Kanapétól a kommentátori székig

Az Eurosport kommentátora kölyökként a nappaliban kommentált meccseket a családnak, később szállodaigazgatónak készült. Az elé görgetett akadályok ellenére azonban ma mégis sokan hallgatják Gábor közvetítéseit. Most a kezdetekről, zökkenőkről, és a kitartó küzdelemről mesél.

Az Eurosport kommentátora kölyökként a nappaliban kommentált meccseket a családnak, később szállodaigazgatónak készült. Az elé görgetett akadályok ellenére azonban ma mégis sokan hallgatják Gábor közvetítéseit. Most a kezdetekről, zökkenőkről, és a kitartó küzdelemről mesél.

Hogyan lett belőled sportriporter? Más gyerek inkább tűzoltó vagy rendőr lenne, ha vadakat terelő juhász nem is…

Mint megannyi fiatal kölyök, középiskolás koromban délutánonként én is otthon ültem és néztem a sportközvetítéseket. Mindig belejavítottam, elégedetlenkedtem, amikor nem azt hallottam vissza a tudósítóktól, ami az én fejemben lévő dolgoknak megfelelt volna. Édesanyám ezt egy darabig tűrte, de egy idő után megelégelte és megkérdezte, hogy ha ilyen jól tudom, akkor miért nem csinálom én magam?

Ebben igaza lehetett, azonban mégsem ilyen egyszerű a sportkommentátorrá válás ennyi idősen nem?

Igen, viszont a Napkeltében épp ezekben az időkben indult a Sportriporter kerestetik című műsor, ahova a beszélgetésen felbátorodva, anyukámék jelentkeztek a nevemben. Elmentem a válogatásra, természetesen ki is szórtak azonnal. Kissé csalódottan indultam hazafelé, azonban mielőtt túl messzire juthattam volna, mégis visszahívtak. Volt ugyanis egy focikommentátori feladat, 30 másodpercet kellett kommentálni. Megpróbáltam és Gyenes Andrásnak megtetszett, így végül ott maradhattam gyakornokként, majd belsősként, összesen három éven át dolgoztam a Nap Tv-ben.

Mi volt ezután a következő lépés?

Kaptam egy lehetőséget, hogy kimenjek Amerikába egy televíziós ösztöndíj keretein belül. Ott voltam egy fél évig, majd hazatértem. Akkor azt hittem itthon majd a vörös szőnyeg vár a repülőtéren. Mondanom sem kell, hogy nem így volt. Viszont kaptam egy fülest, hogy az Eurosport tanfolyamot indít, ahova sportriportereket keresnek. Úgy voltam vele, hogy ez az utolsó esély, ha ez nem sikerül, akkor tisztességes munka után kell nézni.

Az, hogy ma is az Eurosport kommentátora vagy, azt mutatja, hogy sikerült… Hogyan kell elképzelni egy sportkommentátort munka közben?

Nem egyszerű… Eleinte bénított a tudat, hogy rengeteg emberhez beszélsz, miközben hallgatod a rendezőt, az angol kommentátort, vagy esetleg a szakértődet, aki melletted ül. Ezt időbe telik megszokni. Én a mai napig nem érzem azt, hogy lezárult a tanulási folyamat, és kész kommentátor vagyok. Nagyon sokat kell még fejlődnöm. Esetleg majd akkor, ha a gyerekeim felnőnek, és már nem igénylik, hogy mindig a nyomukban legyek… Akkor talán lesz elég időm profivá válni.

Hogyan sodort az élet éppen a golf irányába?

Még jó, hogy nem azt kérdezted, hogy miért pont ezt választottam, mert nem tudtam volna rá válaszolni. A helyzet ugyanis az, hogy a helyes kifejezés valóban a sodródás.

A tévénél miután lezajlottak a próbakommentálások, a megmaradt embereknek ki kellett választani a maguk sportját, így aztán egy nap nekem szegezték a kérdést, hogy melyik sportot választom. Direkt nem választottam labdarúgást, vagy olyan sportot, amelyhez „az egész ország ért”. Szerettem volna autó-motor sportot, de végül nem jött össze, de úgy érzem, érdekes sportágakat kommentálhatok a snooker, a darts, vagy a baseball tekintetében…

Ami a golfot illeti, azt tulajdonképpen „hozzám vágták”, korábban erről a sportról nem sokat tudtam… Annak idején a gimnáziumban egyszer kivittek minket egy pályára, hogy megismerkedhessünk az idegenforgalom ezen szegmensével is. Emlékszem, Damian mesélt nekünk a golfról, ami engem akkor marhára nem érdekelt, inkább azon morfondíroztam, hogy a haverom mellé álljak, vagy a lány mellé, aki akkoriban tetszett.

Bekerültél a mélyvízbe... Hogyan tudtál egyik napról a másikra beletanulni?

Nem volt könnyű, és főleg azért nem, mert jóformán senki sem tudott nekem segíteni. Senki sem szólt, hogy a green-t nem zöldnek kéne hívni, egyedül rajtam múlt, hogy magamba szívom-e a megfelelő tudást. Néztem a youtube-os anyagokat, olvastam rengeteget és néztem a tornák közvetítéseit éjjelente. Aztán meg elkezdtem játszani, az volt a legnagyobb segítség. Lementem a Golftanyára, ahol Brúder Balázs a kezembe nyomott egy ütőt. Ez volt az első lökés. Utána Balogh Lacihoz jártam golfozni, manapság Lugosi Balázs próbál velem kezdeni valamit, de nincs könnyű dolga. Nincs annyi időm gyakorolni, mert ha tehetem, a gyerekeimmel és a családommal töltöm a szabadidőm, bár idén elhatároztam, hogy heti két edzést azért megpróbálok kisajtolni magamból.

Mit gondolsz arról a sztereotípiáról, mely szerint a golf a gazdagok sportja?

Örülök neki, hogy a golfos társadalom egyre inkább arra törekszik, hogy legyőzze az efféle előítéleteket. Szerintem a golf semmivel sem drágább, mint ha az ember komolyan véve magától kezd el focizni. A felszerelést ugyanúgy meg kell vásárolnod más sportok esetében is.

Mit kaptál a golftól? Mi az, amivel több lettél, amire megtanított, vagy egyszerűen csak, amiért igazán szereted?

Számomra azért különleges ez a játék, mert egészen más dimenzióba emel. Amikor megvettem az első szettemet, hihetetlenül sokat jelentett a tudat, hogy igen, ez itt az enyém. Tökéletesen kikapcsol, és szerencsére ma már akkor sem vagyok mérges, ha épp nem úgy sikerül valami, ahogy terveztem. Megtanított az önfegyelemre, és arra, hogy a magammal való versengés hatalmas érték. Harcolni kell a pályával, az időjárással és legvégül magammal is. Végül, de nem utolsó sorban pedig nyilván jól esik az is, amikor egy-egy edzés után elfáradok. Sokan mondják, hogy ez afféle nyugdíjas sport, nekik azt javaslom, hogy mielőtt ítélkeznek, próbálják ki egyszer!


banner ugynoksegi v2 260px

Keresés