Csak a serlegek maradtak

Tegnap már beszámoltunk a hétvégi Magyar Kupa eredményeiről és a győztesek kiléte is köztudott már. Azonban mégis csak ez volt a három nagy hazai verseny közül az egyik, így úgy éreztük, hogy egy hosszabb cikkben is megemlékezünk egy-két játékosunk eredményéről, illetve magáról a versenyről.

Tegnap már beszámoltunk a hétvégi Magyar Kupa eredményeiről és a győztesek kiléte is köztudott már. Azonban mégis csak ez volt a három nagy hazai verseny közül az egyik, így úgy éreztük, hogy egy hosszabb cikkben is megemlékezünk egy-két játékosunk eredményéről, illetve magáról a versenyről.

Mivel lehetne mással kezdeni, mint Rózsa Csilla játékával. Csicsi egyértelműen kiemelkedik a mezőnyből és győzelme kötelező is volt. Remek játékot produkált, egyedül csak a greenek tréfálták meg, de ezzel nem volt egyedül és a későbbiekben vissza is fogunk még térni erre a témára. Csicsi ennek ellenére ragyogó színfoltja a magyar golfnak és örülhetünk, hogy van egy ilyen játékosunk.

Nem akarjuk azonban leírni a dobogó többi helyezettjét sem. Horváth Ádám például hatalmas gratulációt érdemel. Elgondolkodtató, hogy mi lenne, ha több játéklehetősége lenne ennek a srácnak, ha mondjuk ő is elmenne magántanulónak, mint ahogy azt sokan csinálják, és ha több ideje lenne edzeni. Bizonyára a másik kiemelkedő játékosunkról beszélnénk az ő személyében, aki már a tavalyi Young Masters zárónapján, illetve az idei Reménységek Tornáján és a hétvégi verseny második napján is megmutatta mire képes.

Herr Tamás a dobogó harmadik fokán még mindig viseli a fehér ló szerepét. Kint volt Amerikában tanulni, de tavaly hazajött. Mindenki tudja, hogy sokat fektetett már a golfba, és folyamatosan teljesítménykényszer alatt játszik, hiszen egy ilyen játékostól mindenki eredményeket vár.

A versenyen Csicsi mellett Jakobi Andris volt a másik játékos, aki mindkét napon 80 alatt tudott játszani. Bár a fiú eredményeivel csak a negyedik helyet tudta megszerezni, ő mindenképpen egy fantasztikus jelenség a magyar golfban. Humorával, szeleburdiságával, langalétaságával kitűnik a mezőnyből és egyébként játéka sem gyenge, miközben a Highland-en golfozgatva, marshallkodva igazából nincsen állandó edzője. Igaz, Brúder Balázzsal tavaly már edzettek együtt a Magyar Bajnokság előtt és erre minden bizonnyal idén is sor kerül, de nagy kérdés, hogy a Highland edzői, Szigeti vagy Tóbiás, miért nem fogják be ezt a fiút egy komolyabb edzésmunkára. Ő az a játékos, akinek teljesítményét mindenképpen érdemes lenne megnézetni a Jason Floyd Akadémiánál, mert egészen biztosan nagy potenciál van a képességeiben.

Ott van utána Horváth Marcell, akinek legnagyobb problémája az ingadozó formája. A második napon láthattuk, hogy mire képes igazából, de az nem létezik, hogy valaki szombaton 15 ütéssel rosszabbat játsszon, mint vasárnap. Illetve sajnos létezik ilyen, hiszen Marcell ezt idén már a Reménységek Versenyén is megcsinálta egyszer. Ha a hektikusságát ki tudná küszöbölni, ez a játékos mindenre képes lenne.

Meg kell még említetünk Tóth Janót, aki idén bár visszatért az aktív golféletbe, azért tudni kell, a többszörös bajnoknak már a golfon kívül is van élete, már nem a versenyzés a fő prioritása. Visszatérésének híre reméljük, kedvet ad több más golfos társunknak is, akik már egy ideje nem fogtak ütőt. Gondolunk itt Muskovszky Balázsra, Németh Olivérre, vagy Kővári Danira, akit szintén visszavárunk tengerentúli tanulmányai befejeztével. Apropó tanulmányok. Szeberényi Máté talán egy kategóriába sorolható Horváth Ádámmal, bár Máténak még jobban lefoglalja idejét az iskola (Ádám a suli mellett azért eljárt edzeni a télen, míg Máté csak tanulmányaira koncentrált). Tavaly láttuk, hogy tud játszani, de most egy egész telet hagyott ki a golffal, ami teljesen szétszedte a játékát és ez látszott is.

Ha már a sulinál tartunk, meg kell említeni Berta Mátét is, aki nem véletlenül válogatott, hiszen kellemesen, higgadtan tudta játszani a golfot, még akkor is, ha néha az ütések nem kedve szerint sikerültek. A score-ja sajnos azonban nem azt mutatja, amit tud, bár tegyük hozzá, úgy játszotta végig a két napos versenyt, hogy a héten a középiskolai érettségiken van már jelenése.

Akik nagy csalódást okoztak, az Eiring Kristóf és Csányi Olivér volt. Előbbinél teljesen érhetetlen, hogy mi történt, hogyan esett szét ennyire a hétvégére, míg utóbbinak jó tanulólecke volt, hogy a range bizony teljesen más, mint a pálya és a pálya egyébként 18 lyukból áll.

Mindkét játékos híres arról, hogy szorgalmas. Nagy vágyaik és álmaik vannak. Alázat nélkül az álmok megvalósíthatatlanok. Különösen érthetetlen ez Csányi Olivérnél aki részt vett a Jason Floyd Akadémia felmérésén is, és láthatta, hogy hogyan készülnek a hasonló korú játékostársai. Olivértről sokat várunk, és legyen ez egy figyelmeztető jel, hogy az élet nem enged kilengéseket. Ő nagy reménység és titok birtokában van.

Ott volt a versenyen még mindkét Rózsa fiú, Dávid és Dániel is. Dávidnak a leckéje az volt, hogy a golf 18 szakaszig tart. Az idősebb fivér az első lyukakat leszámítva nem kezdett fényesen az első napon, de a második napon 9 szakasz után már +1-gyel fordult. Sajnos azonban a végén megint többet hibázott, így, bár bőven javított szombati eredményén, az igazán hangzatos score vasárnap is elmaradt. Hozzá kell azonban tenni, Dávid így is felállhatott egy képzeletbeli dobogóra, hiszen azon kevés versenyző közt volt, akik a Magyar Kupán javítottak hendikepjükön. A fiatal játékos nagyon sok energiát fektet mostanában a golfba, de nem szabad, hogy túlságosan rágörcsöljön a dologra, mert egyébként egy magabiztos kezű golfozóról van szó, akitől sokat várhatunk a következő években. Mellette Rózsa Dani, az ifjú Holló Zsomborral, azon fiatalabb játékosok közé tartoznak, akikre oda kell figyelni. Mindketten olyan ütéseket mutattak be helyenként, amiket az előttük járó juniorok is megirigyelhettek volna, úgyhogy a mostani reménységeinknek most már a hátuk mögé is kell figyelni, hiszen a „kicsik” egyre csak jönnek fel. Ezekhez a fiatalokhoz tartozik még a lányok közül Kiss Polett és Angyal Sára, akik szintén a második hullám feltörekvő játékosai és érdemes lesz odafigyelni rájuk a jövőben.

Ami jó hír, hogy a lányok frontján a már említetteken kívül is csak erősödünk. Itt van Vadkerti Adél és Vu Fanny, akik mindketten nagy reménységű játékosok. Fanny esetében folyamatosan és még mindig az önbizalom hiányát szajkózzuk, de ugyanúgy igaz ez Adélra is. Mindkettejüknek meg kell erősíteni a hitüket saját magukban és a játékukban.

A felnőttekre rátérve, a nagy öregek még mindig ott vannak a szeren. Zilahy, Kramer, Ralph Müller, Csepregi mind remek játékosok, de való igaz, hogy most egyikük sem tudta hozni azt, amit vártunk tőlük. Kivéve mondjuk Batta Krisztát, aki a hölgyek közt kötelezően vitte a pálmát. Ha már a nőknél tartunk, az ő mezőnyükben történt egy sajnálatos baleset is, ugyanis Sárközi Henrietta egy erdőből való ütés alkalmával fába ütött és eltörte a kisujját. A játékost most 2-3 hétig nélkülöznünk kell a versenyekről.

A szeniorok között is van kiről beszélni. Rétyi Sándor győzelme szerintünk például meglepetés volt, de egyúttal megérdemelt is. Ne feledjük, olyanokat előzött meg, mint Tar László, Koplányi Tibor vagy Kovács Titusz. Utóbbinak ez volt az első versenye az idén és még sérülten (vállizomszakadás) is játszott. A második napon egész nap érezte a vállát és ő is azon játékosok között volt, aki nem találta a meglepően lassú greenek tempóját. A szenior nőknél nem volt meglepetés, Szűcs Gabriella többszörös bajnokhoz méltóan hozta a győzelmet.

Összességében sajnos nagyon hosszúra nyúlt a verseny. Többen is felvetették, hogy a versenyen alacsonyabb hcp-határt kellene húzni, vagy éppen cut-rendszert kellene bevezetni, ezzel is több rangot adni a versenynek és több motivációt adni a játékosoknak. A rangra igazából panasz nem lehetne, hiszen a jelentkezők számán látszik a verseny presztízse, de az egyszerűen nem lehet, hogy a legjobb játékosok hat órán át játszanak, miközben több helyen torlódás alakult ki és talán büntetőpontok is maradtak kiosztatlanul.

A másik nagy kérdés, amiről már volt szó a cikkben, hogy az egyébként kiváló minőségű pályán miért voltak ennyire lassúak a greenek. Választ erre igazából magunktól nem találhatunk, inkább reménykedünk benne, hogy a probléma hamar megoldódik.

A versenyen persze történt egy-két érdekes dolog a pályán kívül is, hiszen például a hétvégén bemutatták az MGSZ új főtitkárát, Tasi Lászlót, aki nem ismeretlen a magyar golfozók számára, hiszen korábban éveken keresztül a gödi pályának volt az ügyvezető igazgatója. Tasi a versenyen mindenhol jelen volt, már most próbálta segíteni a gördülékeny lebonyolítást és elmondta, bízik benne, hogy tudása segíti majd a golf fejlődését.

A verseny végén volt még a díjátadó ünnepség, amin Sugár András is beszédet mondott, megköszönve a Sarlós család munkáját és a versenyzők részvételét. Az egyetlen szomorúságunk csupán az volt, hogy a verseny annyira elhúzódott, hogy az eredményhirdetésre csak a serlegek és a díjazottak maradtak ott, de utóbbiak közül sem mindenki. Sarlós Tibor, a Royal Balaton elnöke megígérte, hogy a jövőben mindent megtesznek azért, hogy a játékosok a díjátadóra is ott maradjanak a klubnál.

Zárszóként elmondhatjuk, hogy az időjárás nagyon kegyes volt a golfozókkal és az első napi ételek is nagyon finomak voltak és bár az apró hiányosságokat megemlítettük (többen is értékelték volna, ha a második napon is egy tál melegétellel várják a beérkező játékosokat), azért összességében egy magas színvonalú és jó hangulatú versenyen vagyunk túl. Ahogy Jakobi Andris mondta a verseny előtt: „nem győzni megyek, része akarok lenni a csapatnak!”

 


banner ugynoksegi v2 260px

Keresés