Gyönyörű napsütéses időre ébredtem a negyedik napon, annak ellenére is, hogy még kicsit sötétebb volt odakint. Aznap reggel a megszokottnál zajosabb volt a szálloda, vagy csak a berendezkedés miatt addig nem vettem észre. Igazából kezdtem már hozzászokni a környezethez, és egyre több embert ismertem meg a szálloda reggelizőjében is. Most már egy-két biccentést vagy egy rövid, pár mondatos érdeklődést a másik hogyléte iránt is megengedtem magamnak. A recepciós is úgy köszöntött aznap reggel, mintha már évek óta odajárnék, ugyanúgy, mint a többi Jason Floyd-os diák.
A kellemes reggeli után az akadémián a megszokott feldobott, energia-átvételes, vidám, hangoskodó napindítót követve, elkezdődött azoknak a gyakorlatoknak a rögzítése, amelyek a 3D-s felvételeken kimutatott hibákat szándékoztak korrigálni. A tényt, hogy többnyire azért fade-elek, mert a rotációm nem megfelelő, a minden játékosnak a bagjében található piros, sárga, fekete, rózsaszínű pálcikákkal kezdtük helyrehozni. Vagy legalábbis ezek az eszközök játszották a főszerepet. A felszerelés ezeken kívül még egy tükörrel egészült ki. El kell mondjam, valószínűleg még előző életemben sem néztem magamat annyit a tükörben, mint most az Akadémia edzésein. Persze azt sem éreztem még soha ennyire, hogy mennyi koncentrációt igényel az alsó- és a felsőtest külön mozgatása.
Az egyik pálca a derékövembe volt befűzve, a másikat a mellkasommal egy magasságban tartottam magam előtt. Így kellett a tükör előtt forgásokat végeznem, és utána is ennek a gyakorlatnak a különböző változatait próbálgattuk több mint egy órán keresztül. Majd ezt letéve öt-tíz labdaelütés következett a kifeszített hálóba, majd újra kezdődött minden elölről a tükörnél. A diákok ugyanezeket a gyakorlatokat több órán át, több héten keresztül csinálják.
Persze a gumikötelet is elővették egy idő után, ami átkerült a jobb vállamra. Az edző oldalt, a hátam mögött állva tartotta meg az alsó pálcát. Ő húzta a kötelet, én pedig ellentartva megpróbáltam a megfelelő szöget elérni. Ezt is többször monotonon egymás után, majd pihenésképpen pár labdaelütés. Hamar beigazolódott a közhely, miszerint bizony ehhez a sporthoz a monotonitás tűrése kell, és az önmagunk kontrollálása szükséges. Aki ezt a sportot választja, annak – ahogy már sokan elmondták – legfőképpen alázatra, alázatra és alázatra van szüksége. Ahhoz, hogy utána kitartásból is ötösre vizsgázhasson.
A gyakorlatokat csak a vízszünetek szakították meg, hisz a folyadék-utánpótlás nem csak a pályán fontos. Két edzés közt pedig energiaszeleteket illetve banánt fogyasztott mindenki.
A rotáció igazítása után jött csak a fitneszedzés, ahol a főszerepet a három- és az ötkilós medicinlabda játszotta, a guggolások, kitörések és az ellentétes irányba való forgásokkal kiegészülve. Természetesen a gumikötelek itt is szerepet játszottak a nyújtásnál. A fitneszedző ekkor úgy érezte, hogy valamitől nem elég laza a mozgásom, és a bal kezemen egy bizonyos pontot megmasszírozva és ezzel hihetetlen fájdalmat okozva megszüntette a letapadást.
Számomra különös volt, hogy maga a fitneszedző abszolút fel volt készülve, hogy bármi olyan letapadást vagy csomót, ami az izomban alakul ki, a helyszínen fel tudja oldani. Láttam nem egy gyereket, akinél ott rögtön hengerrel illetve kézzel a háton különböző pontokat megnyomkodva egyből megszüntették a problémát.
Lenyűgöző volt, ahogy az edzők nem csak a szakterületükhöz értettek, hanem annak a területnek több kiegészítő részével is foglalkoztak. Ami ugyancsak jó érzés volt, hogy az edzők folyamatosan konzultáltak egymással a játékosaikról, és bárkinek valami észrevétele volt, egyből megosztotta a többiekkel.
Az edzés után jött az ebéd a klubban. Egy menü, ami minden nap kifogástalan volt. Ugyanazt ettem végig, amit a játékosok is. Természetesen a saláta játszotta a főszerepet, és csak olyan ételeket adtak, amelyek pótolták az addig elfogyasztott energiát. Kellett is a pótlás, hiszen a játékosok egész nap ott voltak az akadémián, és mindig sötétedésig edzettek.
Én természetesen délután megint lejátszottam a 18 lyukas körömet, és be kell valljam, ezúttal sokkal lazábbnak éreztem a testemet, mint addig. Valószínűleg a letapadás okozta probléma tűnt el, és ez mutatkozott meg aznap délután. Ez a nap talán gyorsabban telt el, mint a többi, annak ellenére, hogy nagyon monoton volt, hiszen ugyan kevés eszközzel, de sok gyakorlatot végeztünk el, és az idő csak úgy elröppent.
Egyébként nagyon jót játszottam aznap is. A játék után még arra is volt időm, hogy a szálloda uszodájában ússzam egyet, ahol az edzőm javaslatára a hátúszást részesítettem előnyben, mert az mindenképpen használ a golfhoz elengedhetetlen izmoknak. De azért azt is megtudtam, hogy miért jó a tenisz, a foci, a frizbi, a síelés, és még sorolhatnám a sportokat, amelyek az edzők szerint kiegészítő sportként űzhetőek a golf mellett.
