A hétvégén lezajlott a European Boys Challenge Trophy. A magyar követség a mezőny végén zárt, bár a hazai pályán játszó bolgárokat azért sikerült maguk mögé utasítaniuk. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy a három napos versenyt vihar zilálta szét. Már az is nagy szó, hogy fiataljainkat nem mosta el az eső. Böndicz Gergő szövetségi kapitány az orkánerejű széllökésekben is a tapasztalatszerzés lehetőségét látja, mondván egy pályán így több taktikát kell alkalmaznia a golfozónak. Lássuk a sztoikus nyugalom többi strófáját.

Böndicz Gergő higgadtan azzal kezdte beszélgetésünket, hogy az eredmény egyáltalán nem meglepő, minden a papírforma szerint alakult.

„Nagy riválisaink, az oroszok, akik végigversenyezték a szezont, sokkal nagyobb gyakorlattal indultak neki a három napos versenynek, így számítottunk rá, hogy nincs sok esélyünk velük szemben. Kettővel előttünk végzett a csapatuk. A bolgárok azonban nem tudták meglovagolni azt az előnyt, ami a hazai pályával jár, és összesítettben be tudtunk furakodni eléjük. Az az érzésem, hogy a jelenlegi helyzetben mindent megtettünk, amit meg lehetett.”

Arról egy szó sem esik, hogy a magyar csapat az utolsó előtti helyezést csípte meg, mindenesetre a szövetségi kapitány kihangsúlyozza, hogy elsősorban a tapasztalatszerzésért indultak. Ez elfogadható indoknak látszik, ha tekintetbe vesszük, hogy a hatfős delegációból Csányi Olivér és Rózsa Dávid most először versenyzett nemzetközi fronton. A cél egyértelműen a csapatba integrálás volt.

„Sikeresnek mondhatom a bolgár versenyt, mivel a fiúk az időjárás viszontagságai ellenére képesek voltak tartani az ütésszámaikat. Az első napi stabil szereplést a viharos második nap kicsit feldúlta, de az utolsó megmérettetésen már mindenki hozta a formáját. Kivételt képez a rutinosabb Eiring Kristóf, akit egyáltalán nem zavart meg a több mint 18 fokos hőmérsékletingadozás, és az orkán erejű szél csak erősítette elszántságát. Ő a 29. helyre ért be. Én a többiekkel is meg vagyok elégedve, elvégre jól kezelték a szokatlan élethelyzeteket. Persze még van mit fejlődni, de arra itt vannak a hasonló nemzetközi bajnokságok, ahol fiataljaink Magyarországon el nem sajátítható gyakorlatot szerezhetnek.”

Valószínűleg ez is befolyásolta az eredményt, mivel a csapatnak csak egy gyakorlónap jutott a külföldi pályán. A stratégiát itthon kellett kidolgozzák a pályatérkép alapján, és ennek egy részét is „elfújta a szél”.

„A fiúkkal átbeszéltük, hogy melyek azok a hole-ok, ahol biztosabb a hibázási lehetőség, és arra koncentráltunk, hogy magasan játszanak, mivel a green nagyon nehezen fogta a spint, de a forgatókönyvet az időjárás sokszor átírta. Hátszeles pályán pedig kifejezetten nehéz bizonyítani.”

Amikor a szervezésről faggatjuk, azért egy kritika kibukik belőle:

„A vihar ellenére jól zajlott a bajnokság, bár annyit azért megjegyeznék, hogy a szállás és a pálya között kb. egy és fél órát kellett ingáznunk, és az is csak nehezítette a versenyzők helyzetét, hogy naponta két buszt indítottak a szervezők, egyet a pályára, és egyet vissza a szálláshoz. Emiatt sok játékosnak három órát kellett várnia a verseny helyszínén.”

De utána siet hozzáfűzni, hogy az utazási idő jó lehetőség volt arra, hogy a stratégián még egyszer átrágják magukat. Ezt a hozzáállást tanítani kéne!