Lydia Ko már a tavalyi évben beírta magát a történelemkönyvekbe, hiszen minden idők legfiatalabb játékosaként nyert profi versenyt. Idén megvédte a címét, ami újabb elismerést jelent. Pénzt ugyan nem, de megerősítést kapott.

Még mindig sokkos állapotban vagy? Vagy inkább meg vagy lepődve? Milyen érzések kavarognak benned?
Kicsit igen, meg vagyok még mindig lepődve, de elég jól játszottam a pályán, aminek nagyon örülök. A célom az volt a mai napon, hogy -5-ös eredményt érjek el, és, hogy játsszam a saját játékomat. Ha valaki ennél jobb eredményt ért volna el, akkor én sem tudtam volna mit csinálni.

Yani Tseng óta te vagy az első olyan játékos, akinek sikerült címet védenie – persze, nem tagként – az LPGA Touron. Ő ezt a 2010-es és a 2011-es évben hajtotta végre a Women’s British Openen. Az sem volt egyszerű. Tudom, azt mondtad, hogy a torna előtt azért voltak elvárásaid magaddal szemben, és mindenképpen jól akartál játszani, de gondoltad volna, hogy ötütéses előnnyel nyersz majd? Ez egy valóra vált álom?
Igen, mindenképpen egy valóra vált álomról beszélhetünk. Amikor megláttam a piros kabátot, tudtam, hogy ez valami elképesztő. Ki tudja ezt megcsinálni utána? Az, hogy én is megcsináltam, még különlegesebbé teszi ezt a győzelmet. Igen, tavaly 2 vagy 3 ütéssel vezettem, és akkor is nagyon boldog voltam az eredmény miatt. Az idei öt ütés pedig csak hab a tortán.

Milyen érzés úgy odasétálni a legutolsó szakaszhoz, hogy tudod, hogy a győzelem már a zsebedben van?
Nem tudom miért, de amikor ilyen sok ember gyűlik körém, kicsit elfelejtek sétálni is. Mivel gondolkodás nélkül szoktam sétálni a pályán, elég szokatlan volt az a sok ember. Nem is igazán voltam önmagam a pályán. Azon gondolkodtam, hogy milyen furán sétálhatok… Tavaly csipegettem az utolsó szakasznál, de a mai napon konkrétan éheztem. Többet gondolkodtam a sétálásomon, mint bármi máson.

Tudom, hogy már sokszor kérdezték ezt tőled, de hol tartasz most jelenleg, és milyen folyamatokon kell keresztül menned, hogy eldöntsd, hogy profi leszel vagy sem?
Az ilyen kérdésekben a szüleim az illetékesek, ők a főnökeim. Ők fognak segíteni nekem meghozni a helyes döntést a profivá válás kapcsán, és hogy mikor lépjek rá erre az ösvényre. Még csak 16 éves vagyok, és ebben a korban még elég nehéz ilyen komoly döntéseket meghozni. Egyféle munka, ha valaki profivá akar válni. A pénz és minden ilyesmi számít, akárcsak minden ütés. Remélem, hogy a szüleimmel közösen a lehető legjobb döntést fogjuk majd meghozni.

Mesélj egy kicsit a golfpályáról. Gondolom, megszerettétek egymást.
Igen. Én mindenképpen megkedveltem a pályát, és szerencsére ő is engem. A beszédemben is mondtam, hogy a pálya elképesztően jó állapotban volt. A rough egy kicsit magasabb volt, ami ugyan még több kihívás elé állított minket, de nem a könnyed score-ok teszik izgalmassá a versenyt. Tegnap, puttolás közben láttam, hogy miután a játékosok levonultak a pályáról, még akkor is vágták a greeneket, igazítottak rajtuk, és vízzel meg is locsolták. Nagyon sokat törődnek a pályával, de megéri.

Lydia, gondoltál arra a 300.000 dollárra, amit megnyerhettél volna, vagy arra a 600.000 dollárra, amit tavaly tehettél volna zsebre?
Nem, nem igazán. Inbee remekül játszott tavaly. Volt egy kiváló chip ütése a 18-as szakasznál, és Karin is nagyon szépen teljesített a zárónapon. Nem igazán érdekel a pénz.

Nem érdekel?
Nem érdekel, nem érdekel. Még néhányszor elmondhatom, ha szeretnéd.

Olyan játékosok, mint Inbee Park, vagy más koreai játékosok hatalmas sikereket érnek el a golfban. Ez inspirál téged valamennyire? Milyen hatással vannak rád egyáltalán az ő eredményeik? Adsz nekik tanácsot? Vagy, adnak neked ők valamiféle tanácsot?
Semmiképpen sem adok tanácsok senkinek sem. Ki vagyok én, hogy ezt tegyem? Még csak 16 éves vagyok, és csak most csöppenek bele a dolgokba. Ők sokkal nagyobb dolgokat vittek már véghez, mint én. Én vagyok az, aki még mindig tanulási célokkal megy ki a pályára.

Mennyire vagy büszke magadra, hogy történelmet írtál?
Tudod, soha nem gondolkodtam azon, hogy történelmi események részt vevője leszek. Egyébként sem tudom, hol kezdődik a történelem. De, nagyon örülök, hogy részese lehetek. Igazi megtiszteltetés, hogy ilyen nagy nevek között emlegetnek.