Fogyasztói társadalmunkban mindennek van szavatossági ideje, miért ne lehetne a szerelmet is felcímkézni? Legalább is ezt a teóriát követi a mozikban most debütált A szerelem három évig tart című romantikus francia vígjáték. A téma örök, és a francia könnyed szellemesség mindig egy újszerű látásmóddal frissíti fel az amerikaiak által unalomig űzött romkomok világát.

Marc már túl van egy nagy szerelmi csalódáson. Azért, hogy lelki sebeit gyógyítsa, rögtön levonja a kemény konzekvenciát, minden kapcsolat három évig tart, tovább nincs közös jövő két szerelmes fiatal számára. Ez elég kényelmes hozzáállás egy agglegénynek, és egy darabig működik is, addig, amíg fel nem tűnik a színen a gyönyörű és érzéki Alice, aki pillanatok alatt elcsavarja főhősünk fejét, és teljesen összekutyulja a jól felépített érzelmi egyenletet.

Természetesen nem kell komoly matematikai érzék ahhoz, hogy kiszámítsuk mi lesz a bonyodalmas történet végeredménye, de itt nem is ez a lényeg. A film közben jókat derülhetünk a főhős esendőségén, és a varázslatosan egyedi jelenetek közben meggyőződésünkké válhat, hogy ezelőtt még soha senki nem mondta ki azt a nagy igazságot, hogy a szerelem kiszámíthatatlan.