Akkor, amikor figyelik a körülöttük történő dolgokat. Amikor figyelik édesanyjuk minden szavát, minden mozdulatát, minden rezdülését, és értik minden mozdulatából, minden rezdüléséből, hogy éppen mi történik. És magukkal viszik, a lelkükben hordozzák minden egyes nap érzések, illatok, ízek, felvillanó emlékképek formájában.

Melyik pillanattól válik egy gyermek, egy nő édesanyává? A fogantatás pillanatától? Mikor tudomására jut, mi is történik a testében? Mikor érzi a pici első rúgásait? Mikor már az átélt fájdalmak után végre érezheti gyermeke fizikai valóját, mikor először a bőre a bőréhez ér? Mikor ráébred, hogy az anyai ösztön elsöpör minden félelmet, minden kételyt?

Mindenkinél máskor következik be ez a pillanat. Egyik pillanatról a másikra, észrevétlenül gyermekből édesanyává, édesanyából nagymamákká válunk. Hosszú, rejtelmes, rögös út ez, amelyen egyszer a pokol bugyraiba jutunk el, máskor a mennyek kapuit nyitogatjuk. De felbecsülhetetlen érték az, mikor nem egyedül kell a pokolban helytállnunk, és mikor megoszthatjuk valakivel a mennyek kapui mögött rejlő csodákat…

Szeretnék az egész szerkesztőség nevében, Boldog Anyák napját kívánni minden anyukának és nagymamának!