Ígéretünkhöz híven felkerestük Tar László senior golfozónkat, aki beszámolt nekünk a tegnapi eseményekről: 

„Örülök, hogy megkerestek, mert éppen azon törtem a fejem, hogy leírom mi történt valójában.

Először is tisztázni szeretném, hogy a kizárásom jogos volt, mert a saját labdámért én felelek.

A kilences lyukon a nap folyamán először, nem sikerült a drivom. Az engem scoroló német játékos azonban megtalálta a labdámat a szemközti erdőben. Innen folytattam a játékot, de az ütésemet senki sem látta, én úgy éreztem, hogy jól találtam el a labdát, de nem láttam, merre szállt, gondoltuk, hogy előre. A green melletti erdőben kerestük, és én messziről észrevettem egy labdát az egyik bokorban. Nem mentem közelebb, nehogy gyanúsítsanak, hanem hívtam Nagy István, hogy legyen szíves nézze meg, hogy az enyém-e. Ő odajött felemelte a labdát, megnézte, majd visszahelyezte oda ahol találta, és közölte, hogy Wilson Staff amivel én is játszok. Én a labdát nem néztem meg, maradtam 3 méter távolságban. Ezután Nagy István megkérdezte, hogy játszom-e onnan, vagy droppolok, onnan játszottam ahol találtuk.

Kiütöttem a labdát, majd felütöttem green-re. Onnan két puttal juttattam a lyukba. Nagy István csak erre várt, és elkérte az általa azonosított labdát, és mutogatta mint a véres kardot, hogy ez nem az a labbda amivel elkezdtem a játékot, és most már pontosan tudta egyből emlékezett, hogy milyen jelölés volt a labdámon, 15 méter távolságból is.

Természetesen a labda nem volt tiszta, és összekeverhető volt.

Ezután, én vissza akartam menni az előző ütés helyére, hogy az idegen labda után, büntetéssel, de folytassam a játékot, de erre Ő nem volt hajlandó, és elindult a 10-s elütő irányába. Ekkor bírót hívtunk, de sajnos 15 perc várakozás után sem jött senki. A következő csapat már utolért bennünket, és a tízesről elütöttük a labdáinkat, mint később kiderült, ezzel ki is zártam magam.

A tizenegyes elütőről integettünk Juhász Sanyiéknak, akik szóltak a bírónak. Természetesen kizártak.

A hab a tortán, hogy a labdámat megtaláltuk kis hídon túl, ebből számomra világosan kiderült, hogy fát találtam el, amiről visszapattant a labdám, amit Nagy István úgy érzéklet, mintha követ találtam volna el, mert mondta is az ominózus senki által nem látott ütés után.

Akkor az adott helyzetben, nem állt össze a kép előttem, hogy miért azonosította Nagy István a labdámat, ha nem volt az, mi oka volt rá, hiszen addig hiba nélkül játszottam, csupa párt, és mindenben segítőkész voltam. Ezzel a cselekedetével mindenképpen büntetésre ítélt.

Nem értem, nem értem ......

Tiszta a lelkiismeretem, de vajon mindenki elmondhatja ezt magáról?

Lehet, hogy amit most mondtam, csak egy legyintéssel elintézik, de köszönöm, hogy elmondhattam.”- számolt be Tar László.