Izgalommal vártam a második napot, szinte alig tudtam aludni, és kicsit fáradtan ébredtem, hogy vajon hogy fogom végig bírni, végigcsinálni ezt a hetet, hiszen az első benyomások után vendéglátóimon már látszott, ők komolyan veszik feladatukat, és a golf minden csínját-bínját, amit egy hétbe bele lehet sűríteni, meg fogják mutatni nekem.

Kilenc órai kezdés volt beírva minden reggelre, így úgy gondoltam, a reggel hét órai ébredés tökéletes lesz. Ezzel szemben reggel hétkor még szinte sötét volt. Azt hittem, rosszul húztam fel a vekkert, de rájöttem, az órámnak semmi baja, itt a nap egyszerűen később kel. Végül fél nyolckor sikerült kikászálódnom az apartmanszobás szállodai ágyamból.

Gyors rutinfürdés, fogmosás, öltözködés után kinéztem az erkélyre, de nem tudtam eldönteni, hogy jó idő vagy rossz idő lesz, így megpróbáltam köztes öltözéket felvenni. Egy gyors reggeli után máris a Jason Floyd Academy felé vettem az irányt, amely gyalog 10 percre, kocsival 5 percre volt a szállásomtól. Végül nyitás előtt 20 perccel már ott toporogtam az akadémia ajtajában.

Kilenc óra előtt tíz perccel megérkeztek az oktatók. Ők is fáradtan kászálódtak ki az autóból, majd, miközben kezdtek ébredezni, kilenc órakor kinyitották a klub ajtaját. Ekkor mintha egy csettintésre egy amerikai film nyüzsgésébe csöppentem volna, az előbb még fáradt fiatalemberek csiripeltek, hangoskodtak, viccelődtek, és elkezdődött a nap a Jason Floyd Academy-nél. Érkeztek a tanítványok, és edzőikkel a pályák, illetve a konditermek felé vették az irányt.

Az én edzőm egy nagyon fiatal, nagyon jó golfozó, több éve az oktatásban is részt vevő fiatalember volt, aki közölte, hogy így éhgyomorra egy könnyű reggeli után rögtön játsszunk egy kilenc lyukat, mert szeretné megnézni a játékomat.

Megkérdezte, hogy be szeretnék-e melegíteni, majd mikor mondtam, hogy indulhatunk, az egyes tee-hez hajtottunk a golfkocsival, és egy kis stretching, majd néhány suhintás után elkezdődött a kilenc szakasz.

A sárga elütőről játszottam, rögtön az egyes szakasz egy par 3-as volt, 90 méter lefelé, amit egyből sikeresen túlütöttem. Elveszett a labdám, de a következő ütéssel már a green szélét találtam el. Viszont nem a játékomat akarom itt fényezni, hiszen a 9 szakaszon, ahol sok par 3-as és hosszú par 4-esek, 5-ösök követték egymást, egyáltalán nem voltam megelégedve a játékommal. Valahogy semmi nem úgy sikerült, ahogy akartam. Az ütéseim többnyire fade-esek voltak, vagy slice-oltam, és szinte a negyedik szakaszig nem is igazán találtam magamra. Valószínűleg túlságosan izgultam. Az ötöstől kezdve azonban elkezdtek jönni az ütések, elkezdtek szállni a labdák. A következő öt szakaszon még mindig nem voltam elégedett, de legalább egy-két biztató ütést tudtam már produkálni. Közben a fiatal edzőm videózott, fotózott, és csak beszélgettünk. Kilenc lyuk után bementünk a klubba, ahol 10 perces pihenő következett, majd a fitneszedzésre mentünk.

A fitnesz, mint már tegnap írtam, egy külön teremben volt, ahol egyáltalán semmilyen gépet nem láttam, csak gumikötelet, súlyzókat és mindenféle stretchinghez alkalmas nyújtóeszközöket, ja és medicinlabdákat. Ezt követően megkezdődött a fizikai felmérésem. A kanadai jégkorongozó edző és kollegája nagyon jókedvűen egy laza bemelegítéssel kezdtek, ami inkább hasonlított egy labdarúgó meccs előtti bemelegítéshez. Rövid sprintek a szobába, kitörő lépésekkel séta a szobába, majd ezt követte a különböző forgásoknak a mérése, amelyen olyan eszközöket használtak, mint gimnáziumban a mértanórán. Szögmérő, vonalzó, mindent felsorakoztattak, és mindent írtak. Elmagyarázták, hogy az egyik legfontosabb az alsótestnek a stabilizálása, a másik legfontosabb pedig a rotáció, a felső- és az alsótest függetlenítése. Volt guggolás 5 kilós medicinlabdával, volt préselés 3 kilós medicinlabdával, gyorsításmérés két kilóssal, helyből ugrás fölfelé, helyből ugrás távolra. Körülbelül 55-60 pontnak megfelelő mérést végeztek el, durván 50-60 gyakorlattal.

A baj csak annyi, hogy míg én azt gondoltam, hogy fizikálisan a koromhoz képest formában vagyok, az első 10 perces bemelegítésnél már majdnem meghaltam. Nem azért, mert ők azt akarták, hanem mert valóban igazi terhelést akartak rám tenni, amiből megállapítható az igazi erőnléti állapotom.

A fitneszedzést követte egy 3D-s swing felmérés, amit hetes vassal, illetve driverrel is elvégeztünk. Egy fekete mellényt adtak rám tele érzékelőkkel, amikből a csuklóimra is került egy-egy, majd a kamera segítségével 3D-ben nézték meg a mozgásomat. Ezt követte egy nagyon kellemes beszélgetéssel eltöltött ebéd a szomszédos Los Flamingos pálya klubjának teraszán. Egy nagyon kellemes menüt fogyasztottam el halas salátával, steak-kel, egy tiramisuhoz nagyon hasonlító süteménnyel, egy finom bor társaságában. Az ebéd három óra után ért véget, és négy órától a klub pályáján, ahol nemrég Barack Obama is megfordult, 18 lyukat sikerült játszanom. Ellentétben a reggel mutatott teljesítményemmel, nagyon jó score-t játszottam magamhoz képest. Az estet egy nagyon kellemes vacsora zárta, melyen elmondták, a holnapi nap első két órája csak az elemzésekkel fog eltelni, illetve elkezdődik a rövidjáték felmérése is, de erről majd holnap.

Nagy örömömre szolgált, hogy a második napon szintén megerősítettük az együttműködést a Hungarian Golf és a Jason Floyd Academy közt, és egyben elmondták, hogy többek közt a marokkói és az olasz válogatott is a Jason Floyd Academy-nek a szakmai tudását használja a játékosok felmérésére. Tudtam, hogy jó kezekben vagyok.

http://www.ijgas.com/en/index.htm