A száraz tényekről, ha úgy tetszik, csupán az eredményekről már beszámoltunk a tegnap lezárult Young Masters-el kapcsolatban. Érzelmeinket azonban nehezebb megfogalmazni.

A realitás teljesen rányomta bélyegét játékunkra, így az történt, amit várhattunk, mégis, titkon reménykedtünk az elrugaszkodásban.

A számok azt diktálják, hogy jól játszottunk, hiszen játékosaink legtöbbször playing hendikepjük körüli eredményeket hoztak, és csak a fiúk részéről láthattunk két csúnya kisiklást, amit kompenzált a lányok két PHcp-jükhöz képest mínuszos eredménye. A bosszantó az, hogy a végső győztesek folyamatosan hozzák a kiugró score-okat. Innen küldjük külön gratulációnkat például Covadonga Sanjuan-nak, aki minden nap mínuszt tudott játszani és így könnyedén aratott rajt-cél győzelmet a lányok mezőnyében.

De, hogy gondolatban hazatérjünk, nagyon szép lett Rózsa Csilla eredménye is. Ha a többi játékosunk megbocsát, szerintünk elmondhatjuk, hogy a legtöbben itthonról Csilla eredményét követték kiemelt figyelemmel. Mint már azt másik cikkünkben megemlítettük, a játékos korábbi interjúiban mindig azt hangsúlyozta, hogy az idei Young Masters-en jobban akar játszani, mint a tavalyin, ami össze is jött neki. Ha a játékos elégedett (bár még nem beszéltünk vele arról, hogy ez valóban így van-e, csupán korábbi nyilatkozataira támaszkodhatunk), akkor miért van bennünk mégis hiányérzet? Nem nagyon, csak egy kicsit. Hogy valami még nincs ott. Valami nagyon apró dolog még hiányzik!

Talán nem kell bizonygatnunk, hogy minden magyar golfozóval egyetemben mennyire rajongunk mi is Csicsiért (elvégre tavasszal még szerelmi vallomást is címeztünk neki). Versenyről versenyre azonban mindig ott motoszkál bennünk valami, amitől nem érezzük a teljes elégedettséget. Mindig összejön neki egy-egy jobb nap, amivel megmutatja, hogy mire képes, a következő napon viszont – Uram bocsáss – mintha megtorpanna. Talán ez fiatal korából is adódik, hiszen minden vele egykorú játékosunkról elmondtuk már, hogy mennyire nehéz dolguk van kamaszkorban játszani ezt a leginkább higgadtságot és megfontoltságot igénylő sportágat, miközben tudjuk, a kamaszokra talán ez a két tulajdonság a legkevésbé jellemző.

Sokat hallottuk már azt is (leginkább edzőktől), hogy egy játékosnak valamiféle képzeletbeli falat kell áttörnie ahhoz, hogy a nulla körüli eredmények helyett tudjon már mínuszokat játszani. Jelen állás szerint Csilla éppen a következő falat ostromolja. Azt a falat, amit ahhoz kell áttörnie, hogy az egy napos mínusz után a következő játéknapokon is nulla alá mehessen. Ez nem kritika, egyszerűen álmaink megfogalmazása. Szép most a negyedik hely, de epekedve várjuk, hogy játékosunk ledöntse a következő akadályt. Mi szeretnénk a legjobban azt mondani, hogy „igen kedves olvasóink, Csilla áttörte a falat és megnyerte a versenyt”. Mindig  elmondjuk és most is el kell mondanunk, hosszú még az út, de legígéretesebb hazai golfozónk tavalyi és idei nemzetközi eredményeivel már annyira feltüzelte elvárásainkat, hogy versenyről versenyre azért imádkozunk, hogy az utolsó ütés után leírhassuk, . Igen, csupa nagybetűvel, mert akkora dolog lesz, amikor minden nehézség ellenére és a sok szép eredmény után Csicsi végre a dobogó legfelső fokáról fog integetni.

Addig is játékosunkhoz szólunk, és azt mondjuk, köszönjük, hogy vagy nekünk! Az egész magyar golf nevében!