Ugye mindannyian emlékeznek még a hétvégén őrületes hajrát hozó Magyar Amatőr Nyílt Golf Bajnokságra? A főhősre, Szeberényi Mátéra? Hát persze. Mi sem feledkeztünk el felkeresni őt, mesélje el nekünk, milyen volt élete legjobb játékát hozni, amivel a dobogó második fokán ünnepelhetett. 

HG: Hogyan élted meg a bajnokságot pláne úgy, hogy életed formájában játszottál?

Így utólag viccesen hangzik, de nem akartam elindulni. A bajnokságot megelőző héten Ralph és Gearoid társaságában játszottam a Szlovák Openen és annyira nem éreztem jól magam a pályán, hogy nem volt kedvem újra 3 napig „szenvedni”. Végül a kollégák, szülők és barátok tanácsára elindultam és milyen jól tettem! Soha ilyen eredmény közelében nem jártam! Az első napi -2 után kicsit féltem egy gyengébb folytatástól, a „vak tyúk is talál szemet” reakcióktól, de szerencsére minden nagyon jól alakult. Az utóbbi időben kicsivel többet golfoztam az említett szlovák verseny miatt és talán ennek volt hatása.

Még mindig nem teljesen fogtam fel, ami történt. Úgy álltam elütőre pénteken, hogy 3 nap alatt a +15 fehér elütőről nem is lenne rossz, szóval tényleg fel sem merült bennem ilyen eredmény. Megnéztem a hendikep történetem, 2008 óta 4 és 5 között libikókáztam, mondjuk az előrelépéshez szükséges munka kétségkívül nem került be a programba, de 7 év telt el ebben a hendikep tartományban és már frusztrált az egész helyzet. Most pedig 3 nap alatt leugrottam 2,6-ra, hihetetlen, nagyon boldog vagyok és köszönöm a Pannóniának a lehetőséget, valamint Kiss Ferencnek a 3. napi caddy-zést, nélküle lehet, hogy még mindig kint kóborolnék valahol a 40 fokban.

HG: Milyen visszajelzéseket kapott a klub és milyen volt a hangulat?

Laczkó Zoli és csapata csodálatos pályát varázsolt ebben a hőségben, a mezőny nagy része pedig világot látott, golfpályához értő ember volt, így rengeteg elismerést kaptunk, nem is véletlenül, hiszen tudják, mennyire nehéz a hőség ellen harcolni. Nagyon örülök, hogy kivehettem a részem kicsit a szervezési oldalból is.

Két nap után azon gondolkodtam, hogy az elmúlt néhány év Nyílt Bajnokságain mennyire „rúgtak labdába” a magyar férfi játékosok és őszintén nem nagyon emlékszem ilyen kiélezett végjátékra. Horváth Marcinak és nekem is volt esélyem a legnagyobb bravúr véghezvitelére, hogy itthon tartsuk a trófeát, de nem lehetünk elégedetlenek. Ahogy tudom, ez neki is a legjobb 3 napos eredménye, a magaméban pedig biztos vagyok.

HG: Hogyan álltok a Tom Burnett verseny előkészületeivel?

Egyik nagy verseny követi a másikat, lapoznunk kell, a Nyílt Bajnokság után, következik Tom Burnett versenye. A pálya felkészítése folyamatosan zajlik, a háttérben pedig szervezzük a rendezvény zökkenőmentes lebonyolításához szükséges feltételeket. Biztos vagyok benne, hogy a Pannónia ezúttal sem fog csalódást okozni, ahogy eddig idén egyszer sem.

HG: Túl vagyunk a szezon felén, hogyan értékelnéd ezt munka és golf szempontból? Mit szeretnél még idén elérni?

Golf szempontból magasan túlszárnyaltam az előzetesen kitűzött célt, ez a három napos „csoda” nem volt kalkulálva. 4 versenyen játszottam idén, még egy van hátra, a Klubcsapat Bajnokság, de többet nem igazán tervezek. Szerdánként játszom a Pannónia Corinthia Napon itt Máriavölgyben, az egy jó erőmérő, hogy hol is tartok pontosan. Nagyon sok pozitív visszajelzést és értékelést kap mostanában a Klub, aminek természetesen nagyon örülünk és szeretnénk rászolgálni a jövőben is. Sok a munka, nem unatkozom, de nagyon élvezem, hogy abban dolgozhatok, amit a legjobban szeretek. Úgy érzem, hogy megtaláltam a helyem és nagyon boldog vagyok!