A második nap izgalmai és a pályajáték után nagyon fáradtan, de jól eső érzéssel hajtottam álomra fejemet. Másnap reggel kényelmesen fél nyolckor ébredtem és kilenc előtt 5 perccel már Akadémia ajtaja előtt frissen vártam a harmadik nap kihívásaira.
Talán csak az motoszkált a fejemben, hogy vajon a 3D-s felvételek mit fognak mutatni és mennyire fogják igazolni az elmúlt évek edzőit és egyáltalán hogyan fog zajlani az elemzés a Magyarországon végzett videózásokhoz képest, ahol mindig világsztár játékosokhoz hasonlították a swingemet idehaza.
Kilenc órára megint megérkeztek az edzők, kinyíltak az ajtók, és megint mindent átjárt az amerikai hangulat, miszerint pozitívak vagyunk, jók vagyunk és ezt mind belekiáltjuk a világba. Annyira érdekes, hogy ez a harsány, hangos jóérzés egyből magával ragadja az embert és ő maga is hangosabban kezd beszélni.
Az edzőm amint megérkezett leültetett a számítógép elé és egyből különböző diagramokat mutatott a képernyőn. Különböző színekkel váltakoztak a hullámok, és mindegyikre mondta, hogy melyik micsoda. Ez az alsó test mozgása, a rotáció itt találkozik, és így és így, itt késik és itt nem. Úgy nézett ki az egész, mintha EKG vizsgálatra mentem volna, és a szívműködésemet láttam volna papíron. Mondtam is hogy elviszem majd a szívsebész barátomnak, aki szintén golfozik, hogy elemezze, illetve az agysebész barátomnak is megmutatom majd, aki amúgy szintén golfozik. Erre az edzőm mondta, hogy ez nem egészségügyi felmérés, ebből csak a swingemet tudjuk elemezni. Egyébként jó értékelést kaptam. Azt mondták, sok jó van a swingemben, és a negatívumokat tekintve is hasonló megállapításra jutottak, mint én az új edzőmmel, Errol Bhalaival, akivel már tavaly december óta próbáljuk kiirtani a swingemből az előzőleg berögzült rossz mozdulatokat. Abban is megállapodtunk, hogy egy idő után nagyon fontos a kontroll, az edző jó szeme, illetve a technikai eszközök, hogy azokat nüanszokat ki tudják javítani, melyek a jobb játékot hátráltatják (sajnos itt szokott a legtöbb edző elcsúszni. Egy bizonyos szint után ugyanis nem lehet látni a nüanszokat, csak megfelelő tapasztalattal, illetve megfelelő technikai háttérrel. Ezen az Akadémián valóban találkoztam azokkal az edzőkkel, akik mindamellett, hogy jó játékosok, már hangsúlyozzák edzői végzettségüket, tapasztalatuk van és specializálódtak is. Mint már előző nap is említettem, vannak, akik kimondottan rövidjáték, bunkerspecialisták, van aki a puttspecialista és külön vannak akik a hosszú ütések specialistái és még sorolhatnám azokat a szakembereket, akik az akadémián végzik dolgukat. Hangsúlyozzák, hogy csodák nincsenek, de ha mégis vannak, akkor azokhoz is megfelelő felkészültség, hozzáértés szükséges).
Ezt követőleg ugyanazt a programot is elővették, amit a magyar edzők is használnak, amivel a játékosaikat a nagy jó hírű játékosokhoz hasonlítják. Itt az volt a különbség, hogy ezúttal magamhoz hasonlítottak. „Ilyen most az ütésem, ilyennek kell lenni, és három nap alatt idáig fogunk eljutni. Csodák nincsenek, de ha következetesen betartom azokat a gyakorlatokat, amiket mutatnak, akkor már három nap alatt is javulást fogunk látni” – mondták, de külön hangsúlyozták: csodák nincsenek. Nagyon dinamikusnak találták az ütéseimet, nagyon sok jó, értékelhető mozzanat van benne, és dicsérték az alapokat letevő edzőmet is. Itt Szigeti Csaba jutott eszembe, aki végülis megismertette velem a golf alapjait, és akivel sokáig együtt is edzettünk. Illetve Tringer László is eszembe jutott, hiszen sok olyat mondott el az elemzéskor a kinti edző, amelyben szerepelt a koncentráció, a játéknak való odaadás, a magamra figyelés és a zajok kiszűrése is és Tringer Laci vezetőedző tanácsai is jórészt ezek voltak.
Az elemzéseket követte a fitnesz elemzés, ahol a tízes skálán pirostól feketéig, ahol a fekete a legjobb, az 5-ös vagyis a kék színt kaptam, amely nem volt új számomra, hiszen a kék egyébként is a seniorok, a viagra elütőről játszó játékosok színe.
Koromhoz képest erőnlétemet szintén jónak tartották, és megdicsértek, viszont nagy hátrányként emlegették, hogy a rotációm, annak ellenére, hogy izomzatom laza, nem megfelelő, mert nem tudom elválasztani az alsó és a felső testem forgását. Az elkövetkezendő napokban erre is nagyobb hangsúlyt fektetnek majd - mondták. Olyan gyakorlatokat írtak elő, amik rövid időn belül ezeket a mozgásokat is segítik. Itt is egy nagyon komoly elemzés volt, amiből kiderült, hogy erősíteni kell az alsó testet, a lábizmokat, combizmokat, farizmokat, és nagyon sok strechinget kell végrehajtanom, amelyek mind a golfos izmok harmonikus mozgását idézik majd elő.
Ezt követően kezdődött a rövidjáték felmérése, majd a putt, ahol megnézték a gurításomat 5, 10, 20 méterre és a bunkerütésemet is. A bunkerütés nagyon érdekes volt, mert eddig teljesen másként tanultam. Itt megint, mint a rövidjátéknál is, a láb stabilizálása volt a legfontosabb. Sokkal alacsonyabbra kellett tetten a testsúlyt, mint itthon tanultam és láttam, de így sokkal stabilabban tudtam ütni, mind a rövid ütéseket, mind a bunkerütéseket.
A felmérés után a fitneszterem felé vettük az irányt, ahol rengeteg nyújtógyakorlatokat végeztünk. Szinte balett-táncos kifacsarodottsággal húzták szét az izmaimat. A streching és az erőnlét ekkor teljesen eggyé mosódott. Természetesen a TRX itt is előkerült és nagyon sok medicin labdás gyakorlatot végeztettek velem. Kiderült, hogy a vádlim kötött, miközben azt gondoltam hogy hót laza. Erre egy The Stick nevezetű, sodrófára hasonlító eszközzel kinyújtotta az edzőm, amely iszonyatos fájdalmakat okozott. Szinte sírtam a fájdalomtól, pedig azt hittem, a vádlim teljesen jó. A „gyúrás” után remegő lábakkal álltam fel.
Igazából az egész edzés után hihetetlenül elfáradtam, de mégis fittnek éreztem magam tőle. Az edzés után ebéd következett, ezt követőleg pedig újra egy 18 lyukas játék a Flamingos pályáján, ahol már valóban sokkal könnyebben tudtam beleállni az ütésekbe, mint az előtte való nap. Egy nagyon jó játék volt számomra az aznapi és egy megfelelő eredménnyel végeztem a 18 lyukat. Ezután már csak a vacsora következett és a készülődés a holnapi napra.
