Sok toldozás-foldozás van. A média és a szövetségek segítségében csak kis mértékben bízhatunk. A változatosság tűnik a legjobb megoldásnak, arra, hogy minél több embert golfozni csábítsunk.

Természetesen ehhez el kell mennünk az iskolákba és az egyetemekre. De ezek az akciók valahogy mindig erőltetettnek tűnnek, ha az érdekelteknek alig van esélyük, hogy az első lépést megtegyék a golf irányába. „Több különböző nagyságrendű játék-és gyakorlási lehetőségre van szükségünk” - hangzik Rainer Preißmann, a hírneves pályaépítő követelése, Mirko Lange marketingszakértő pedig olyan Driving-Range-ekről álmodik, amelyek úgy működnének, mint a bowling pályák.

Talán ez lenne a legjobb út a golf népszerűsítésére. Talán ez az egyedüli út, miután olyan sok próbálkozás kudarcba fulladt.

Interjú Mirko Lange marketingszakértővel:

Ön is golfozik. Milyen frázisokat kellett végighallgatnia eddig azoktól, akik nem golfoznak?

Az olyan kérdésekhez, mint „golfozik ön egyáltalán?”- már rég hozzászoktam. Ezekre csak legyintek, ők nem értenek hozzá, és úgy gondolom ezt a megjegyzést inkább egy faviccnek szánják. De komolyan gondolkodóba estem azon, amikor a lányomtól egyik barátnője megkérdezte: „Ti gazdagok vagytok?”- mindezt csak azért, mert a lányom elkezdett golfozni.

A golf image-ben van a probléma?

Igen. A golf úgy szerepel a köztudatban, mint az öregek sportja, mint a leggazdagabbak sportja, mint a felső tízezer hobbija, sőt néhányan nem is tartják sportnak. És a sort még folytathatnánk gonosz megjegyzésekkel. Ezek a végtelenségig kombinálhatók. De az igazi probléma mégis az, hogy minden szóban van igazság. Az idősebb korosztályból sokan golfoznak, vannak olyan játékosok, akik úgy választják ki az új ütőjüket, hogy az a cipőjükhöz és pitchfork-jukhoz passzoljon, néhány klubban pedig kizárólag jogászokat, orvosokat és elöljárókat találunk, rengeteg pénzt ki lehet adni a golfra, és vannak olyan élsportolók, akik láthatóan túlsúllyal küszködnek. Ha akarunk, minden klisére találhatunk bizonyítékot, amit a golfban látni vélünk. Azonban a golfnak van egy másik oldala is, amit a nagy nyilvánosság nem láthat. És ahogy a golf ma áll, inkább akadályokat építünk, mintsem közelednénk a széles publikumhoz.

Úgy tűnik, elmarad a „Kaymer-Effektus”. A tenisznél volt „Becker-Effektus”. Ezt hogyan magyarázná meg?

Sok oka van ennek: az egyik legfontosabb, hogy a golf nincs jelen a tv-ben- kivéve a fizetős csatornákon, és ott is csak 22 órától éjjel 1-ig. És a golf egyébként is nagyon időigényes-akkor is, ha játsszuk, akkor is, ha csak nézzük. A tv-ben egy bajnokság egy teljes napig tart. Hiányzik a nagy dráma, az ember-ember ellen küzdelem. És a való életben nem is tudjuk 100%-ig nyomon követni az eseményeket, mint a tenisznél, vagy a focinál: Nincs egy stadion. Ez banálisan hangozhat, de egy fontos szempont. Szó szerint a játékosokkal kell futni pályáról-pályára, és még semmi érdekes sem történik - legalábbis a hozzá nem értők szemszögéből nézve. És sztárjátékosokat sem tudunk olyan könnyen adni, mint a többi sportág: A golfpályák legtöbbször nagyon kint vannak, gyakran fél órát, vagy többet kell kocsikázni, ahhoz, hogy kiérjünk, és a klubok általában nem tudják a kezdők igényeit is kiszolgálni. Emiatt a golftársadalom zárt kört alkot. Elég sok időbe telik, amíg az ember sikeres golfozóvá növi ki magát, és kemény munkába, és hadd ne soroljam.

Hogyan tehetnénk vonzóbbá a golfot a fiatalok számára?

Az az érzésem, hogy a golfról, mint elterjedt sportról alig szól a fáma. Nincs róla nyílt vita. A jelenlegi marketing inkább falat épít köré. A sztárokról, a bajnokságokról, a klubokról, a technológiai- és gyakorlási tippekről beszélek. Ezekre alig használhatjuk a jó értelemben vett „professzionális” szót. Minden túl komplikált. A golfot népszerűsítő akciók, hogy is mondjam, nehézkesnek tűnnek. Sokkal közelebb kellene kerülni az átlagemberekhez. És meg kellene mutatni, hogy a golf egész egyszerűen jó szórakozás.

Folytatás következik....

Forrás: golfjournal.de