Az alábbi cikkben, a német Golfjournal a hazájában zajló folyamatokról ír, de ha figyelmen kívül hagyjuk a német helységneveket, a cikk akár a magyar golfról is szólhatna – HG.

Németországból sosem lesz egy igazi golfparadicsom. A klíma, a sűrűn lakott terület drága építési felületei mondatják ezt velünk. Nincs abban semmi meglepetés, hogy korábban kétszer háromszor több pálya volt, mint ma. Mindenesetre a pályák építői és tulajdonosai nem éppen újító szelleműek. A középszint iránti igény felemészti a felelősöket. A pálya könnyű kell, hogy legyen, de mégis egy kicsit nehéz. A kezdők és a profik érdeklődését is fel kell hívja magára. Klubtagok és vendégek számára is elérhetőnek kell lennie. Magától értetődően egy sportos klub kell legyen, de mégis olyan, ahol a magas hendikeppel rendelkezők is jól érzik magukat. Mindenki az átlagosnál marad.

Hol marad a vállalkozó kedv? Egyszer miért ne építhetnénk konzekvensen egy könnyű pályát- vagy egy nehezebb, exkluzívabb, drágább pályát? Ez is egy kiút lehet; a nagy választék izgalmasabbá tehetné a golfot.

A legfontosabb azonban: Miért muszáj rögtön egy teljesen kész pályát építeni? Mi van a korábbi gyárterületeken kialakított Driving-Range-ekkel, vagy azokkal, amik az autópályák mellett vannak? Az olyan elgondolások, mint a GolfRange létesítmény (9 hole vonzó gyakorlópályákkal együtt a nagyvárosok közelében), a GolfCity Köln Pulheim vagy az új Open9-pálya München mellett jól működnek-miért nem veszik át ezt az ötletet a közepes nagyságú városok, mondjuk 9 helyett 3 vagy 6 hole-al?

Itt úgy látszik, hiányzik a golfklubok újítási vágya és vállalkozó kedve. Ha a város közeli Rangek 9 hole-os pályákkal Münchenben, Hamburgban és Berlinben is jól működnek, miért ne menne egy város közeli 3 vagy 6 hole-os Driving Range Saarbrückenben, Erfurtban vagy Kasselben? Az ezekben a városokban alapított golfpályák nem kellene, hogy a nagyobbakkal versenyezzenek, hanem éppen ellenkezőleg, együtt kellene működniük velük. A gyakorlópályákon bármiféle kényszer nélkül bárki kapcsolatba léphet elbűvölő sportunkkal. Aki marad, az pedig úgyis rövidebb, vagy hosszabb idő múlva komoly érdeklődést fog mutatni egy közelben lévő „igazi” klub iránt.

Ez a komoly probléma Németországban- a hiányzó lehetőség, arra, hogy egyszerűen csak labdákat üssünk. Aki fiatalokkal beszél a golfról, meglepően kevés elutasítással találkozik. Sokan szívesen kipróbálnák ezt a sportot. De hogy lenne ez lehetséges, amikor a legközelebbi pálya legalább egy órányira fekszik- és rögtön egy „komoly” klubhoz tartozik, ami egy „mindent vagy semmit” típusú kötődést vár el?

A fiataloknak nincsenek előítéleteik a golffal szemben, fölösleges tehát egy „menő” image-et kreálni, aki görcsösen menő akar lenni, az úgyis csak nevetségessé teszi magát. A fiatalokat inkább pánikba ejtik az olyan népszerűsítési kísérletek, mint a dobozos sörökkel vagy az AC/DC zenével felturbózott bajnokságok, vagy a próbálkozás, hogy a golf egy punk-os image-et kapjon, ugyanúgy, mint, ahogy 16 éves korunkban nekünk is minden bizarr volt, amit a 44 éves apánk menőnek tartott.

Eddig olyan sok iskola golf-program fulladt kudarcba! Hol maradnak a toborzó ötletek? „Nekem elegendő lenne egy mező is, ahol időnként egy-két labdát elüthetek”sóhajtozik a 15 éves Christian, aki már kipróbálta a golfot és tetszett is neki. A golf menő, anélkül is, hogy ezt nagy betűkkel hangsúlyoznánk ki. A probléma ennél sokkal alapvetőbb: Hol lehet egyáltalán nálunk játszani? Innentől minden olyan kezdeményezés, ami a fiatalok számára is fogyaszthatóbbá tenné a golfot, kudarcba fullad. Hova menjünk ugyanis a nagy golfozó kedvünkkel?

De: Talán a gyerekek és a fiatalok nem is a megfelelő célcsoport a jó ötletekre- inkább a szülőket kellene ide csalogatni. Először az ő tetszésüket kell elnyerni. Mivel ők azok, akik a gyermekeiket a pályákhoz fuvarozzák. Nem véletlen, hogy Marcel Siem, a jelenlegi legjobb német golfjátékos, egy klubház gasztronómus tanácsadó gyermeke. Másképp hogyan találkozott volna a golffal, és hogy tartotta volna a formáját?

Forrás: golfjournal.de