Vasárnap a PGA Touron is bajnokot avattak, mégpedig nem is akármilyen körülmények között. Behozhatatlannak tűnő előnyét Scott Stallings leapasztotta, a playoffban pedig három játékosnak is ütőt kellett ragadnia.

Abu Dhabiban is volt izgalom bőven – ha csak Justin Rose menetelésére gondolunk -, de ami Kaliforniában zajlott, az maga volt a borzongás. A Humana Challenge elnevezésű tornán jó néhány nagy névvel találkozhattunk, ám akadtak a mezőnyben ambiciózus újoncok is, akik profi módon vették fel a kesztyűt a nagykutyákkal. Egyikük még a playoffba is bejutott, de ne szaladjunk ennyire előre.

A hét egyik legkitartóbb menetelését Scott Stallings mutatta be, aki a zárónapot hatütéses előnyből kezdhette meg, a mögötte felsorakozó játékosok jó része pedig szentül hitte, hogy vasárnap nem terem majd nekik semmiféle babér, maximum a második helyért folyhat majd ádáz küzdelem. Nos, a sors – vagy inkább Stallings – közbeszólt, bár az amerikai rendkívül jól kezdte meg a zárókörét – az első 11 szakaszon 5 birdie-t ütött -, a hátsó szakaszoknál érkeztek a bogey-k, és végül egy 70-es körrel zárt, így pontosan egyetlen ponttal maradt le a playoffról.

Tudniillik, három másik játékos tökéletesen ki tudta használni az abszolút vezetőnek hitt kollégájuknak a végzetes botlását, így azonnal begyújtották a rakétákat. Brian Gay vasárnap egy 63-as körrel zárt, a svéd újonc, David Lingmerth 62-vel, a trió harmadik tagja, Charles Howell III pedig 64-gyel. Mindez azt jelentette, hogy mindhármuk neve mellett délután -25-öt láthattunk, így következhetett a hirtelen halál.

Lingmerth már az első extra szakasznál kiszállt a játékból, miután becélozta a közeli tavat, ám a másik két golfozó továbbra is állta a sarat. A második lyuk azonban kifogott Howellen, Gay ellenben elképesztő ütéssel indított. A kupa sorsa eldőlt. Az amerikainak ez volt karrierje során a negyedik PGA Tour győzelme, amiért bizony nem mindennapi küzdelmet kellett lefolytatnia. A bajnok így nyilatkozott a nap végén: „Még mindig egy kicsit sokkos állapotban vagyok. A pályán olyan gyorsan történtek a dolgok, hogy a végét már nem is igazán tudtam követni. Tavaly szenvedtem, de a hosszú és kitartó munkának köszönhetően megérte várni. Szerettem volna ezt az évet koncentráltan, feltöltődve kezdeni, és sokat segített az is, hogy végig hittem magamban.”

Howell, aki ugyancsak szépen játszott az egész hét során így összegzett: „Bárki, aki azt mondja, hogy a golf csupa szórakozás meg minden, az biztosan nem próbált meg valóban élni a játékkal. Soha nem mondanám a golfra, hogy ez puszta szórakozás. Ez sokkal másabb annál. Ez a sport kemény mentális kihívások elé állítja az embert.” Milyen igaz. Az amerikai tehát bebizonyította, hogy a kitartó munkának van gyümölcse, ám a golf sokkal több puszta ütögetésnél és sétálgatásnál, hiszen a kellő momentumban mindennek passzolnia kell ahhoz, hogy valaki teljes értékű bajnok legyen.

Stallings pedig, akinek a zárónapi teljesítményén múlott talán a legtöbb így nyilatkozott, rendkívül szimpatikus hangnemben: „Vannak jó és rossz napjaid, de ha élet-halál harcot próbálsz vívni kint a pályán, és ez alapján fogod fel az ütéseidet, akkor a karriered biztosan nem lesz hosszú életű. Nagyszerűen éreztem magam a pályán, és ideges sem voltam. A hátsó szakaszoknál hibáztam, amely hibákat a jövőben nem szabad majd elkövetnem. Ebből az esetből is mindenképpen tanulni fogok.”

Forrás: pgatour.com

A nap ütése