Kásás Tamás és Varga Tamás után újabb kiválóságunk jelentette be, hogy válogatott szinten (egyelőre) felhagy a vízilabdával: a jövőben Kiss Gergely csak klubmeccseken játszik.

– Tudja már, hogy alakul a pályafutása válogatott, illetve klubszinten?
– A válogatottban nem játszom tovább. Nem mondom, hogy soha, de arra is van esély, hogy többet nem leszek válogatott. A kérdés második felére pedig azt válaszolnám, még nem dőlt el hol, de folytatom a pólózást.

– Milyen szempontokat figyelembe véve hozta meg a döntést, hogy nem játszik a válogatottban?
– Érlelődött bennem Athén és Peking után is, hogy annyi siker, harc, edzés, munka és élmény után szép lenne a lezárás – mégis csináltam tovább. Nem lett sikeres az elmúlt időszak, de nem bántam meg, mert sportember vagyok, ezért ugyanúgy hajtottam, mint máskor. Ingadozott a játékom, Sanghajban nem ment, Eindhovenben jobb volt, Londonban hol közepesen, hol rosszabbul teljesítettem. Harmincöt éves leszek szeptemberben, eljött az idő, hogy az újak bizonyítsanak, nekem pedig arra, hogy a családdal foglalkozzak. Nem tudom még, Dénes marad-e kapitány, hányan folytatják a mostani kerettagok közül – ez sokismeretlenes egyenlet.

– Ha az olimpiára gondol, mi jut eszébe, mit kellett volna másként csinálni?
– Az edzésmunkám ugyanolyan, egyszerűen működöm – mindig maximális erőbedobással készülök. Sokszor lelki dolgokon múlhat az eredmény, egy-egy edző, vagy hozzám közel álló ember dicsérete vagy kritikája sokat számíthat.

– Mennyire marcangolja magát, ha nem megy a játék?
– Nagyon önkritikusan, még ha tisztában is vagyok vele, nem tud mindig jól játszani az ember. Nem tudom, hány ezer meccsből van tíz-húsz-harminc százalék, amikor rosszabbul megy – a kevésbé tehetségeseknél ez az arány száz. Nincs tökéletesen jó és rossz karrier, ezért is nehéz a lelkivilágot rendben tartani, ingadozik a nagyon mély és a nagyon magas között. De szerencsére annyi siker van mögöttem, hogy könnyebb visszanézni.

Forrás: NSO