No Comment I. rész

 Vannak időszakok, amikor több kritika is éri a Hungarian Golf Magazint, hogy csak a golf jó oldalát mutatja meg, és a változást előidéző hírek, vélemények nem kapnak elég nyilvánosságot. Ezekre azzal válaszolnánk, hogy mi szeretünk pozitívan, konstruktívan gondolkodni, szeretünk büszkének lenni azokra az eredményekre, amelyeket játékosaink és csapataink elérnek egy-egy szezon során. Az időről időre megjelenő „no comment” cikkeinkben is igyekszünk minél korrektebbül közvetíteni az észrevételeinket, és nem mások lelkébe taposva megfogalmazni esetleges kritikáinkat. Most azonban elérkezettnek láttuk az időt ahhoz, hogy félretegyük az udvariaskodást, kimondjuk, amivel nem értünk egyet és egy újabb problémára hívjuk fel a figyelmet.

Vannak időszakok, amikor több kritika is éri a Hungarian Golf Magazint, hogy csak a golf jó oldalát mutatja meg, és a változást előidéző hírek, vélemények nem kapnak elég nyilvánosságot. Ezekre azzal válaszolnánk, hogy mi szeretünk pozitívan, konstruktívan gondolkodni, szeretünk büszkének lenni azokra az eredményekre, amelyeket játékosaink és csapataink elérnek egy-egy szezon során. Az időről időre megjelenő „no comment” cikkeinkben is igyekszünk minél korrektebbül közvetíteni az észrevételeinket, és nem mások lelkébe taposva megfogalmazni esetleges kritikáinkat. Most azonban elérkezettnek láttuk az időt ahhoz, hogy félretegyük az udvariaskodást, kimondjuk, amivel nem értünk egyet és egy újabb problémára hívjuk fel a figyelmet.
 

Első lépés: tisztázni kell az amatőr és profi státuszt

Az amatőr státuszt nem csak a golfban, de minden sportág esetében nehéz fenntartani. Résztvevői ugyanis elviekben nem szponzorokkal megtámogatott élsportolók, hanem olyan játékosok, akik saját pénzüket, idejüket, energiájukat áldozzák a szeretett sportágra.

Magyarországon mindez azonban csak egy ideig működik, és egy idő után összemosódik az amatőr sport és az élsport. Azok a hivatalosan amatőrként bejegyzett játékosok, akik valójában élsportolóként világ- illetve Európa bajnokságokon, olimpiákon vesznek részt, csak az egyesületüktől, szövetségüktől várhatják, hogy megkapják azt a támogatást, amiből fel tudnak készülni a különböző nagy jelentőségű versenyekre, európai világjátékokra.  De ha ez így van, akkor mi választja el amatőr játékost a profitól? Vagy csak a címke változik?

 
Rió közelében
 

Cikkünket többek közt a közelgő 2016-os Riói Olimpia inspirálta, ahová 112 év után újból bekerült a golf a többi ötkarikás játék közé. Azóta több játékosunk is nyilatkozta, hogy szeretne szerepelni a több évszázadot felölelő, történelmi jelentőségű eseményen. De vajon tudják-e, hogy pontosan mi is szükséges az induláshoz? Hogy jóval több kell hozzá, mint egy álom?

Az Olimpiára való bekerülés feltétele a magasan jegyzett elitsorozatokon való indulás, ahol ranglistapontokkal kvalifikálhatják magukat a játékosok a rendezvényre. A sorozatokba bekerülni azonban közel sem sétagalopp, a helytállásról nem is beszélve.

Golfozóink közül több tehetséges játékos is volt a múltban, akikben meg volt a kellő potencia, hogy igazi profikká, élsportolókká váljanak. Ők azonban vagy saját hibájuk vagy külső tényezők miatt elestek ettől a jövőtől. Szabadkártyával ugyan indulhattak néhány versenyen, beleszagolhattak a profik világába, de segítséget, hátszelet nem kaptak a továbbfejlődéshez. Magyarán: sem megfelelő anyagi támogatás, sem szakmai segítség nem állt a játékosok rendelkezésére, hogy elindulhassanak a magasabb szint felé vezető úton.       

Ahhoz, hogy profi golfozóink születhessenek, majd kijuthassanak a 2016-os Olimpiára és ott jól megállják a helyüket, elsősorban megfelelő anyagi bázisra illetve szakemberekre van szükség, akik menedzselik a fiatal tehetségeket. Jelenleg ugyanis játékosaink egy bizonyos kort elérve bekerülnek egy olyan körforgalomba, ahonnan nem tudják, melyik kijáraton menjenek ki, vagy egyáltalán melyik irányba tartsanak, hogy elindulhassanak a megálmodott karrier felé vezető úton. Csak céltalanul köröznek körbe-körbe, próbálnak érdeklődni innen-onnan, de senki nem tudja megadni a helyes útbaigazítást. Azok, akik erre a feladatra lennének hivatva, nem mutatnak reakciót. A magyar PGA is csak az edzők továbbképzésével tud foglalkozni, többre nincs lehetősége, és a Magyar Golfszövetségnél sem lelhető fel olyan szakember, aki az utánpótlás menedzselésével foglalkozna, aki fel tudná mérni, hogy merre, hogyan tovább. Egy idő után fel kell merülnie a kérdésnek, hogy ki, merre halad, melyik ország melyik akadémiáján mutathatná meg magát, csak az a baj, hogy nincsen olyan, aki ezeket a kérdéseket feltenné.

Ha nincs meg az anyagi háttér, ha nincsen szakember, aki segítsen, játékosaink sosem fognak egyről a kettőre jutni, aminek következtében még a legkiemelkedőbb golfozóink is elkallódnak, és végül feladják karrierjüket.  Ne engedjük, hogy ez így legyen! Ne engedjük elveszni a tehetségeinket, hiszen a közelgő Olimpia kiugrási lehetőség lehet nem csak a golf hazai státuszának megváltozásához, de játékosaink nemzetközi ismertségéhez is! Érdekeljen minket tehetségeink karrierje, törődjünk velük, áldozzunk rájuk, segítsük őket, ne pedig hátráltassuk!

 
Példaképek kellenek!
 

Egy sportágban mindig a példaképek indítják el a folyamatokat. Ők azok, akikre a fiatalok felnézhetnek, akik miatt megszeretik az adott játékot, és elkezdenek sportolni. Vegyük példának Boris Beckert és Steffi Graf-ot, akik elindították Németországban a teniszt a fejlődés útján. Ők olyan példaképekké váltak, akik miatt számtalan ember ismerkedett meg a tenisszel. Ilyen idolokra lenne szüksége a magyar golfnak is.

Mindezek alapján az sem jelent kibúvót, hogy a golfot nagyon költséges játéknak tartják a laikusok, és ezért elkönyvelték a sznobok sportjának. A teniszre mindez nem igaz? Vagy a lovaglásra? Vagy a vívásra, öttusázásra, úszásra? Valóban, a golf nem egy pénztárcát kímélő elfoglaltság. De egyik sport sem az! Különösen akkor, ha valaki azt profi szinten akarja űzni. A legtöbb sport nem az általános sztereotípiák leépítése után indult el a népszerűsítés útján, hanem azáltal, hogy erőt, energiát, pénzt és időt áldoztak rá! Csak követni kellene őket. A golfban már most nagyon jó a helyzet, klubjaink szépen fejlődnek, játékosaink nemzetközi mezőnnyel is felveszik a versenyt. Csak egyszer kellene egy mély lélegzetet venni és befektetni a pályák további fejlesztésébe, az országos marketing kiépítésébe, és nem utolsó sorban, kiemelkedő játékosaink tehetségébe, hiszen utána mindez sokszorosan megtérül.

Zászlóshajónk, Csicsi, töretlenül halad előre, bízunk benne, drukkolunk neki, hogy minél magasabb csúcsokat érjen el és megvalósuljon az álma, ami már összeforrt a miénkkel is. Azonban itt van Hahn Roland is, aki körül nagy a csend. Csak a belterjes médiák, például a Hungarian Golf Magazin publikálja az eredményeit, miközben egy alázatosan gyakorló fiatalemberről van szó, aki szélben, esőben, napsütésben próbálja vágyait megvalósítani. Hogy jó döntés volt-e, hogy olyan fiatalon lett amatőrből profi játékos, az már egy másik gondolatsort érdemelne (ha lett volna olyan sportmenedzser, akihez fordulhatott volna, akkor igen). Tagadhatatlan azonban, hogy egy példaértékű emberről van szó! Úttörője a magyar profi golfnak, ő is példa lehetne a fiatal tehetségeink előtt.

Ahhoz viszont, hogy valaki feljusson a csúcsra, rengeteg álmatlan éjszakát, könnyeket, vért és verítéket is bele kell adnia. Ahogy a nagyok is mondják: „Fájdalom nélkül nincs győzelem!” Roland tör előre, teljes elánnal csinálja, mögötte a családja támogatásával, akik próbálják megvívni a saját harcukat is és áttörni a dzsungelen, hogy gyermekük, a „királyfi”, végre a csúcsra érjen. Lehet, hogy olykor-olykor hoznak rossz döntéseket, vagy rosszul kommunikálnak, de követik elképzeléseiket, és minden követ megmozgatnak, hogy beteljesüljön ez az álom. Nem biztos, hogy az a jó megoldás részükről, hogy szaladnak fűhöz-fához, de mit tenne ön, kedves olvasó, ha lenne egy tehetséges gyereke (aki már valamit le is tett az asztalra) és úgy érezné, egy helyben topog? Megfelelő szakmai tanácsot vagy éppen anyagi támogatást ugyanis nem igazán kapnak.

A Hungarian Golf igyekszik mindent elkövetni annak érdekben, hogy a szülők, az egyes műhelyek, ne külön-külön munkálkodjanak, hanem a golfos berkeken belül - és itt jön az a szó nagybetűvel, „lasssssan leíííírva”, úgy, hogy mindenki megértse – Összefogás legyen a közös jövő reményében. Összefogás, közös gondolkodás nélkül csak folyamatosan összedől az ingatag alapokra épített kártyavárunk és a befektetett energiáink sosem fognak megtérülni. Csak nagy tettekkel lehet nagy eredményeket elérni. Össze kell fognunk, támogatnunk kell sportolóinkat, hiszen nekik is elmondhatatlan erőt ad, amikor maguk mögött tudhatják az egész ország drukkolását, amikor érezhetik, hogy minden honfitársuk szíve egyszerre dobban meg a sikerükért.


A cikk folytatása holnap következik.

 

Versenynaptár

H K Sze Cs P Szo V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31


banner ugynoksegi v2 260px

Keresés