiugrott az ágyból. Gyorsan felöltözött, felkapta bag-jét, bedobta a kocsijába és meg sem állt a kisoroszi pályáig.

30 perc alatt ért oda, a napkorongja kibújt a horizont alól, a kapu szerencsére nyitva volt. A motort leállította, szinte begurult a parkolóba. Csend volt. A nap fényei szűrődtek át a fákon. A fű harmattól csillogott.

Bicebóca hősünk fájdalma rögtön elillant, a gyönyörűen előkészített pálya látványától és sete-sutaságát hátrahagyva a pihe-puha gyepre lépett. Letámasztotta bag-jét és tekintete a távolba révedt. A reggelt a víg madarak egyre hangosabb csicsergése jelezte. Megérkezett az 1-es szakaszhoz. Rövid bemelegítést végzett, majd nagy levegőt vett: kezdődjék a játék!

1. szakasz (par 4)

Az idilli állapot megihlette. Labdáját a tee-re helyezte és pár próbalendítést követően, 7-es vasütőjével megröptette játékszerét - ügyelve a bal oldalán lesben álló homokbunkerre és a jobb oldalon lévő erdőre -, ami meg sem állt a távoli dombig. Pechére labdája visszagurult egészen a 100-as karóig, ahonnan egy jól irányzott, mesteri ütéssel a greenre, majd kettőt puttolva a harmat csípte, biliárdasztal simaságú zöld területen a lyukba jutatta a labdát. Par-ra hozta az első szakaszt.

2. szakasz (par 4)

A sikeren felbuzdulva úgy döntött, hátára veszi ütőkészletét és minden fájdalmát hátrahagyva tovább játszik. (Persze, miért hagyná abba, hiszen a 2-esen van!)

Ezen az elütőn általában drive-val kezd, de elég a 3-as is. Benézve a gyönyörű szakaszra úgy döntött, hogy bármennyire is csalogatja az embert a jobboldal, a lefele dőlése okán a hosszabb ütéstáv miatt, az erdőtől félve balra drive-olt.

Akár csak az előző szakaszon, labdája gyönyörűen szállt és egy ütésből ismét ott volt a 100 méter környékén. A pitching wedge-t elővéve természetesen megcélozta a hosszú, keskeny greent, amelyben egy hullám is található (ha a zászló fent van, akkor érdemes hosszabban, ha pedig a zászló lent van, akkor kicsit lejjebb ütni), ám hiába találta el a green felső részét spinelődött a labdája és a homokban kötött ki. Ő nem egy félős figura – gondolta magáról – egy Sand Wedge-el a jobboldali homokból a greenre ejtette a labdát, de sajnos túlgurult, pechére balra lefelé és innen már a birdie par helyett bogey-val jött le.

Nem csapkodott, nem dobálta az ütőjét, hanem némán beírta a score-t és ment tovább. Eközben a domb mögül előbújó Nap is végezte dolgát. Szárítgatta a gyönyörű fariway-ről a harmatot.

3. szakasz (par 5)

Odaállt az elütő baloldalára, vett egy mély levegőt – jobbra erdő, balra nagyobb tér magas fűvel -, és egy gyönyörű próba swing után (ami nála nem ritka), egy még csodálatosabb drive ütéssel a fairway közepére ütött. Itt is inkább picit a baloldalra célzott, a labda pedig jól kanyarodva egy pici fade-del landolt és gurult előre.

Itt viszont gondolkodóba esett, hogy 3-as fával üsse e meg (veszély, hogy a keskeny, keresztbe elterülő green miatt túlüti), vagy 3-as hibridjével. Végül az utóbbi mellett tette le voksát és a 100-as és az 50-es karó közé helyezte a labdát. Onnan egy Sand Wedge-el, lombos ütéssel felemelte a hullámos greenre a labdát és egy gyönyörű birdie-vel vissza is hozta a játékot.

Nagyon boldog volt! Szépen visszatette az ütőt, megtörölte, megdicsérte és ballagott tovább.

4. szakasz (par 4)

Itt is a kék elütőre állt (hova állhatott volna?), megint megnézte fairway-t (miért ne nézte volna meg?) és előtörtek belőle régi emlékei, hogy annak idején kezdőként hányszor slice-olta ki a labdát a jobboldali kerítésen kívülre. Ezért itt is inkább a baloldalt célozta meg, ahol nincs kerítés. Egy fade-es drive-val megérkezett a fairway baloldalára, de innen még mindig iszonyatos messze érezte ebben a gyönyörű tájba beillesztett bunkerekkel, fasorral védett greent, ezért elővette az 5-ös fáját – bár a greent nem érte el -, hiszen előtte jobbra 10 méterre esett le a labdája a homok szélén. Onnan egy gurító chippel, sajnos kicsit megtoppolva, de odagurította a zöld terület felső harmadába a labdát és par-ra hozta ezt a hosszú szakaszt. Hipp-hipp hurrá, erre inni kell!

5. szakasz (par 5)

Innen átsétált az 5-ös szakaszra, ami számára mindig is egy picit mumus volt, mivel az erdő és kerítés között mindig szűknek érzi a helyet.

Egy drive ütéssel a baloldali erdő széle fölött elütötte a labdáját, nem egy tudatos (eddig sem volt tudatos) fade-del már a fairway közepén volt. A következő ütése előtt elgondolkozott, hogy kockáztasson – hiszen beszűkül a pálya -, vagy a biztosra menjen: baloldalt erdő, jobboldalt kerítés.

Végül bag-jében hagyta 5-ös hibridjét (nem kockáztatott) és egy 7-es vassal, átütve a homokok fölött odatette az 50-es és a 100-as karó közé, és egy Sand Wedge-el már a greenen volt (elől a zászló) így egy könnyű par-ra hozta a szakaszt.

A nap szinte már teljesen felkelt, a harmatcseppek is eltűntek, bár a cipője és a nadrágszára is nedves volt. Nem is értette mi történik vele, énekelni lett volna kedve, de helyette énekeltek a kisoroszi madarak.

6. szakasz (par 3)

Nagy lelki nyugalommal ment a par 3-asra (dr. Lénárt Ágota is megdicsérte volna), amely kisoroszi egyik legizgalmasabb, nagy kihívást rejtő része. Itt már nagyon sok játékos vérzett el az elmúlt években. Két oldalt homokkal védve, így egy nagyon megfontolt ütésre van szükség. Ha túlüti az ember, ha slice-szol, vagy ha hookol, már is az erdőben érezheti magát. Titusz ezekből az emlékekből tanulva, elővette a 6-os vasát, kicsit kinyitotta és támadta a greent. A labdát egy pillanatra elvesztette, mivel a napba nézett, közben labdája a green jobb oldalán landolt, ahonnan két putt-tal és par-ral mehetett tovább.

7. szakasz (par 3)

Következett a par 3-as, ahonnan hiányolta az évekkel ezelőtt kivágott fát középről, ami mindig is egy viszonyítási pontot jelentett számára, hogy afölött kellene megütni. Ám felülkerekedve a dolgon, egy 5-ös hibriddel feltette a labdát a green baloldalára, megmenekülve a jobboldali bunker és az erdő fogságától. Onnan chippelt, ám leakadt, mert nem figyelt a labda pozíciójára és labdája túlgurult, így még egy puttal par-ra abszolválta a szakaszt.

8. szakasz (par 4)

Boldog volt, ahogy átsétált a következő pályarészhez. Ez egy nagyon könnyű szakasznak tűnik, hiszen nem kell mást tenni, mint egy drive-val egyenesen megütni a labdát. Ezt ő meg is tette. A nehézségét az okozza, hogy a kezdő ütés után a green körüli játékra tevődik át a hangsúly, tudniillik a green ki van emelve, körbe van véve homokkal. A második ütésnél úgy döntött, hogy egy könnyed pitching wedge-el, a labdát magasan ütve próbálja feltenni a greenre, ám bogyesze túlgurult, így vissza kellett chippelnie. Majd egy gurítással par-ra hozta.

9. szakasz (par 4)

Ez a szakasz sok embernek mumus, így Titusznak is, hiszen jobboldalt out, baloldalt erdő, homok. A siker kulcsa a nagyon pontos ütés (minden siker kulcsa a pontos ütés a golfban – milyen bölcs vagy Titóka). Titusz itt nem drive-ot vett elő, mert egy kicsit megremegett a keze, hanem egy 3-as fával, baloldalt támadva fade-en beütötte a homok mellé. Onnan pedig egy 9-es vassal, direkt egy picit hosszabbra hagyva felütötte a greenre, hiszen a zászló hátul volt (ha rövid, akkor a hosszú putt felfelé mindig nehéz), és egy rövid gurítással menteni tudott par-ra.

Ekkor nagy levegőt vett, elégedetten megdörzsölte tenyerét, kortyolt a kulacsából és boldogan ment tovább. A pályáról annyit tudott mondani, hogy a greenek nagyon gyorsak, de játékos-barátok, egy Magyar Kupához méltóan vannak előkészítve, a fairway-ek kifogástalanok.

10. szakasz (par 4)

Tele önbizalommal állt oda a 10-es elütőre (önbizalomból soha nem volt hiánya), amely egy igazán „Long Drivers” szakasz a kezdő ütést tekintve, hiszen bátran lehet drive-olni a széles fairway miatt és az sem okoz gondot, ha véletlenül egy másik szakasz fairway-ére téved a labdánk.

Ebből kifolyólag Titusz egy drive-val kezdett, majd 5-ös hibridjével támadta a greent - bár ne tette volna -, hiszen rossz ütése okán (a pálya szélesen kezdődik, majd folyamatosan záródik), a jobb oldali fasor egyik fája mögé került, közvetlenül a green mellé. Ekkor kissé feszülten azt gondolta, jobban járt volna, hogyha hoz magával egy fűrészt vagy egy baltát. (ha-ha-ha)

Summa summarum oldalra kellett chippelnie a labdát, így harmadik ütéssel tudott fent lenni a greenen és még két putt után bogey-val zárta a pályát. Tanulság, jobban járt volna, ha a második ütésénél egy vassal támadja a greent, vagy egyáltalán hazamegy.

11. szakasz (par 4)

Ez egy nagyon érdekes és elgondoltató szakasz, hiszen a green előtt (50 és a 100 méter között) egy szűkítő rész van – egyik oldalon range, második oldalon egy fasor –, ami megnehezíti a green támadását.

A bátrak drive-olhatnak, ám ügyelniük kell, hogy az átjárón átüssék a labdát. Álmodozó Tituszunk emiatt 3-as fával a fairway baloldalára ütötte a játékszert. Innen egy 52-es vassal, a fák fölött átemelve – ami számára mindig külön élvezet –, a greenen volt, a zászlótól 2 méterre. Az első puttot kihagyta, a másodikat beütötte. (Titusz, miért nem nézted meg a breaket! Gyorsak, technikásak a greenek!)

12. szakasz (par 5)

Miközben bosszankodott a kihagyott birdie miatt a kellemes napsütésben, következett az egyik kedvenc szakasza. Baloldalt végig kerítés, töltéssel, jobboldalt fasor. Érdemes drive-val kezdeni! Titó azzal is kezdett. Ütése egy picit jobbra ment el (pedig itt is bátran lehet ütni a fairway balodalát - bosszankodott), így elvesztette a másodikra a green-támadás lehetőségét (de minek támadná a greent, hiszen olyan messze van, mint innen a visegrádi komp).

Elővette az 5-ös hibridjét és az 50-es és 100-as karó közé ütötte a labdáját, majd jó szokásához híven, egy pitching wedge-el felütötte a greenre. A zászló elől, labdája azonban túlgurult. Ezért föntről egy nagyon nehéz putt-ot kellett abszolválnia a birdie-hez. Ez sem sikerült, labdája ismét túlszaladt. Végül lentről egy rövid puttnak köszönhetően, par-ral a tarsolyában boldogan mehetett tovább.

13. szakasz (par 4)

Egy újabb kihívásokkal teli szakaszhoz ért, baloldalt végig erdő, míg a másik oldalon bunker védi a fairway-t és benne van a rizikó, hogy az ember átkerül a 12-es pályarészre. Ennek ellenére Titusz a drive-ot választotta, amivel elütött a 100-as karóig, majd onnan, mit szerénykedjünk gyönyörűen egy pitchinggel feltette a labdát a greenre, ami legnagyobb örömére spinelődött és egy méterre a zászlótól állt meg. A birdie sanszot kegyetlenül kihasználta!

14. szakasz (par 3)

Ez szakasz könnyűnek tűnik pedig körben fával védett, előtte pedig ott a bunker. Nagyon könnyű röviden vagy hosszan ütni. Itt Titusz egy könnyed gap wedge ütéssel megtámadta a greent és egy birdie-vel abszolválta a szakaszt. A zászló jó helyen, középen volt.

15. szakasz (par 4)

A nap már jócskán fent járt, a parkolóban autók gyülekeztek. Titusz magába gyűrte a keserű csokoládét, a műzliszeletet, és nagyot kortyolva kulacsából, felfrissített magát. Ez egy nagyon hosszú par 4-es szakasz, ahol szintén nyugodtan bevállalhatjuk a drive-ot (széles pályaszakasz), ügyelve arra, hogy a fairway baloldalát üssük meg, mivel jobboldalt kisodródhatunk a magas fűbe – emlékeztette magát. Titusz be is vállalta és egy gyönyörű kezdőütés után szembeszélben, 6-os vassal felütötte a greenre a labdát, ami visszagurult a baloldalára, ahonnan egy bravúros Sand Wedge-el visszachippelte, majd egy nehéz puttal par-ra hozta. Ez azonban egy szenior válogatott golfozótól el is várható.

A második ütésnél el kell gondolkozni, hiszen kiemelt green, jobb oldalt bunkerrel védve!

16. szakasz (par 4)

Elérkeztünk a 16. szakaszhoz, ami Titusz kedvence és nem véletlenül. Hiszen egy dogleges, fade-es résszel van dolgunk. Itt se nagyon érdemes kockáztatni, mert könnyen pórul járhatunk. Persze akadnak olyan napok, amikor át lehet ütni a jobboldali töltés mellett, a dogleg sarkában lévő fát (erős hátszélben), de nem nyerünk vele nagyot. Ezért itt is a kezdő ütésnél érdemes balra állni, onnan ütni a drive-ot. Hősünk, így is tesz, és ütését fade-esen meghúzva, 100 méterre a greentől, a fairway közepére gurul a labda. Fontos ügyelnünk itt is a labda pozíciójára, hiszen a kisoroszi pályának az is különlegessége, hogy a domborzata sok helyen észrevétlenül becsapja az embert. De mint tudjuk, Titusz több edzőt elfogyasztott már, akik jócskán beléverték a labda pozícióját. Innen egy pitchinggel magasan ütötte a labdát, hogy átszálljon a greent védő széles bunkeren és a bunker jobb sarkában lévő fa fölött. Ezzel sikeresen greent is fogott, majd két puttal, par-ra hozta kedvenc szakaszát.

A 17-es szakaszra átsétálva érezte: ez a nap az övé! A szíve nagyon erősen dobogott!

17. szakasz (par 3)

Ezután következik egy nagyon nehéz par-3-as szakasz, a 17-es számú. A green bejáratát mindkét oldalon nagyobb facsoport nehezíti, a greent homok védi, de túlütni sem szabad, hiszen akkor már víz…

Elővett egy hibrid 3-ast, és megütötte picit balra - az erdő fölött -, így a labdája a green előtt pattant és átgurult a jobb oldali bunker elé. Onnan egy toppolt chippel birdie-re hozta a szakaszt.

Majd visszafelé hosszú séta következett. A fiatal ültetvények között a 18-as elütő felé majdhogynem fütyörészett, énekelt örömében, majd szembenézve a 18-as szakasszal megrémült. Az Old Course-on érezte magát. Istenem mi lesz, ha ezek a kisfák megnőnek. Egyszerűen gyönyörű ez az egész pálya, gyönyörű, ahogy most játszottam.

18. szakasz (par 5)

Nagy levegőt vett és utolsó tartalékait mozgósítva nekivágott. Egy ideig töprengett, hogy milyen ütővel üssön, hiszen baloldalt erdő, jobbra fehér karók ácsingóztak a labdájára. Végül elővette aznap jól teljesítő 3-as fáját és beütötte a fairway baloldalára, a magas fűbe. Ekkor nagy kő esett le a szívéről és úgy érezte, innen már minden az övé.

Szépen előrement és ahelyett, hogy ezt az ajándékot megbecsülte volna, ő még többet akart. Ahelyett, hogy biztonsági játékot játszva csak előre ütötte volna a 150-es karóhoz, ő úgy döntött megtámadja a 100-as karót és a fák fölött átüti a labdát. Természetesen 5-ös hibridütésével eltalálta a sarkon lévő fát, amely nem tudni merre dobta a labdát. Ezért rá is ütött egy biztonsági provizórikus labdát.

Kicsit bosszankodva ment előre, és legnagyobb meglepetésére, ahogy kiért a tisztásra a 150-es karónál meglátta az elsődleges labdáját, a golf istennője csodával határos módon megmentette, hiszen ott volt a jobb oldali fairway szélén. Így nagyon boldogan odament a másodikért, felvette és beledobta a táskájába.

Odament első labdájához, gondolkozott, hiszen a greent jobboldalon egy fűzfás nádas védte. Jobbra végig víz, a green baloldalán homok. Úgy döntött egy hetes vasat vesz a kezébe, mondván, hogy inkább hosszabb legyen, mint rövidebb. Félve a víztől egy biztonságit ütött balra, ami meg is bosszulta magát, mert a homokba került. A homokból nagyon szépen kijött, és egy puttal sikeresen befejezte par-ra a szakaszt.

Ütőjét betette a bagjébe, és amit nem szokott, leült a bunker szélére, belelógatta a lábát, nagyon boldog volt. Végig jó hangulatban, flow-érzéssel játszotta végig a 18 szakaszt, közbe gondosan ügyelve a kellő mennyiségű folyadék és tápanyag bevitelre. Ő ennek is tulajdonítja, hogy egyenesen szárnyalt a játékával. Teljesítményével úgy érezte, hogy a Magyar Kupát egynapos játékával is magáénak tudja. Mit nekem két nap, mikor elég egy is – gondolta magában. Elővette bagjéből a kupát, jól meghúzta és hívta a sofőrszolgálatot.

Majd felébredt…