„KIÁLLTUK AZ ERŐPRÓBÁT”

Május utolsó hétvégéjén, 27-től 29-ig tartották az V. Magyar Nyílt Match Play Bajnokságot, ahol az egyéni küzdelmek mellett világranglista pontszerzés is zajlott. Interjúnkban szenior bajnok és válogatott golfozónkat, Kovács Tituszt kérdeztük, aki élményei mellett a verseny részleteit is megosztotta velünk, bár félve a következményektől egy kis gondolkodási időt kért. Majd nagy levegőt vett és úgy döntött, mint válogatott játékos kivételesen ad interjút. Hiszen mint tudjuk, a junior illetve az újonnan alakuló felnőtt válogatott tagjai már értesítést kaptak a nyilatkozás korlátozásáról. Erről a szenior válogatott tagjai még nem értesültek, de ami késik, az nem múlik. Amennyiben a szenior válogatott tagjainak nyilatkozatát is engedélyhez kötik, akkor szinte már nem lesz golfozó Magyarországon, aki önszántából interjút adhatna. Hiszen a magyar golfozói társadalom krémjét a válogatottak adják.

Milyenek voltak az első benyomásai a többnapos versenyről?

A bajnokságot eredetileg négy naposra tervezték, de végül összesen három napon át öt fordulót játszottunk.  A különlegessége az volt, hogy világranglista pontokat lehetett gyűjteni a helyezésekkel. A szomorú tény, hogy ennek ellenére is nagyon kevés volt a nevezők száma. A többnapos játéksorozat gondolata valóban ijesztő lehet elsőre, hiszen fizikálisan és mentálisan is próbára teszi a játékosokat. Viszont úgy gondolom, hogy tapasztalatszerzésnek kiváló match play verseny volt. Két héttel a Szenior Magyar Bajnokság előtt épp helye volt egy ilyen versenynek. A célom az volt, hogy a legjobb 16-ban szerepeljek és ezt sikerrel teljesítettem is. Emellett pedig állapotfelmérésnek és a meglévő hibák feltérképezésének sem volt utolsó lehetőség.

Hogy alakultak a játékosok közötti felállások?

Az első napon stroke playt játszottunk, amelynek során 16-os csapatokba rendeződtünk és kialakult a sorrend. Ezek a kibővült csoportok mindenkinek előnyére váltak, hiszen egyenlő eséllyel indulhattunk, még akár a 16. helyen álló játékos (kis túlzással) is nyerhetett. Szerencsés volt az is, hogy a női és férfi golfozókat különválasztották, ez is az esélyegyenlőségeket javította. Bár hozzá kell tennem, hogy a női játékosok száma elenyésző volt (11). Ezen felül pedig sikerült nagyon jó játékosokkal együtt játszanom, akikkel korábban még nem volt alkalmam, végig jó hangulatban ütöttük a labdát.

Milyennek ítéli meg a bajnokságon nyújtott teljesítményét?

Kifejezetten elégedett vagyok, hiszen sikerült az elsődleges célt teljesítenem, a legjobb 16-ba kerülést. A délelőtti helyosztó után először egy nagyon szimpatikus fiatalemberrel, IFJ. CSIKI PÉTERREL kerültem össze, aki végig imponálóan játszott, mondhatni csúfos vereséget szenvedtem ellene (nevetve). Szinte hibátlan bemutatót tartott arról, hogy milyen is egy amatőr golfozó csúcsformában. A magam részéről nagyon szurkolok neki a továbbiakban, hiszen mindent tud a golfról, amit az ő korában tudni érdemes, jó szívvel emlékezem vissza IFJ. CSIKI PÉTER játékára. A második napon délelőtt egy montenegrói származású junior játékossal, STANIC MATEJJEL viaskodtam, aki nagyon udvariasan, precízen és korához képest éretten játszott. Bízom benne, hogy jövőre is eljön, és komoly ellenfele lehet a magyar junior játékosoknak. De jelenleg mentálisan erősebbnek bizonyultam és sikerült győztesként zárnom a nap első felét.

A délután viszont rendesen próbára tett, amikor is RALPH MÜLLERREL játszottunk együtt. Úgy gondolom, Müller fáradt lehetett annak ellenére, hogy könnyedén játszott, hiszen szinte az utolsó előtti pillanatban dőlt el, hogy melyikünk lesz a jobb ebben a hosszú küzdelemben. Ennek ellenére Ralph a hírét meg nem hazudtolva egy nagyon dinamikus és agresszív játékot mutatott be, mind a rövid és hosszú játéka mesterfokon volt. Talán a rövid játékát tudná még erősíteni, ami a saját észrevételem róla. Köszönet a játékért, RALPH!

A döntő napon pedig RÓZSA DANIVAL, a 14 éves ifjú titánnal versenyeztem, aki nagyon jó napot fogott ki. A tavalyi match play bajnokságon egy ütéssel nyertem ellene és egy kicsit visszavágónak is tekintettük ezt az összecsapást. Dani egy vagabond, csibész golfozó, akiben jó potenciál lakozik és egy nagyon hosszú küzdelemre késztetett. Ha a rövid játékát is legalább annyira előtérbe helyezi, mint a hosszú játékát, akkor egy még sikeresebb út állhat előtte. Ha hisz magában mindenre képes lehet! Nagyon kellemes partner volt számomra, megérdemelten győzött a 21. szakaszon. Köszönöm DANINAK a játékot!

Ez utóbbi mérkőzés szinte olyan volt, mintha döntőt játszottunk volna: nagyon sokszor megjelentek a tévések és kamerák mellettünk egészen az utolsó ütésekig. Egészen zavarba jöttem, rá is néztem a score kártyámra, hogy talán mi játsszuk a döntőt? Hiszen a Zilahy-Greff kettős mellett, akik előttünk mentek csak néhány embert láttam. Konstatáltam, hogy benne leszek a tévében, ezért akartam is sms-t küldeni édesanyámnak. Hozzá kell tennem, kicsit elszégyelltem magam, nemcsak azért, mert nem sminkeltem, hanem mert ez a győztesek rovására is ment bizonyos szempontból, ugyanis a közönség – ami ugyan nem volt nagy – inkább velünk foglalkozott, mint az egyidőben zajló, végső küzdelmet játszó döntősökkel: GREFF BÁLINT-ZILAHY CSABA, VADKERTI ADÉL-TÓTH MAYA NAPSUGÁR. Mind a négyen megérdemlik, hogy bajnoki döntőt játszhattak. Külön kiemelném ZILAHY CSABÁT, aki a fiatalok mellett felnőtt játékosként igazi küzdelmet folytatott. VADKERTI ADÉL az első női győztese lett a match play bajnokságnak, míg TÓTH MAYA NAPSUGÁR szinte nyomdokaiban lépkedve követte az első helyezettet. GREFF BÁLINT pedig szerény, de hihetetlenül jó játékos, aki a junior bajnoki címe mellé match play győzelmet arathatott.

Milyennek ítéli meg a bajnokságot összességében?

A verseny nagyon jó hangulatú volt, érdekes és nagyon hasznos beszélgetéseknek is terepet adott. A többnapos versenyeknek mindig van egy utánozhatatlan feelingje, jó volt látni, ahogy izzott a tatai Old Lake klubélete. Persze, volt néhány zavaró tényező ezúttal is, ami azonban nem a klub, hanem a Szövetség számonkérhető felelőssége. Komolyabb létszám eléréséhez ugyanis korábban hirdetni kellett volna a bajnokságot. Őszintén szólva, nem nagyon láttam, hogy hirdették volna egyáltalán, egyedül a HG hozta, ugyanis erről nem volt letiltva. Kevés volt a külföldi résztvevők száma is, annak ellenére, hogy Tata többször is nemzetközi versenyeknek adott otthont (Ladies European Tour, EOHT, Lee Westwood, stb.), így ismerhetik a nemzetközi játékosok a pályát. Ugyanakkor az időpontot alaposabban át kellett volna gondolni és nem egy másik nagyszabású versennyel párhuzamosan megrendezni. Sajnos a golfozók nagy része mindkét eseményen szeretett volna részt venni, de így választás elé kényszerültek.

Úgy tűnik, voltak problémás elemei a többnapos versenynek...

Amikor megoszlik a nevezők száma két nagyon rangos versenyen, akkor érdemes elgondolkodni, hogy mi értelme van a nívós versenyeket egy időpontban rendezni. Hiába volt a tatai játék világranglista pontot érő, a nagy pontvadászoknak nem érte meg a 3 napos mentális és fizikai erőpróba, ugyanis a többi bajnoksághoz mérten kevesebb ranglista pontszámot lehetett kapni. Persze, értékelni kell a jó kezdeményezéseket, de az sem biztos, hogy stroke play után jó ötlet rögtön match playt játszani, hiszen a kettő teljesen eltérő és előbbi biztosan rányomja a bélyegét a délutáni mérkőzésekre. Az újabb nagy kérdés, hogy lehet-e ranglista versenynek hirdetett játékot shot gunnal indítani? Emlékszem ugyanis olyan ranglista versenyre, amelyen a shot gunt a szabályokra és a nem egyenlő feltételekre hivatkozva nem engedélyezték. Szintén problémásnak éreztem azt is, hogy a győztesek nem részesültek elegendő ünneplésben, tehát a döntő napját érdemes lett volna nem egyszerre és fordított sorrendben lebonyolítani. Így a Zilahy-Greff, illetve Vadkerti-Tóth döntőt kísérhette volna a nagyérdemű. Az is jópofa dolog, amikor egy szülő elkíséri a csemetéjét a versenyre, de azt hiszem, a szülő az maradjon szülő. Jól esett volna az is, ha az összecsapások között egy-egy tál étellel kedveskedtek volna a versenyzőknek a nevezési díj fejében. A MGSZ költségvetésébe ennek bele kellett volna férnie. (Ez még a homelessnek is kijár.)

Milyen pozitívumait emelné ki a match play bajnokságnak?

A tatai csapat nagyszerűen helytállt, a pizzáról nem is beszélve! A pálya a körülményekhez képest jó volt, jól éreztük magunkat. Büszke vagyok azokra a szenior válogatott játékosokra, Malatyinszki Tamásra, Máthé Istvánra, Tóth Jánosra (Match Play Bajnok 11,5-36,0), Jakobi Lászlóra és Kovács Tituszra, ja, bocs, az én vagyok, akikkel együtt kiálltuk az erőpróbát. Nagyon örülök a fiatalok diadalának, hiszen a tehetségek éltetik tovább a magyar golfot. Hangsúlyozom, büszkék lehetünk Zilahy Csabára, aki fel tudta venni a kesztyűt az ifjú harcosokkal szemben is. Nagyon örülök Greff Bálint, ifj. Csiki Péter, Csányi Olivér, Holló Zsombor sikerének. Bár a Szövetség mindent biztosít a junior golfozóknak, lehetőséget és felszerelést egyaránt, azonban a végső dicsőség, hogy a dinamikusan feltörekvő játékosok megoszthassák az élményeiket, küzdelmüket egy interjú erejéig, még várat magára.

Bántónak és sértőnek érezzük továbbra is, hogy egy olyan lappal szemben, mint a Hungarian Golf Magazin engedélyhez kötik ezt a kiváltságot. Mi nem Hosszú Katinkákért és Dzsudzsák Balázsokért állunk sorba, de az ifjú golfos tehetségek népszerűsítéséhez mindeddig méltán hozzájárultunk és bátran adnánk meg egy jóízű interjúnak a lehetőséget. A juniorok és szüleik is szeretnének megszólalni, de félnek a következményektől. Hiszen azok a válogatottsággal járó költségek...


banner ugynoksegi v2 260px

Keresés