Igazán sajnáljuk, hogy egyáltalán meg kell szólalnunk egy ilyen üggyel kapcsolatban. Azonban mi sem mehetünk el szó nélkül a nemrég a magyar sajtóban megjelent golffal foglalkozó cikk mellett.

Persze sokat mondogatjuk, hogy milyen jó lenne, ha a magyar golfozókat észrevenné a sajtó és nem csak az egyébként is ezzel a sporttal foglalkozó hazai honlapok írnának egyes játékosaink sikeréről, vagy esetlegesen a sportág kisebb sikereiről. Igazán kár, hogy most egyáltalán megjelent valami a magyar golfról, és annak valamilyen okból egy ennyire negatív megnyilvánulásnak kellett lennie.

Sajnos van egy olyan érzésünk, hogy az író megrendelésre írta ezt a cikket és nem végzett alapos kutatómunkát. Az ominózus pályázaton, amin három magyar golfklub pénzt nyert a juniorprogram fellendítésére, más sportágak is kaptak támogatást. Miért pont a golfba kellett belekötnie az írónak? Talán az amúgy is ráragasztott sztereotípiák miatt ez tűnt a legkönnyebb célpontnak? Hiszen a legtöbb TV illetve mozifilm is – ez legyen amerikai, angol, stb… gyártású – mind az együgyű, gazdag, idióta golfost próbálja bemutatni, mint például a tegnap esti Golfőrültek. Persze vannak kivételek, de kevés.

Igazán kár az is, hogy a már említett újságíró-kolléga félinformációkra támaszkodik és már nem működő golfportálok több, mint egy évvel ezelőtti cikkeire hivatkozik, amikor alátámasztja, vagy legalábbis hiszi, hogy alátámasztja elméletét, miszerint nincs mire pénzt fordítani az itthoni golfban. Holott még az említett portáloknak több akkori cikke is foglalkozott a fiatal tehetségekkel. Lugosi Tamás, Szurovszky Zsófia, Kővári Dániel, hogy csak hármat említsünk.

Lehet, hogy idealista a hozzáállásunk, de mi azon a véleményen vagyunk, hogy minden sport - játsszák azt akárhányan az országban – megérdemli a támogatást. Különösen, hogyha a juniorok testmozgásáról van szó. Bármilyen utánpótlás támogatás jól jön bármilyen sportágnak. Szélsőséges érvként mondhatnánk, hogy talán egyes fiatalokat éppen a sport tartja távol az utcától.

Ráadásul az évek során láttunk már néhány tehetséget, akik egy idő után azért fordultak el a golfkarriertől, mert akadályokba ütköztek és senkitől nem kaptak megfelelő támogatást ahhoz, hogy továbbfejlődjenek. Már csak ezért sem mondhatjuk, hogy a pénz felesleges lenne.

Olyat kijelenteni pedig, hogy „a magyar golfsportot lényegében sehol a világon nem jegyzik” egyszerűen értelmetlen most, hogy Rózsa Csilla vezeti a WJGS világranglistáját.

Egyébként egy kicsit mi is magunkra vettük a cikket, hiszen az író az egyik klub pályázati pénzre való érdemtelenségét bizonyítván azt találta írni, hogy „a klub tehetséggondozó tevékenységének szintén nincs nyoma az interneten.”

Egyrészt sajnos igaz és szomorú a tény, hogy a hazai klubok weboldalaikon nem reklámozzák saját nevelésű játékosaikat, másrészről viszont szomorú és igaz a tény, hogy a cikk írója nem talált rá a Hungarian Golf Magazin portáljára, ami rendszeresen készít interjúkat edzőkkel, junior játékosokkal külön megemlítve, hogy kik melyik klub kötelékébe tartoznak, tehát ha kicsit tovább keresgélünk, minden klub tehetséggondozó tevékenységének van nyoma az interneten. Bár külön hangsúlyozzuk, a klubok saját honlapjukon is igazán közölhetnének több információt saját junior játékosaikról, hétköznapi klubéletükről, hiszen az ő érdekük is, hogy golfozóik, tevékenységük ismertebbek legyenek. Ugyanis fontos hozzátenni, vannak példaképeink. Olyanok is, akiket eddig nem sztároltunk. Bőven vannak olyan játékosok – és nem elsősorban a juniorokra gondolunk – akiknek az eredményei példamutatóak lehetnek, de az ország semmit sem tud róluk. Például Tóth Janó, Wilheim István, Sárközi Richárd vagy akár Szigeti Csaba, hogy csak néhányat említsünk a régebbiek közül. Ugyanígy lehetne sztárolni mondjuk Szeberényi Mátét, aki idén egyetemi tanulmányai mellett lett magyar bajnok, vagy lehetne sztárolni a senior nettó csapatot, akik idén kiemelkedően teljesítettek a senior EB-n és a Monarchia Kupán. A magyar társadalom ki van éhezve a sikerre, használjuk ki.

A magyar golfos világ egyszerűen nem közöl magáról információkat a külvilágnak. Csak nagyon keveset, amely a közmédiákban jelenik meg. Élni kell az országos médiumok adta lehetőségekkel, a szerkesztőségek ki vannak éhezve a jobbnál jobb hírekre, de ezeket meg kell írni, ezeket el kell juttatni, ehhez szakember kell. Aki ezt nem teszi, az csak vánszorog.

Ez csak egy fajta meglátás, de ezek a hozzá nem értő cikkek mindig azt mutatják, hogy milyen keveset tud a magyar társadalom a golfról. Sajnos még mindig jelen vannak a sztereotípiák, pedig észre kellene venni, hogy a golfnak ugyanolyan közösségépítő jellege van, mint bármely más jobban favorizált sportnak. Reklámozzuk magunkat, mert tömegesíteni csak akkor lehet, ha akarunk tömegesíteni. Ehhez pedig el kell hitetni az emberekkel, hogy a golfklubokba nem sznobok járnak és a golfozók is ugyanolyan emberek, mint mindenki más. Lehet jönni körbenézni, kipróbálni a sportot, vagy akár beülhetnek csupán egy vacsorára is.

Ahhoz hogy eljusson az üzenet az emberekhez, egy komoly marketing, PR koncepció kell. Kell egy országos stratégia az MGSZ kidolgozásával és kell egy a klubok részéről regionális szempontból (hiszen a helyi környezetet, a helyi adottságokat, a helyi kapcsolatokat csak ők ismerik), amit egyeztetnének. Viszont nem egyszeri kampány kell, hanem folyamatos megjelenés az országos médiumokban. A tervet persze ki kell dolgozni és emberek kellenek mögé, de amíg nem jutunk el a közemberhez, addig nem vetkőzhetjük le a sztereotípiákat.

Sokszor látni a nagy kluboknál, hogy golfautóval körbeviszik a nem golfozó vendégeket a pályákon. Az embereknek mindig tetszenek a golfpályák, szép képet mutatnak, mégsem jön vissza utána senki golfozni, vagy csak nagyon nagyon nagyon kevesen. Meg kell mutatni az embereknek, hogy hol van a közelükben range, avagy gyakorlópálya. Az utánpótlást – legyen junior, felnőtt, senior, nő vagy férfi – a gyakorló pályák termelik ki. Ezért őket sem szabad kifelejteni, sőt szervesen be kell építeni a koncepcióba. Tudjuk, hogy minden pálya a lehetőségeihez képest mindent megtesz, hogy minél több vendég látogasson ki hozzájuk, de mindenki külön-külön teszi a dolgát. Együtt kell. Csapatot kell alkotniuk, egy közös koncepció sikeres kidolgozásában és végrehajtásában.

Talán rossz a megközelítés, miszerint a gyerekeket kell megfogni először a sporttal. Mi lenne, ha az idősebbekkel is próbálkoznánk? A világ golfozóinak nagyobbik része senior. Nyugdíj után mindenkinek több ideje lenne játszani. Tudatni kell velük a golf egészségre tett hatásait (megjelenés életmód magazinokban). Nem csak arról lehetne írni, hogy megérdemli-e a pénzt a sportág. Megjelenhetne cikk a golfról a pszichológiai szaklapokban, és szólhatna a sport emberi mentalitásra tett jó hatásairól. Vagy jelenhetne meg cikk a golfról ifjúsági magazinokban és szólhatna arról, hogy a golf mennyire javítja a koncentrációképességet és segít ezáltal akár a tanulásban. Mint ahogy a Zsiráf Magazin, illetve az Electroom zenei magazin folyamatosan jelentet meg cikkeket a golfról, minden számában.

Számtalan példát lehetne még felhozni, de a fontos a koncepció, egy hosszú távú koncepció, hogy elérjük a napi vagy hetilapokban, a hírportálokon és a TV-ben való folyamatos megjelenést. Persze ehhez is kell pénz. Nyilvánvalóan erre is el kell különíteni a költségvetésből. Jóval többet, mint eddig.

Nem várhatjuk el a médiáktól, hogy maguktól menjenek a hírek után. Úgy kell magunkról hírt adni, hogy a szerkesztők lecsapjanak rá, lásd: legutóbb Csicsi eredménye, ami minden portálon azonnal megjelent, sőt TV, rádió és több napilap is foglalkozott vele.

Utóirat: a sokat emlegetett cikk írójának figyelmébe ajánlanánk két évvel ezelőtt megjelent kiadványunkat, a „100 éves a magyar golf” c. könyvünket, amit az MGSZ-szel közösen adtunk ki és amiből több közt kiderül, a 20-as években egész Európa golfpéldaképe egy magyar hölgy volt, Szlávyné Hevesi Erzsébet. Büszkeségeink már ekkor voltak, majd a szocializmusban tiltólistára került az egész sportág. Van anyag, ami után lehet kutatni a felkészültebb cikkek születésének érdekében.