Vasárnap véget ért az idei Solheim Cup, és kétség nélkül állíthatjuk, hogy az első napot kivéve, az amerikai gárdának esélye sem volt arra, hogy megkaparintsa a serleget. A kupa történetében először sikerült idegenben győznie az európai gárdának.

Nem állítjuk, hogy a vasárnapi egy-egy elleni küzdelmek puszta formalitásnak tűntek, de valahogyan mégis ez volt az érzésünk. Az idei Solheim Cup tornára mind az amerikai, mind pedig az európai csapat a legjobbjaival állt rajthoz, ám utóbbiak szinte az egész hét folyamán uralták és a kezükben tartották az eseményeket.

Az első napon amolyan bemelegítés volt csupán, ám szombaton már bizony kimutatta a foga fehérjét az európai válogatott. Elképesztő elszántsággal léptek a greenre a hölgyek, az amerikai játékosok pedig nem igazán tudták tartani a lépést. Az idegenben játszó európaiak ötpontos előnnyel a zsebükben vághattak neki a vasárnapi záró ütközetekhez, és ismét nem kellett csalódniuk a drukkereknek. A friss bajnokok a történelem során először hódították el a kupát amerikai földön, ezért a siker talán még édesebb. Lehet a Solheim Cup bárhol, az európai színtéren (is) edződött hölgyek mindenhol megállják a helyüket.

A vasárnapi megmérettetések az Anna Nordqvist-Stacy Lewis párharccal kezdődtek, a két golfozó azonban nem bírt egymással a Colorado Golf Club pályáján. A svéd hölgy – aki szombaton egy elképesztő hole in one-t mutatott be – sokáig vezette az összecsapást, ám Lewis a hátsó szakaszokon megtalálta a saját ritmusát, és végül sikerült egálra mentenie a mérkőzést.

A nap második összecsapása golftörténelmi esemény volt, hiszen a tapasztalt amerikai, Paula Creamer nézett farkasszemet a mindösszesen 17 éves Charley Hull-al, aki nem mellesleg minden idők legfiatalabb Solheim Cup részt vevője volt. A brit hölgy, vagy inkább a brit tinédzser a 2. szakaszon ugyan még hibázott egyet, amit ellenfele ki is használt, ám ezt követően teljesen demoralizálta kiváló játékával az amerikait, aki csak pislogni tudott a pályán. Hull sorozatban termelte a nyerő ütéseket, és a 14-es szakasznál már el is dőlt a pont sorsa. Az ováció természetesen elképesztő volt, hiszen egy ennyire nívós versenyen, egy ilyen kiélezett helyzetben ilyen „simán” nyerni, ennyi idősen, na, az a nem semmi.

„Hogy őszinte legyek, egyáltalán nem voltam ideges a mai napon. Ez azért lehet, mert mindig is ugyanúgy tekintettem a golfra. Nem fogok belehalni, ha elhibázok egy ütést. Csak lendítek, megkeresem a labdát, aztán ütök megint.” – összegzett vasárnap Hull.

Az amerikai álmokat tartotta életben Brittany Lang, aki kis híján lemásolta Hull score kártyáját, hiszen ellenfelének, Azahara Munoznak egyetlen pontot engedett át a kör elején, aztán már nem volt mese. Az amerikai rendkívül magabiztosan ragadott ütőt, és a 17-es szakasznál már el is dőlt az újabb pont sorsa, ezúttal a hazai pályán játszó gárda javára. De az előny természetesen még így tetemes maradt.

A nap következő mérkőzésén Carlota Ciganda fogadta a greenen Morgan Presselt, aki nem igazán tudott hozzászagolni a dolgokhoz vasárnap. Ciganda már rögtön a 2. szakasznál birdiet ért el, majd a 9-esen ismét növelni tudta az előnyét, amit megismételt a 13-as, a 15-ös és a 16-os szakaszoknál is, így az európai csapat ismét pontot szerzett, ráadásul nem kis fölénnyel sikerült gyarapítani azok számát.

Caroline Hedwall egy rendkívül kiélezett és izgalmas mérkőzésen szerzett újabb pontot az európai csapatnak, bár eléggé kicentizte a dolgokat, hiszen minden a 18-as szakaszon dőlt el. A svéd hölgy egyébként egészen a 7-es szakaszig vezetett, majd ellenfele, Michelle Wie kiegyenlített, és át is vette a vezetést, amit egészen a 16-os szakaszig magánál is tartott. A legutolsó szakaszok elképesztő izgalmak közepette zajlottak, a szurkolókon pedig érezni lehet a feszültséget. A tapasztalt svéd golfozó azonban egy birdievel pontot mentett.

Ezután következett 3 olyan összecsapás is az idei Solheim Cup döntőjében, ahol a felek nem tudtak dűlőre jutni egymással. Catriona Matthew az utolsó pillanatban hozta egálra a mérkőzést Gerina Piller ellenében, ahogyan ezt megtette Lizette Salas is a norvég Suzann Pettersen ellenében. Az amerikai csapat egyik üdvöskéje, Jessica Korda végig vezette a saját összecsapását, ám a 18-ason Giulia Sergas tett arról, hogy ne örülhessenek korán az amerikai drukkerek. A pontok tehát maradtak a helyükön.

Lexi Thompson törte meg a pontcsendet, miután rendkívül simán, 4&3 arányban legyőzte Caroline Massont, reményt adva az amerikai gárdának és a szurkolóknak. Jodi Ewart azonban nem sokkal később ismét az európaiak szemébe generálta az örömkönnyeket, mivel 3&2 arányban legyőzte Brittany Lincicome-ot. Beatriz Recarinak sem okozott különösebb problémát, hogy túllépjen amerikai ellenfelén, és végig vezetve, végül 2&1 arányban nyert Angela Stanford ellen. A nap utolsó mérkőzésén a pontok már nem vándoroltak, mivel Karine Icher és Cristie Kerr nem bírt egymással, de a végeredmény önmagáért beszél.

Az európai csapat végül 18.0-10.0 arányban felülmúlta idén az amerikai válogatottat, mondhatjuk, hogy kifejezetten simán, és ezzel sikerült otthon tartaniuk az impozáns kupát. Gratulálunk!