Fehérorosz küzdőszellem

Az idei Australian Open női egyesének döntője mindenképpen a szívósságról, a talpon maradásról, és az emberfeletti küzdésről szólt. Victoria Azarenka a sírból hozta vissza a mérkőzést, és látványos mélyrepülése után kevesen fogadtak volna rá.

Az idei Australian Open női egyesének döntője mindenképpen a szívósságról, a talpon maradásról, és az emberfeletti küzdésről szólt. Victoria Azarenka a sírból hozta vissza a mérkőzést, és látványos mélyrepülése után kevesen fogadtak volna rá.


Ahogyan a golfban, úgy a teniszben is érvényes az a megállapítás, hogy addig nincs vége semminek sem, és addig van remény, amíg hivatalosan is véget nem ér az összecsapás. Amíg még néhány szakasz is hátravan, a labdák még nem gurultak bele a lyukba, addig még él a remény. És szintén. Amíg az egyik sportoló nincsen birtokában a megfelelő mennyiségű szettgyőzelemnek, és vannak még szervák hátra, van remény. Az idei Australian Open női egyes döntőjében nem teniszt láthattunk, hanem hibahalmozást, mivel a jó játékot felemésztette a játékosok idegessége, a túlélés pedig elképesztő energiákat igényelt mindkét indulótól, így a szép és látványos megoldásokra már valóban nem maradt spiritusz. Ha fényes ütéseket nem is láttunk, az emberi természetről mégis kaptunk valamiféle látványrajzot, az ösztönök harcában pedig mind Victoria Azarenka, mind pedig Li Na jelesre vizsgázott.


Érdemes elmondanunk, hogy a döntő nem mindennapi körülmények között zajlott. Ausztráliában az egész torna alatt tombolt a hőség, szombaton azonban hűvös lett az idő és a szél is ijesztgetett olykor-olykor. Az anyatermészet így adott jelzést mindenki számára, hogy ez a nap, ez az összecsapás nem olyan lesz, mint a többi. A címvédő fehérorosz kivívta a közönség ellenszenvét még az elődöntők alatt, így semmi jóra nem számíthatott. Azarenka ugyanis vélt vagy valós pánikrohamra hivatkozva 10 percig váratta ellenfelét az ominózus összecsapáson, ami beleütközik a 3 perces időkeretbe, amit a szabályok írnak elő. A mérkőzést végül megnyerte a 23 éves Azarenka, és készülhetett a címvédésre. A szurkolók, nézők azonban színjátszásnak könyvelték el az esetet, és úgy voltak vele, hogy ha a döntőben drukkolni kell valakinek, az biztosan Li Na lesz, aki közel 31 évesen még mindig elnyűhetetlen.


Érdekes szituáció volt, hiszen az előzetes tervekkel ellentétben nem Serena Williams vagy Maria Sharapova vívta a döntőt, hanem a fiatal fehérorosz és a tapasztalt kínai. Tény, a szurkolók döntő többsége a kínainak szorított, Azarenkát pedig csak megtűrték a pályán. Persze, néhány rosszmájú bekiabáláson túl semmi komolyabb nem történt. De, vajon milyen érzés lehet kimenni a pályára úgy, hogy tudod, a közönség valamiért nem csíp téged? Talán megpróbálod az okokat megkeresni, de inkább azt a kérdést teszed fel magadnak, hogy a kritikus pillanatokban ki fog erőt adni, ha nem a közönség? Ki fog őszintén éljenezni egy jól kivitelezett ütésem után? Úgy kimenni a pályára, hogy tudod, hogy a közönség nincs veled, kegyetlen érzés lehet. Azarenkán meg is látszott a teher, hiszen az első szettben eltűnt, lezuhant a béke feneke alá, ahonnan sehogyan sem tudott kimászni. Ellenfele természetesen kapva kapott az alkalmon, és rengeteg hibával ugyan, de behúzta az első menetet, kis túlzással, de nyugodtan mondhatjuk, hogy kiütéssel.


Li Na 6-4-es első szettes győzelme sokat jelentett, hiszen a nőknél két nyert szettig megy a küzdelem, így fél lábbal már bent toporgott a bajnokok között. A számokból ugyan úgy tűnhet, hogy szoros volt a küzdelem, de ez csak a látszat. Azarenka sehol sem volt a pályán, és csakis ellenfele hibáiból táplálkozott. Hiányzott a tűz, az erő, a pontosság, a koncentráltság, és legfőképpen a mentális egyensúly. Nem állíthatjuk, hogy a kínai klasszisokkal jobb teljesítményt nyújtott, de többször tudott úrrá lenni izgulásán, így az első szett végén ő örülhetett. De aztán jött a második, ahol minden megváltozott és nem várt események zavarták meg az álló vizet.


Azarenka nem azért nem játszott jól, mert megijedt ellenfelétől vagy hasonló. Agyilag olyan állapotban volt, hogy tehetsége és biztos keze szemernyit sem tudta kompenzálni ezt a periódust. A szünet azonban megtette hatását. A fehérorosznak szüksége volt arra, hogy megnyerje vége első adogatójátékát, amivel egy kis önbizalomra akart szert tenni. Másképpen nem megy. A második szett elején Azarenka hozta a sajátját, majd elvette ellenfeléjét is, majd ismét hozta a sajátját. 3-0-ra elhúzott a címvédő, ami valóban hatalmas lökést adott neki. Érezte, hogy meg tudja csinálni, menni kell tovább. Kizárta a közönséget, a Grand Slam döntő súlyos terhét, és csakis magára koncentrált. Ezt követően Li Na megsérült. Azarenkának biztosan ismerős volt a helyzet, de tudta, hogy szívós ellenféllel van dolga, ezért nem csücsült a padon az ápolás ideje alatt, hanem melegített. Egy kifordult boka miatt állt a játék, ám a kínai játékos összeragasztott lábbal és összeszorított fogakkal készen állt a harcra.


Nem látszott semmi különbség a kínai mozgásán, és úgy tűnt, hogy még egy kicsit fel is spannolta magát a sérülésen. Azarenka azonban annyira felszívta magát, hogy már csak azért is meg akarta mutatni mindenkinek, hogy milyen fából faragták. Szoros küzdelemben, de végül behúzta a második szettet 6-4-re. A harmadik és egyben döntőt szettben fej-fej mellett haladtak a játékosok, majd egy 10 perces szünet érkezett az ünnepi tűzijáték miatt. 10 perc rengeteg idő az izmoknak. Ennyi idő alatt annyira megpihennek a lábak és a karok, hogy nehéz azonnal visszazökkenni a normális kerékvágásba. A hölgyeknek azonban nem volt választásuk, ismét ütőt kellett ragadni. A szünet után a kínai ismét megsérült, és úgy tűnt, hogy némi agyrázkódás lesz a dologból, de az eset nem volt ennyire súlyos. Két sérülés egy meccsen, egy Grand Slam döntőben. Nem mindennapi. Ahogyan az sem, ahogy Li Na kezelte a helyzetet. Nincs fájdalom, munka van.


A döntő játékrészben egyértelműen a fehérorosz dominált, ellenfele pedig nem tudta felvenni az immáron profikhoz méltó ritmust, és képtelen volt a fontos pillanatokban valamiféle pluszt hozzáadni a mérkőzéshez. Azarenka bebizonyította, hogy ellenszélben is kiválóan helyt tud állni, és nem véletlenül trónol ott a világranglista élén. Ezt a győzelmet már nem lehetett elvenni a fehérorosz játékostól. Felküzdötte magát a mélyből, megharcolt a közönséggel és saját magával, és döntött. Fejben döntött, majd 6-3-ra behúzta a harmadik szettet. A tehetsége eddig is adott volt, ám sokáig nem volt képes meghaladni saját magát, de az a küzdőszellem, az a túlélési ösztön, ami benne munkálkodott, végül meghozta a gyümölcsét. Elképesztő emberi összecsapást láthattunk és érezhettünk a döntő alatt, ami tanulságos élmény volt. Gratulálunk a győztesnek!


banner ugynoksegi v2 260px

Keresés