Küzdelmes harmadik

Kovács Titusz a címvédésről

Az idei Senior Nyílt Bajnokságot még a szokottnál is nagyobb várakozás övezte, amelynek okai az igen magas részvételi arány, a jelentősen megerősödött mezőny és a zalacsányi pálya újdonságában keresendők. A június 14-16. között verseny pedig nem is okozott csalódást. A magyarok közül kiemelkedett Kovács Titusz és Nagy István párharca, ahol egészen az utolsó napig még a trónfosztás lehetősége is nyitott volt. Végül nem került sor új bajnok avatására, Kovács Titusznak egy erős utolsó nappal sikerült fordítania, ezzel pedig megvédenie címét. Háromszoros bajnokunkat kérdeztük, minek volt köszönhető az idei siker, és hogy mi a véleménye a nagyszabású senior bajnokságról.

HG Mennyire volt érzelmes az idei bajnokság? Ismét a felesége karjaiba omlott, vagy ez a címvédés már természetesebb volt?

KT Ha a feleségem vár a 18-as elütőnél, akkor szinte biztos, hogy ugyanaz az érzelemkitörés lett volna rajtam, mint tavaly. A különbség az volt, hogy a feleségem most nagyon jól játszott, dobogós hely közelében, és a mögöttünk lévő flightban jött utánunk. Ez mindkettőnk számára egy picit zavaró volt, hiszen én néha rá figyeltem, ő pedig rám. Egymás testbeszédéből meg tudtuk állapítani, ki ütött jót, ki rosszat. Szerintem őt ez jobban megviselte, hiszen én is aránylag nyugodtan játszom. Nagyon örülök, hogy ő is kiváló versenyt produkált, utolsó nap talán nem úgy alakult számára, ahogyan szerette volna, de ez így is egy kiváló eredmény.

HG A másik két bajnoki címhez képest ez mennyire volt nehéz?

KT Mind a három nehéz volt, de címet védeni sokkal nehezebb. Megtartani valamit, amikor tudja az ember, hogy rajta kívül hány kiválóság szeretne még bajnok lenni, nagyobb kihívás, mint nyerni. Ez egy presztízs is. Év közben folyamatosan azzal hecceltek, hogy egyébként ki akarja elvenni a bajnoki trófeát, a válogatottat pedig nagyon sok jó képességű játékos alkotja jelenleg, akik ugyanúgy predesztináltak arra, hogy valamikor majd megszerezzék ezt a címet. Természetesen valamikor majd. Ne úgy készüljenek, hogy már jövőre erre sor kerül (nevet).

Az utolsó nap nagyon kiélezett volt. Úgy mentem le, hogy a nyolcvan alatti játékra törekszem, amit meggyőződésem, hogy „álmomból” fölkeltve meg tudok csinálni, ezzel szemben rögtön első nap belefutottam egy nyolcvanhatos ütésbe, amiben benne volt egy rám nem jellemző türelmetlenség is. Nagyon sokat vártunk egy flightra, én homokban voltam, és egy idő után úgy döntöttem, hogy nem ütöm el a greenig a labdát, hanem megpróbálom onnan. És természetesen megütöttem, a labda elveszett, utána már minden jött magától. Úgyhogy rögtön lejöttem nyolccal a par négyes pályán, ami – tudjuk, hogy a golfban nincs „ha”– de „ha” ez az apró mozzanat nincs, beljebb lettem volna. Mindhárom napban benne volt a nyolcvan alatti ütés, de be-becsúszott egy-egy apró hiba. És két napon keresztül Nagy István két ütéssel ment. Mégsem esetem kétségbe, tudtam, hogy két ütés nem ütés, és képes vagyok arra, hogy jó eredményt hozzak, ráadásul, ha megnézzük a többnapos játékaimat, az látszik, hogy folyamatosan javulok az idő előrehaladtával. Harmadik nap két ütéssel ment István, utána azonban folyamatosan visszajöttem, majd a második kilencnél azt a buta döntést hoztam, hogy biztonságra játszom. És attól kezdve csak biztonságot játszottam, mert azt éreztem, egy biztos bogey jobb, mint egy kockázatos birdie, vagy par. Így több bogey-t is ütöttem a második kilencen, a végén mégis azt éreztem, hogy megvan, és igaz, ami igaz, aznap hat ütést hoztam be.

HG Mit gondolt a nyílt kategóriáról?

KT Titkos vágyam volt az „open”-győzelem, ehhez viszont elengedhetetlen a nyolcvan alatti játék. Sajnos azonban elég hamar bebizonyosodott, hogy erre most nem vagyok képes. Ez annak is köszönhető, hogy egy fantasztikus, ámde fiatal pályán játszottunk. A zalacsányi ma Magyarország egyik legjobb pályája, nyilvánvaló, hogy van még mit finomítani rajta, de ez már inkább a természet dolga. Fantasztikus érzés, amikor az ember átélheti egy pálya születésének pillanatát, és Zalacsány most abban az állapotában van, hogy folyamatosan érlelődik, növekszik, finomodik, tömörödik. A greeneknél látszott például, hogy nem úgy fogja még a labdát, egyébként is hihetetlenül keskenyek, ugyanakkor nagyok. Hiába voltam fönt például par 3-ason a tizenkettes pálya greenjén, még harminc méterre álltam a zászlótól. De ott lenni egy pálya születésénél, ahol még ha nem is a világ legjobbjai, de Európa legjobbjai hamarosan megfordulhatnak majd, mégiscsak felemelő érzés. A homok minősége, a fairway-jek, a környező hegyek, a grandiózus klubház, a szökőkúttal és a terasszal, olyan atmoszférát teremtettek, mintha egy pálya ünnepi megnyitóján lettem volna. Nem is beszélve a zalai emberekről, a személyzetről a Batthyány kastélyban, vagy a klubban, ahol második nap a pincér már a nevemen szólított (valószínűleg felismerte bennem a bajnokot (nevet).  Az itteni emberek szeretete és nyitottsága tényleg alkalmas a valódi klubélet kialakulására.

HG És igaz az az állítás, amit Dietrich Tamás elnök úr mondott, hogy ez volt a legerősebb Nyílt Senior Bajnokság?

KT Egyetértek az elnök úr véleményével, mert azt nem szabad elfelejteni, hogy folyamatosan jobbnál-jobb játékosok érkeznek. Idén már olyanok is bekerültek a golfba, akik sokkal többet edzettek, edzőhöz járnak, motiváltak arra, hogy bajnokok legyenek. Döbbenetes, hogy id. Tóth János ennyire komolyan elkezdett edzeni, az utolsó napon pedig még a győzelemért játszott, vagy Gratzl Feri, a titkos várományos, akiről különböző pletykákból tudni lehetett, hogy nagyon készül, egy elrontott első nap azonban keresztülhúzta a számításait. Nagy István, aki volt már 6 hcp-s, de akár a Darázs Attilát is ide lehetne sorolni vagy dr. Takács Jánost, aki most folyamatosan nyeri a ranglistaversenyeket. Koplányi Tibor pedig a sérüléséből visszatérve meglepetésszerűen játszott, és végig bírta a három napot! Büszke vagyok rá!

A külföldiek is egytől-egyig kiváló játékosok voltak, az osztrákokat vagy a horvátokat már megszoktuk, de Izlandról, Amerikából is érkeztek. Ilyen jelzések mellett biztos, hogy a magyar golf szépen lassacskán, előbbre fog jutni.

HG Minek köszönhető, hogy ennyivel többen voltak, mint a korábbi években?

KT Ez nyilván annak is köszönhető, hogy jó időben tartották a versenyt, sokan voltak kíváncsiak a zalacsányi pályára, illetve szemmel láthatólag ez a senior közösség egyre jobban érik, egyre inkább vágynak egymás társaságára. Jó volt látni, hogy a klubban leültek, beszélgettek, a válogatott játékosok egymásnak is drukkoltak, nem féltékenyen figyelték a másik teljesítményét. Talán mióta golfozom, ilyen jó hangulatú versenyen még nem is vettem részt.

HG Szervezés szempontjából mi a véleménye?

KT A zalai embereknek köszönhetően, a pincértől kezdve a recepciósig mindenkit csak dicséret illet.  Az, hogy Benkócs Tamás beáll fourcaddy-nek, és mindenkihez odamegy, mindenkivel beszél, mint tulajdonos, az nagyon ritka a magyar golfban. Jól megszervezett, előkészített verseny volt, és egy új pálya, tele kihívásokkal, lehetőségekkel. Zalacsány mindenkinek egyformán necces, egyformán új volt. Éppen emiatt igazságos versenyről beszélhetünk, hiszen senki nem ismerte annyira a pályát. Még azok sem tudták becsukott szemmel odaütni a labdát, ahova kell, akik a közelében laknak.

HG Ennek is volt köszönhető, hogy a külföldiek jobban játszottak?

KT Ha megnézzük, kik értek el kimagasló eredményeket, az látszik, hogy régebben golfoznak, mint mi, és jobb handikeppel, jobb stratégiai gyakorlattal is rendelkeznek, jobban tudtak alkalmazkodni, több kör van a kezükben. Valljuk be, jobb játékosok is. Többnyire mind single handikepesek, de ahogy mindenkinek, nekik is meg kellett küzdeniük a pályával. Ők talán jobban tudtak alkalmazkodni a pálya adottságaihoz, mint mi.

HG Mi a következő cél?

KT Ebben az évben nagyon komolyan építettem fel a versenynaptáramat. Fontos volt egy jó hangulatú Match Play Tatán, ahol végül öt kört kellett játszani. Ott megnézhettem, hogy bírom fizikálisan, illetve, technikailag hol kell még javítani. Ugyanígy a Nyílt Bajnokság megnyerése is egy cél volt, és az is egy cél, hogy a hat hét múlva kezdődő Európa Bajnokságon nyolcvan alatti eredményt érjek el mindhárom nap.

HG Mondhatjuk, hogy a Nyílt Bajnokság annak egyfajta főpróbája, erőfelmérője volt?

KT Ez egy önálló verseny, egy bajnoki védés. Nyilván itt fontos volt, hogy a cím nálam maradjon. Jövőre természetesen az a cél, hogy az openen jobban szerepeljek. Viszont a következő cél – amire a nagy golfosok utalnak, amikor azt mondják: mindig a következő ütésre koncentrálj – az Európa Bajnokság. Továbbra is azt mondom, hogy válogatottnak lenni megtiszteltetés, egy rang, amivel kötelességek is járnak. És én ennek a kötelességnek eleget téve mindent meg is fogok tenni azért, hogy az európai mezőnyben valóban a legjobbak között legyünk. Ez egy folyamat része, a Match Play is és a Nyílt Bajnokság is, amely azt is megmutatja, mik azok a hibák, amelyektől nem tudtam nyolcvan alá kerülni. Az Eb-n azonban már nem férnek bele ezek a hibák.

HG A válogatott erősödött tavaly óta?

KT Erősödött! Nagyon jó hangulatban voltak a tagok. Pont azt beszéltük a szövetségi kapitánnyal, Jakobi Lászlóval is, hogy összetartóbb lett a csapat. Mindenki drukkolt a másiknak, miközben nyilvánvaló volt, hogy ellenfelek is vagyunk. Jó volt együtt játszani id. Tóth Janóval vagy Koplányi Tibivel, nagyon drukkoltam Darázs Attilának, Gratzl Ferinek, dr. Takács Jánosnak, hogy minél jobb eredményt érjenek el. De nyilván csak annyira, hogy a végén én legyek a győztes (nevet).


banner ugynoksegi v2 260px

Keresés